DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt a parlament és az ország nyilvánossága előtt szeretnék szólni a parlamenti pártok ifjúsági szervezeteinek vezetőihez. Az együttműködésről szeretnék beszélni, pontosabban arról, hogy hogyan juthatunk el az együttműködés minimumához. Együttműködésre szeretném kérni ifjú politikustársaimat, együttműködésre a fiatalok és a reformok sikeréért. Azt gondolom, hogy az elmúlt hónapok eseményei után nem kell külön részleteznem, hogy miért van égető szükség az értelmes párbeszédre. Meggyőződésem, hogy nekünk, ifjú politikusoknak óriási felelősségünk van abban, hogyan alakul a Magyar Köztársaság jövője.
Természetesen nem kérhetem, hogy mindenben egyetértsünk, nincs is erre szükség. Arra van szükség, hogy szót értsünk. A rendszerváltók sem értettek egyet mindenben; 1990-ben, évekkel a mi politikai eszmélésünk előtt a rendszerváltók meg tudtak egyezni egy közös minimumban. Megegyeztek, vitáztak, és megint megegyeztek. Kivívták alapjogaink deklarálását, a nemzeti és politikai függetlenségünket. Ma, 16 évvel ez után nem értem, miért nem sikerül megegyezni, hiszen oly egyszerű lehetne. Ma is átalakulás előtt áll az ország, nagy reformokra készülünk; reformokra, amelyek ha fájdalmasak is néha, lehetővé teszik mintegy 8000 milliárd fejlesztés megvalósulását köztársaságunkban, amely soha nem látott megújulást indíthat el.
Olvasva a pártok és ifjúsági szervezeteik nyilatkozatait elvben már mindenki elkötelezett a reformok szükségessége mellett. Bizonyítsuk ezt tettekkel is! Egyezzünk meg az együttműködésünk minimumában, hogy érdemben tudjunk tárgyalni a mindannyiunkat érintő nagy ügyekről, reformokról, Magyarország jövőjéről. Hiszen ne feledjük, az új Magyarország már a mi korosztályunknak, sőt a mi gyermekeinknek, unokáinknak épül.
Én ma egy meghívást ajánlok. Nem sajtószereplést kérek és hangzatos nyilatkozatokat, hanem belátást mindegyik fél részéről. Mi, politikai ifjúsági szervezetek vezetői egyenként is több ezer fiatalt tömörítő szervezeteket vezetünk. Fiatalokat képviselünk, és munkánkkal mintát is adunk azoknak, akik közélettel szeretnének foglalkozni. Ha őszinték vagyunk, amit ma látnak, az nem egy vonzó minta. Éppen ezért a mai napon levelet küldök a parlamenti pártok ifjúsági szervezetei vezetőinek az alábbi szöveggel:
“Kedves Emese, Péter, Gábor és Bence! Mindannyian láthatjuk, hogy a magyar politikai életet az utóbbi időben ritkábban jellemzik a mély szakmai vagy éppen ideológiai viták, sokkal inkább az öncélú pártosság uralja a parlamenti munkát. Még inkább szomorú ez a tény, ha arra gondolunk, hogy az a kevés fiatal, aki még érdeklődik a politika iránt, a konszenzusok keresése helyett egymást vádoló politikusokat lát az Országgyűlésben. Meggyőződésem, hogy a mi generációnk feladata is, hogy ez megváltozzon. Feladatunk, hogy lefektessük azokat az alapvetéseket, amelyek politikai munkánkban meghatározzák az egymáshoz való viszonyunkat, minimumot mutatnak az együttműködéshez. Feladatunk, hogy azt mutassuk a magyar ifjúságnak, a fiatalok képesek együttműködni az ország sorsát érintő kérdésekben.
Ma, amikor Magyarország komoly reformok előtt áll, azt gondolom, sürget minket az idő. Ma a megoldás azok kezében van, akik először ülnek asztalhoz. Tegyük meg mi, fiatal politikusok az első lépést. Találkozzunk november 27-én, hétfőn 11 órakor a Parlament képviselői olvasóterme melletti tárgyalóban. Kezdjük meg az együttműködést értelmes, közéletre alkalmas fiatalokként, folytassunk párbeszédet a reformokról és a fiatalokat érintő kérdésekről. Fogjunk össze a párbeszéd és a sikeres reformok érdekében!
Tisztelt másképp gondolkodó Barátaim! Nem várhatom el tőletek, hogy ugyanúgy értelmezzétek az elmúlt hónapok eseményeit, mint ahogy ezt én teszem, de ti sem várhatjátok el tőlem, hogy szó nélkül hagyjak olyan kijelentéseket, amelyek véleményem szerint kockára teszik mindannyiunk jövőjét, fejlődésünket, az új Magyarországot. Ettől mi még egy asztalhoz ülhetünk. Egy asztalhoz, ahol kialakíthatjuk azokat a játékszabályokat, amelyek már a mi korosztályunk közéletét kell hogy meghatározzák.
Gyertek el, várlak titeket, s mindaddig várok minden héten ugyanebben az időpontban, amíg mindannyian ott nem leszünk. Mert azt gondolom, az asztal így kerek.”
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
