SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Néhány mondatban hadd reagáljak Béki Gabriella gondolatmenetére. Én teljesen megértem az ön indulatát, ami egyébként nem ellenünkben, hanem az egész helyzet ellenében van, hogy egy ilyen fontos és tényleg hosszú távra mutató törvényt - amit most ismét módosítunk - jó lenne hosszabban kibeszélni, és adott esetben ütköztetni az álláspontokat. Képviselő úr, ön is tudja, hogy néhány módosító javaslatot talán befogadnak a kormánypártok részéről, és kész, vége, ettől azonban még nem oldottunk meg semmit.
De visszatérve: képviselő asszony, beszélje meg ezt Molnár Lajos egészségügyi miniszterrel, aki most fogadtatja el az egészségügyi törvényt. Aszerint pont az alkoholbetegek gyógyítására, ami eddig ingyenes volt, ezután pénzt fognak beszedni.
Ne haragudjon, ne a szociális törvényben akarjon mindent megoldani! Pont ezen a területen - és erre részletesen is ki fogok térni - a kormány előterjesztésével mi, kereszténydemokraták, de úgy is mondhatom, hogy a Fidesz-KDNP frakciószövetség több tekintetben is egyetértünk, annak ellenére, hogy volt olyan dolog, amire már rég felhívtuk a figyelmet.
(20.30)
Ha megengedik, négy dolgot emelek ki ebből a törvényből - az egyiket nagyon röviden -, a közgyógyellátást, a rendszeres szociális segély kérdését, a családi pótlék változtatását és a bentlakásos szociális intézményekkel kapcsolatos változtatásokat.
Hadd mondjak a közgyógyellátásról néhány mondatot! Tavaly valóban megtörtént a változtatás, az egységesítés, és most bizonyos tekintetben ennek az egységesítésnek a szabályozása történik meg. Ami helyes volt tavaly, hogy legalább hagytak hathavi türelmi időt a felkészülésre mind az orvosoknak, nagyon fontos, mind a betegeknek és bizony az önkormányzatoknak is. Most ez nem fog megtörténni, államtitkár úr, mert ez január 1-jével életbe fog lépni. Majd elmondom, hogy még mi a gond ezzel.
Az egyéni gyógyszerkeret kiszámításának változtatása viszont nagyon nagy gondokat okozhat. Egyetértek azzal, hogy a visszaéléseket vissza kell szorítani, mindenhol ezt hangsúlyozzuk. Ugyanígy hangsúlyozzuk a megváltozott munkaképességű dolgozók kizsákmányolásában és sok területen. Igen, ki kell szűrni, amennyire lehet, a visszaéléseket. De a gondok ott fognak következni, amikor a 6 ezer fölötti újabb 6 ezer forintot kell megállapítania, vagyis véleményeznie a szakorvosnak, ha jól értem, és ezek után egy úgynevezett egészségbiztosítási szerv vezetője dönt róla. Ez a most tárgyalandó egészségügyi törvényekben bevezetett szakkifejezés, az egészségbiztosítási szerv. Egy teljesen új szerv, teljesen bizonytalan. Ez a szerv - csúnya szóval szerv, régen a rendőrt neveztük így - mit fog csinálni? Rögtön érteni fog hozzá? Tudja, hogy mi lesz a dolga? Nem fognak kicsúszni adott esetben egy-két hónapra ellátottak a rendszerből? (Csizmár Gábor csóválja a fejét.)
Nagyon megköszönöm, államtitkár úr, ha majd megnyugtat a zárszavában, nem engem, a betegeket. Tehát amire itt rákérdeznék, vagy felhívnám a figyelmet, hogy a bizonytalanság nagymértékben nő a betegek és az orvosok körében, hogy mi lesz azzal a plusz 6 ezer forinttal, amit a valóban rászorultak szeretnének megkapni. Én egy olyan betegegyesületnek vagyok az egyik vezetője most már tíz-egynéhány éve, akiknek az ellátásához nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra azokra a gyógyszerekre, amiket kapnak, hihetetlenül nagy szükség van. És ha nem kapják meg egy időre ezek a fiatalok, gyerekek, csecsemők ezeket a gyógyszereket a bizonytalanság miatt, adott esetben az ellátás zavara miatt, nagyon nagy károkat okozhatunk a rendszernek és sajnos, személy szerint az embereknek is. És bizony később drágább lesz a további gyógyítás, vagy pedig az egészség adott fokának megőrzése.
És ez, gondolom, sok más területen így van, tehát kérem szépen, hogy erre külön figyeljenek oda, ne kelljen fél év múlva újra erről vitatkoznunk, hogy itt nekünk igazunk volt, és Korózs Lajosnak mélyen fejet hajtani felénk, hogy igazunk volt egy másik területen. Jeleztem tehát, hogy nagyon kevés a felkészülési idő. Amiatt, hogy január elsején életbe lép ez a törvény, nagyon nagy gondok lehetnek az ellátórendszerben.
A második terület, amiről beszélnék, a rendszeres szociális segély és annak munkához kötése. A mai napon már többször visszatértünk a múltba. Engedje meg, államtitkár úr, hogy felidézzem, '98 és 2002 között nagyon világosan elmondtuk, és érdekes volt, nem önöktől, szocialistáktól kaptuk emiatt a nagy pofonokat, hanem a liberális SZDSZ-től a legnagyobb ellenérveket arra, hogy a munkajövedelem és a segélyek szétválasztása a legfontosabb. Ha a munkajövedelmek nem válnak el oly mértékben a segélyektől, akkor nem fognak elmenni dolgozni az emberek. Itt van közöttünk Fazekas Sándor, Karcag polgármestere, az előbb itt volt Karsai József, aki nagyon jól ismeri ezt a területet, de itt van Teleki László is közöttünk. Őket is meg lehet kérdezni, és el tudják mondani, hogy bizony nem tudják bevonni a munkába az embereket akkor, és most végre önök ezt felismerték, ha annyira közel hozzák a segélyezést a munkajövedelemhez. Sőt, a tavalyi változtatással, ami július 1-jén lépett életbe, az is előfordult, hogy 20-30-40 ezer forinttal még többet kapott egy-egy család, mintha elment volna dolgozni. Szeretném erre felhívni a figyelmet.
Amikor annak idején önök azonnal megszüntették a rendszeres gyermekvédelmi támogatás iskolához való kötését, higgyék el, nagy hiba volt. Nem szórakozásból csináltuk ezt. Az emberek nagy többsége és azoknak az embereknek a nagy többsége is, akikért most próbálunk tenni, vagy segíteni nekik, felismerte, hogy igenis szükség van a felemelkedéshez arra, hogy a gyermekek iskolába járjanak. Ahogy most a segély egy részét természetbeni juttatáshoz kötik, egyébként véleményem szerint nagyon helyesen, hozzá kellett kötni ugyanúgy. Ez nem ördögtől való bűn volt, hanem a hosszú távú felemelkedés egyik alaplépcsője. Annak nagyon örülök, hogy önök most elismerték ezt a hibát, amire valóban felhívtuk a figyelmet. Ha megnézik a tavalyi vitát éppen november táján, az általános indoklásban szinte az ellenzék szavait idézik vissza azzal kapcsolatban, hogy most változtatni kell ezen a téves megoldáson. Említettem, hogy jónak tartjuk, hogy a segély egy bizonyos részét a természetbeni juttatáshoz kötik.
Itt államtitkár úrnak jelezném, nagyon örültem volna, ha ezt a törvényt szakították volna ketté, mert akkor a törvénynek ezt a részét meg tudtuk volna szavazni, és támogatni tudtuk volna. Sajnos, ez inkább a nyugdíjtörvénynél történt, így az egészet összességében nem fogjuk támogatni.
Fel kell viszont hívnom a figyelmet arra, hogy az önkormányzatokra ennek ellenére nagyon nagy terhet fognak rakni. Külön szervezetnek kell majd foglalkozni azokkal az emberekkel, akiknek segíteni szeretnénk. Hallatlanul nehéz! Én voltam polgármester egy kis faluban, tudom, hogy mit jelent öt embernek közcélú vagy közhasznú munkát adni, azokat valóban foglalkoztatni. Hallatlanul nehéz! Külön szervezetet és külön pénzt kell majd átcsoportosítani azon a támogatási költségen felül az önkormányzatoknak, ha ennek valóban el akarjuk érni a célját, és ezeket az embereket valóban hosszú távon vissza szeretnénk vezetni a munka világába, és nemcsak azt szeretnénk elérni, hogy kapjanak valami kis munkát, elsöprögetnek, aztán kész. Ennek valódi munkának kell lenni hosszú távon.
Államtitkár Úr! Szeretnék azért egy kérdést feltenni önnek, bólintson, ha így van. Önök itt számítanak-e az önkormányzatok együttműködésére? - mert máshogy nem megy. (Csizmár Gábor bólint.) Csak azt szeretném kérni, hogy másban is tekintsék partnernek az önkormányzatokat, ne találjanak ki különböző regionális és egyéb dolgokat kormányszinten. Másban is számíthatnak az önkormányzatokra, ha komolyan veszik őket, sokat segítenek.
A családi pótlékról néhány gondolatot hadd mondjak el: a 6,2 százalékos emelés való igaz. De ahogy Béki Gabriella mondta, papír és írószer kérdése, hogy kiszámítsuk, hogy a jövő évben a családok mit fognak veszíteni akár a vizitdíj, a járulékemelés, a nettó bér csökkenése miatt, a gyógyszerek árának emelése, az energiaár-emelés, a gáz, a távhő, a villamos energia árának emelése, a leépítések miatt; bizony, ha ezt kiszámolja valaki, akkor 150-200 ezer forintot veszít egy átlagcsalád Magyarországon. Óriási nagy veszteség lesz, ennek a következménye egyébként az lesz, hogy azok a jelenleg még a szociális rendszert támogatni tudó családok is le fognak csúszni, és félő, hogy becsúsznak abba a szociális rétegbe, akiket támogatni kell. Ez pedig nem tudom, hogy hová vezet az országban. Nagyon nagy gondot fog okozni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Majd kétpercesben elmondom az emelt szintű bentlakásos intézményekkel kapcsolatos gondolataimat. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
