CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Valóban, azt gondolom, azok a legnagyobb dilemmák, amelyeket itt több képviselőtársam említett, nevezetesen: hányszor módosítunk egy szociális ellátórendszert, az ezzel kapcsolatos törvényt; milyen gyakran módosítjuk, mi szerepel benne, és mi nem szerepel benne; hogyan viszonyul egymáshoz a foglalkoztatási, a munkaügyi és a szociális ellátórendszer és támogatási rendszer; ellenérdekeltté vagy nem ellenérdekeltté tesz a foglalkoztatásban ez a két rendszer; egyáltalán az egyéni szabadság és a közösségi felelősség hogyan érvényesül. Ezek dilemmák, ezek problémák, amiket valóban közösen meg kell tudni oldani. Azt gondolom, hogy nincs végleges és tökéletes válasz ezekre.
Mi most tettünk egy lépést arra, hogy összehangoljuk a két rendszert, nem gondolom, hogy a végső lépést, sőt merném mondani, hogy az első lépést. Valóban abba az irányba szeretnénk menni, amit Fazekas Sándor képviselő úr is említett, hogy túl sok a szereplő, és nincs elég összhang a szereplők között. Így van. Magam is azt gondolom, hogy arrafelé kell mennünk, hogy az ügyfél számára, mondhatni, egy egyablakos ügyintézési rendszer alakuljon ki, hogy neki ne kelljen kinyomozni, hogy miért ki az illetékes, hanem megkapja a neki szükséges ellátást a rendszerben. Nem mondom, hogy ezt mi most megoldottuk, egyáltalán nem mondom, csak azt mondom, hogy ebbe az irányba tett lépésként szántuk a törvénymódosítási javaslatokat. A kormány vállalta, hogy ebben a négy esztendőben mind a támogatási rendszerben, mind az ellátórendszerben, mind az intézményrendszerben egy integrált foglalkoztatási és szociális rendszert kíván működtetni.
(22.10)
Nem ígérem, hogy nem lesz még módosítása a törvényjavaslatnak, merthogy hiányzik ma még teljes egészében a szociális szolgáltatásokra való jogosultság teljes definíciórendszere. Amit most tettünk, az ebbe az irányba egy lépés, nem a teljes és nem a végleges lépés. Azt gondolom, van még ezen tovább pontosítanivaló, nem gondolom, hogy befejeztük az ezzel kapcsolatos munkát.
Soltész Miklós képviselő úr kérdezte, hogy mi az a bizonyos szerv, ami a közgyógyellátásnál mintegy ilyen felülbírálóként szerepel. Nagyon egyszerű: a mai megyei egészségbiztosítási pénztárakról van szó, amelyek a későbbiekben regionálisan fognak működni. Pontosan ezért nem nevezi meg a törvény, mert egy ilyen átalakulás előtt vagyunk, de erről szól a javaslatunk.
Említette Soltész úr a közfoglalkoztatás ügyét, a közmunkaprogramokat. Picit az idősíkon azt hiszem, hogy elcsúszott, mert az utolsó évében, 2002-ben az akkori kormány, a Fidesz-kisgazda-kormány mindösszesen 2 milliárd forintot szánt közmunkára - tessék megnézni a számokat -, sőt egész kormányzati ciklusa alatt csak 2 milliárdot szánt közmunkára, mi pedig 2006-ban 14 milliárdot, tehát a kettő között van egy hétszeres szorzó különbség. Vasúti programot nem is látott 2002-ig senki, mondhatni, 2005-ig nem.
Lehet, hogy közhasznú munkáról vagy közcélúról beszél, az lehet, de kormányzati közmunkaprogram nem volt ezeken a területeken, és ebben az összegben volt, amilyen összegben most én említem. (Soltész Miklós: Regionális!) Tessék visszanézni az összes zárszámadási törvényt. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget. - Varga Mihály: Az igazat! Mindig az igazat! Az úttörő mindig igazat mond!)
