HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgattuk a szocialista álláspontot, meghallgattuk a szabad demokrata, liberális álláspontot, meghallgathattuk a Fidesz és a KDNP kereszténydemokrata ihletésű hozzászólását.
A Magyar Demokrata Fórum konzervatív párt. És mint konzervatív párt, azt vallja, és magam is azt vallom, közhelyszerű, amit mondok, de annyi közhely elhangzik ebben a Házban, és bocsássák meg nekem: a legjobb szociálpolitika alapja a legjobb gazdaságpolitika. Ez azt jelenti, hogy míg mi itt azon kínlódunk, és azon nyűglődünk, hogy azt a tortát, ami amúgy is kicsi, hogyan tudjuk igazságosabban elosztani, addig a konzervatív gondolkodás azt mondja, azon kéne törni a fejünket, hogy hogyan lehet ezt a tortát, az elosztható tortát nagyobbá tenni, hogyan lehet a gazdaságot jobb helyzetbe és jobb állapotba hozni, mert akkor könnyebb lenne a helyzetünk.
Napjainkban tapasztalható - vagy élő példa -, azok a szerencsétlen romák, akik megpróbálnak kivándorolni, vagy megpróbálnak munkát találni Svédországban, azzal találják szembe magukat, hogy nem tudnak velük mit kezdeni.
(20.40)
Azért nem tudnak velük mit kezdeni, mert az ottani gazdasági rendszer és az arra épülő szociálpolitikai rendszer egyszerűen megszüntette, felszámolta az ilyen jelenségeket, teljesen idegen ez a rendszernek, és egyszerűen nem is értik, hogy nálunk ez hogyan fordulhat elő.
Nem irigylem én az államtitkár urat, és nem irigylem kormánypárti képviselőtársaimat. Nem irigylem őket azért, mert a mostani megszorító intézkedések eredményeképpen ez a torta szűkülni fog. Ez azt jelenti, hogy munkahelyek szűnnek meg, ez azt jelenti, hogy vállalkozások sokasága fog csődbe menni, ez azt jelenti, hogy a szociális feszültség nőni fog, és egy szűkülő büdzsé mellett vagy egy szűkülő büdzsé lehetőségeit kihasználva kell majd egy sokkal nagyobb, illetve dagadó szociális feszültséget kezelni, ami nem sok jóval kecsegtet. De hát a kísérlet mindenesetre tiszteletre méltó, és én nem kérdőjelezem meg akár szabad demokrata, akár szocialista képviselőtársaink jó szándékát, akik ezt a helyzetet kezelni akarják, kezelni kívánják. A baj az, hogy ez így nem nagyon fog menni.
Két dologra hadd térjek ki. Soltész képviselő úr is említette, hogy megint itt van előttünk egy salátatörvény, ami háromfelé is bontható lett volna. Ha háromfelé bontjuk, akkor tényleg lehetősége lett volna az ellenzéknek arra, hogy ezeknek bizonyos elemeit, amelyek természetesen támogatásra méltóak, azokat támogassuk, de hát ennek a vége az lesz, hogy az ellenzék, azt hiszem, egységesen el fogja a törvénycsomagot utasítani; azért fogja, mert több benne a számunkra elutasítandó rész, mint a támogatható. A kormányoldal ezzel a technikával nem adja meg a lehetőséget arra, hogy artikuláltan vagy disztingvált módon fejtsük ki a véleményünket, és ezt a szavazatainkkal is érzékeltessük, hanem egy egységes elutasításra fog minket kényszeríteni a zárószavazáskor.
A másik, szintén technikai jellegű dolog és probléma oda vezethető vissza, hogy nem tartja be a jogalkotó, az előterjesztő és a parlamenti többség sem például a jogalkotásról szóló törvény azon előírásait, amely minden törvénytervezet beterjesztésekor hatástanulmányok mellérendelését írja elő. Hát hogyan fordulhat az elő, hogy 2006. június 1-jével életbe lépő törvényeket néhány hónap elteltével alapvetően át kell szabni, mert kiderül, hogy nem működik? Igaza van Béki Gabriellának: íróasztal meg papír meg toll, és akkor törjük az okos fejünket, hogy ebből mi sül ki. Ez sül ki, hogy fél év múlva újra lehet az egészet gondolni, mert kiderül, hogy köze nincs a valósághoz, és nem működik.
Az most egy másik kérdés, hogy természetesen a mostani megszorító csomag és a megszorító intézkedések társadalmi hatására milyen válaszokat tudunk adni, nyilván ez is belejátszik ebbe, na de hát azért nem lenne baj, ha a törvények benyújtását olyan hatástanulmányok előznék meg, amelyek legalább két évre - mert ezt írja elő egyébként a törvény - előre jeleznék annak gazdasági, társadalmi meg egyéb vonatkozású hatásait. Amíg ezeket a nagyon fontos előírásokat nem vesszük figyelembe, addig nagyon gyakran fogunk azzal szembesülni, hogy egy törvényt - nem szociális típusú, hanem bármilyen típusú törvényt -, mint ahogy a tavalyi esztendőben volt egy ilyen, négy ízben módosítunk; még hatályba sem lépett, már módosítani kellett, mert kiderült, hogy néhány apró dolog figyelmen kívül hagyatott.
Most engedjék meg, miután nagyon nehéz általános vitában úgy összességében három törvényről véleményt mondani, hogy legalább az első résznek, amelyik a legterjedelmesebb, néhány paragrafusáról egy-két megjegyzést tegyek.
Mindjárt a 2. §-t, ami a jegyző fölé rendel bizonyos szakértői feladatokkal vagy szakirányítással megbízott testületet, nem nagyon lehet véleményezni, mert nem derül ki a törvényjavaslatból, hogy ez a szervezetátalakítás milyen hatásokkal fog járni.
Aztán ott van az 5. §, ahol az (1) bekezdés szerinti módosítás a pénzbeli és a természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet vonatkozó részét is idézi. Ez a szabályozás azt jelenti, hogy a kérelem elbírálásakor akkor van illetékessége valamely hatóságnak, ha a kérelmező a lakóhelyén vagy a tartózkodási helyén életvitelszerűen lakik. Azokban az esetekben, ha az életvitelszerűen lakott lakásban nem tud lakóhelyet vagy tartózkodási helyet létesíteni, akkor nem lesz illetékes szerv a kérelme elbírálására, tehát ebből a rendszerből kiesik. Például ha Budapest IV. kerületében él életvitelszerűen albérletben, viszont a bérbeadó nem járul hozzá sem lakóhely, sem tartózkodási hely bejelentéséhez, ebben az esetben ez a kérelmező ellátatlan marad. Tehát ezt kezelnie kéne valamilyen formában a javaslatnak.
A 9. §-t többen idézték és többen megkifogásolták, és én is ezt fogom tenni. Ez a paragrafus rendelkezik úgy, hogy a segély összege ne lehessen több, mint a mindenkori legkisebb havi munkabér nettó összege. Mitől tetszenek azt gondolni, hogy ez majd munkavállalásra fogja ösztönözni a segélyre szorulót? Amikor 1990 és '94 között a Magyar Demokrata Fórum szembetalálta magát a közel egymilliós munkanélküliséggel, és bevezetett egy teljesen új intézményrendszert, a munkanélküliek ellátását célzó intézményrendszert, akkor egy óriási hibát követett el: a munkanélküli-járadékot vagy -segélyt nagyon közelítette, sőt majdnem egy szintre hozta az akkori minimálbérrel. Aminek az lett a következménye, ezt be kell látnunk, hogy sokkal inkább a segély vagy a támogatás felvételére ösztönöztük a munkanélkülieket, mint arra, hogy a munkaerőpiacra valahogy visszatérjenek.
Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy egy-két olyan esztendő, amit az ember munkanélküli-státusban tölt el, nagymértékben rontja az esélyeit, és mentális negatívumai is már tapasztalhatók, tehát nagyon nehéz a munkaerőpiacra visszatérnie.
Aztán itt van a 13. §, ez pedig a közgyógyellátás területén fog változásokat előidézni. Már a 2006. július 1-jét követő változás sem tette egyszerűbbé az életet, hiszen volt, amikor három hónapot is igénybe vett az ellátáshoz való hozzájutás folyamata. A mostani rendszer, ami azt mondja, hogy 6000 forintig a háziorvos teheti meg a javaslatot vagy írhatja föl a gyógyszert, utána ez szakorvosra tartozik, azt jelenti, hogy ez az eljárás még bonyolultabbá válik, hiszen egy újabb elemet építünk be ebbe az amúgy is nehézkesen működő rendszerbe, és azokat az anomáliákat, amik ezt indokolják egyébként, a mi véleményünk szerint nem biztos, hogy módosítani vagy korrigálni fogja.
Befejezésül összegezve, a jó szándékot meg nem kérdőjelezve a Magyar Demokrata Fórum nevében én arra szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni és a kormánypárti képviselők figyelmét is felhívni, hogy a salátatörvényt mint műfajt szűkíteni kéne, mert nem jó. Még tárgyalunk ma este is olyan törvényt, ami hasonló lesz, meg tegnap is tárgyaltunk, tehát sorozatban jönnek ezek a törvények. S ha a benyújtott törvénytervezetek mellé hatástanulmányt is méltóztatnának odarendelni, segítve az országgyűlési képviselők, a döntéshozók munkáját, akkor talán egyszerűbbé, átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá válna nemcsak az Országgyűlés munkája, hanem a törvények hatása is, amelyek a társadalom életét döntően befolyásolják.
Köszönöm szépen.
