DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Némileg megszólítva érzem magamat, illetve magunkat a tisztelt képviselőtársam részéről. Hogy sok-e vagy kevés a segély összege, attól függ, hogy mire fordítják azt a segélyt, hogy sok-e, vagy kevés. Mire sok, vagy mire kevés? Ha az indokolt célra fordítják, ami egyébként benne van a jogszabályban is, akkor azzal nincs gond. De ha indokolatlan célra fordítják a segélyt, akkor lehet, hogy az sok, mert kárba vész. Én most ennek a taglalásába nem akarok belemélyedni, van ennek egy hatalmas irodalma. Azt hiszem, a vita, ami zajlik, nem az összegről szól, hogy ha szakmai vitának tekintjük, hanem az elvekről és a szemléletmódról. Nem fontos egy mondaton belül vagy egy gondolatmeneten belül váltogatni a szempontokat.
Ami a másik kérdést illeti, hogy a legkiszolgáltatottabbakhoz eljutnak-e a szolgáltatások a szociálpolitika eszközén: azt hiszem, ebben azért nem állunk olyan rosszul. Szófordulatként ez nem hangzik - hogy is mondjam - rosszul, hogy eljutnak-e tényleg a legszegényebbekhez az eszközök, de legyünk afelől nyugodtak, hogy Magyarországon 16 évvel a rendszerváltás után az a szociális ellátórendszer, amelynek részei az önkormányzatok, az egyházak, a civil szervezetek, azok elég alaposan feltérképezték ezt az országot. Jelentős részüknek törvényi kötelezettsége is volt, különböző koncepciók készültek, és környezettanulmányok milliói vannak ezen a területen. Azt hiszem, hogy bár teljes nem lehet a kép, de azért elég nagy mértékben sikerült eljutni a legszegényebbekhez, illetve jönnek a legszegényebbek maguktól. Ott melegednek a hivatalok folyosóin, ott melegednek a plébániákon, ott állnak egy kis kenyérért, egy kis meleg ételért vagy egy ruháért sorba.
(21.40)
Jönnek maguktól, tudják azt, hogy a segítség jár nekik, vagy kérhetnek. Ide jutottunk! Ott melegednek a hivatalokban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért meg lehet őket találni, és ők megtalálnak minket.
Köszönöm.
