CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen azon kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimnak a vitában való hozzászólást, közreműködést, akik illő alázattal nyúltak az ügyhöz, a témához. Köszönöm szépen Herényi Károlynak, Soltész Miklósnak, hogy nem vitték be a politikai felhőbe ezt a vitát, hanem tekintettel voltak arra, hogy a szociális törvény és annak módosítása meglehetősen bonyolult ügy. Nem csúsztak abba a hibába, hogy leegyszerűsítő mondatokkal azt gondolják érzékeltetni a külvilággal, hogy tulajdonképpen ezt egy perc alatt is meg lehetne oldani, csak a kormány teszetoszasága az, ami akadályozza.
Nem köszönöm meg ugyanezt Borsos József képviselő úrnak, aki ebben a háromórás vitában mintegy fél órát beszélt önmaga, saját magához is hozzászólva és saját magával is kétpercezve. Lényegében egy önkiszolgáló boltként üzemelt, aki legyártott egy helyzetelemezést, aminek semmi köze nem volt a valósághoz, amiben egyetlen adat nem szerepelt, majd ehhez viszonyult. Lefestett egy apokaliptikus képet, és aztán megküzdött vele. Teljes, komplett önkiszolgáló modell volt, csak éppen a világon semmi köze nem volt a törvényjavaslathoz, és nem volt a témához sem.
Képviselő úr, azt javaslom, hogy óvakodjon azon politikusoktól, akik a teljes foglalkoztatást úgy használják, mint ha holnapra megoldható lenne. Európában 25 tagország van, 25 tagország bármilyen színű kormánya nem gondolta sem 2000-ben Lisszabonban, sem azóta, hogy ez a probléma egy perc alatt megoldható lenne, csak épp valakik nem értenek hozzá a kormányban, de mi itt, Borsos József képviselő úr kijelentésére ezt bármikor egy perc alatt meg tudjuk oldani.
Azt gondolom, hogy ez oly mértékű felelőtlenség, aminek tanúi voltunk, hogy nem hiszem, hogy követni kellene őt ezen az úton.
Illő lenne egy kicsit visszaemlékezni azon időszakra, amikor önök voltak a kormányrúdnál, és illik néha KSH-adatokat is használni egy vitában. Emlékeztetni szeretném a képviselő urat arra, hogy amikor a Fidesz-kisgazda kormány volt felelősségben, akkor olyan szociális rendszert működtettek, amikor adókedvezménnyel segítették az embereket. Persze azokat, akiknek volt adókedvezményük, volt adóköteles jövedelmük, amiből le tudták vonni a kedvezményt. Mindazok, akik nem tudták levonni a kedvezményt, vagy azért, mert nem volt semmilyen jövedelmük, vagy olyan kevés volt, hogy nem tudták érvényesíteni, hát azoknak pechjük volt az önök időszakában. Ők egyébként a legszegényebb társadalmi réteg. (Dr. Fazekas Sándor: Segély helyett munkát. - Soltész Miklós folyamatosan közbeszól. - Az elnök csenget.)
Emlékeztetném önöket arra, a bekiabálókat, hogy kicsit maradjanak nyugodtan, picit csöndesedjenek el, és gondolkodjanak el, hogy mennyit emelkedett négy év alatt, '98 és 2002 között a családi pótlék. A családi pótlék mennyit emelkedett? (Varga Mihályhoz:) Nulla forintot, ugye, kedves volt pénzügyminiszter úr? Nulla forintot négy év leforgása alatt. Akkor nem ennyi volt az infláció, hanem lényegesen magasabb. Azt gondolom, érdemes megnézni az elmúlt 4-5 év KSH-adatait, ami a jövedelmi viszonyokat illeti. Azt fogják látni, hogy Magyarországon a reálbérek 30 százalékkal nőttek, a nyugdíjak reálértéke 25 százalékkal nőtt. Tessenek mutatni még egy országot Európában vagy a világon, amely ilyen mutatókkal rendelkezik! Azt gondolom, hogy mindezek után tömeges elszegényedésről, megélhetési válságról, apokaliptikus helyzetekről beszélni enyhén szólva felelőtlenség.
Azt kérem Borsos képviselő úrtól, hogy ha lehet, szegény sorsú emberek szegény sorsát ne használja politikai eszközül. Hasonlóképpen javaslom, hogy óvakodjon azon képviselőtársaktól, akik a vita harmadik órájában bejönnek, kétperces hozzászólással olyan témához szólnak hozzá, ami a törvényjavaslatban például nem szerepel. Varga Mihályról beszélek, akinek, azt gondolom, nagyobb felelősséggel kellene az ügyhöz viszonyulnia volt pénzügyminiszterként. (Varga Mihály: Igyekszem felnőni hozzád, Gábor. Olyanról beszélsz, amire már nem tudok válaszolni. Szégyelld magad!) Nem kell felnőni senkihez, csak azt gondolom, hogy az felelőtlenség, ha valaki egy háromórás vita legvégén nem a törvényjavaslathoz szól hozzá. Bizony, tudom, hogy bosszantó ezt a szemére vetni, de sajnos így van. (Varga Mihály: A vitában csöndben voltál, lapultál. - Az elnök csenget.) Hát az a dolgom, hogy most foglaljam össze a vitát egyébként.
