TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én megpróbálok indulatok nélkül beszélni, mert azt gondolom, nagyon sok olyan általánosító mondat elhangzott ma ebben a teremben, ami ellen nagyon sokat dolgoztam az elmúlt időszakban, hogy ne történjen meg. Amikor azt mondjuk, hogy kiskocsmák mélyén költik el a pénzüket, és nem tesszük hozzá azt az egyetlenegy mondatot, hogy természetesen vannak kivételek, akik nem ott költik el - mert a tisztelt Házban úgy néz ki, hogy egy kalap alá veszünk minden szociális ellátórendszerhez tartozó személyt -, ezt nem szabadna tennünk csupán azért, mert azok az embertársaink, akik most szociális segélyre rászorultak, valami oknál fogva rászorultak, és nem szabadna általánosítani.
(20.50)
Ezért azt gondolom, egy olyan szlogent, hogy “kullancsként tapad” a szociális ellátórendszerre, ha nem is pontosan idézem, azt gondolom, azért mindenképp meg kellene fontolnunk ezeket a mondatokat, mert nem tartom elfogadhatónak, hogy ebben a Házban ilyen mondatok elhangozzanak.
A másik, amit Soltész Miklós úr mondott, azt gondolom, minden mondatával egyet tudok érteni, mert az valóban más kérdés, hogyan tudunk és hogyan tudnak az önkormányzatok valódi munkaviszonyokat teremteni ahhoz a törvényhez, amelyet a kormány letesz. Mert a kormány talán nem eléggé hangsúlyozta ki, talán majd államtitkár úr kihangsúlyozza, hogy ha a kormány, illetve a parlament hoz egy törvényt, az nem azt jelenti, hogy a kormány teljes felelőssége, csak őrá hárul minden egyes feladata, hanem az önkormányzatokra, a személyekre, nem utolsósorban a társadalomra is hárul az a feladat, hogyan tudja ellátni azt a réteget, amely szociálisan rászorult. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a szociális törvényekről, amelyek megfogalmazódnak, ne azt gondoljuk, hogy csak egy kormánynak kell végrehajtania.
A másik az egészségügyi rendszer. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd a másik kétpercesben, köszönöm szépen.
