TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Máris jelzem, hogy nem kívántam volna a képviselőtársaim idejét rabolni, csak éppen, ha a plébánián vagy a hivatal folyosóján várnak a szociálisan rászorultak, azt gondolom, azt azért át kellene gondolni, hogy miért vannak ilyen helyzetben, és azt gondolom, mindegyikünk felelőssége talán adva van ebben a kérdésben, mert talán akár politikusként, akár a társadalom azon tagjaiként, akik tudtunk volna tenni annak érdekében, hogy ne a folyosókon vagy ne a plébániahivatalban várakozzanak, talán megtettünk-e mindent. Ez egy költői kérdés is lehetne.
Azt gondolom, nyugodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni, hogy nem, még akkor is, hogyha azt gondoljuk, hogy ma ennek a törvénytervezetnek a vitája most már lassan három órája zajlik.
Azt gondolom, hogy a gyakorlat elvére még nem mentünk le, mert akkor, amikor arról beszélünk, hogy ezek az emberek hogyan vannak kiszolgáltatva, elfelejtjük, hogy a törvényhozásban mi alkotjuk meg azokat a törvényeket és azokat a jogszabályokat, amelyekkel ők tudnak vagy nem tudnak élni, és remélem azt, hogy azok, akik esetlegesen a folyosókon állnak, azok nem úgy érzik abban a pillanatban, hogy teljes mértékben kiszolgáltatottak, hanem az a hivatali rendszer, amelynek egyébként ki kell szolgálnia azokat az embereket, akik odakerülnek, azokat szolgálja ki úgy, és lássa el úgy, hogy azok lehetőleg ne újra visszatérő ügyfelei legyenek a hivataloknak, hanem hogyan lehet visszavezetni a foglalkoztatási rendszerekbe - újra ide jutunk el -, vagy hogyan lehet esetleg más olyan intézkedéseket tenni, ahogy Béki Gabriella képviselő asszony is mondta, amely különböző programokat ajánl számukra, és akkor nem a hivatalokban lennének a folyosókon, nem a plébániahivatalokban, hanem különböző programokban vennének részt.
Azt gondolom, hogy ez szintén közös felelősségünk nekünk, politikusoknak, hogy ezt mennyire tudjuk megvalósítani, hogy azok az emberek, akik szociálisan rászorultak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ne a hivatalokban, hanem a munkahelyeken töltsék el az idejüket.
