GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szokás mondani, hogy a papír mindent elbír, és úgy látszik, hogy az Országgyűlésben most már van annak hagyománya, hogy az ilyen papírok melletti megtévesztő érvelés erős túlzásokba esik.
Nagyon sok szó esett az elmúlt két fideszes, illetve Fidesz-KDNP-s hozzászólásban a kommunikációról, a kommunikációs költségekről. Kuncze Gábor utalt már arra, hogy ismételten azzal a gyakorlattal találkozunk szembe, hogy egy tétel rovására megannyi kiadásnövelő tétel jelenik meg, megannyi javaslat fogalmazódik meg, mondjuk, a kormányzati kommunikáció 3 milliárdja javára. Soltész képviselőtársam már egészen Rákosiig ment vissza a kommunikáció, a propagandateljesítmények tekintetében, elfeledkezvén arról, hogy minden korábbi kormányhoz képest az Orbán-kormány ideje alatt növekedtek meg radikálisan a kormányzati kommunikáció költségei.
Varga Mihály képviselőtársam arról beszélt, hogy létezik egy 37,7 milliárdos tétel a költségvetésben, amelyik kommunikációs kiadás és megfejthetetlen. Annyiban csúsztatott a képviselőtársam, hogy a költségvetési tételben ez az új fejlesztési terv koordinációira és kommunikációira együttesen szereplő tétel, amelyről egyébként az Állami Számvevőszék is szólt - ennyiben igaza van Varga képviselőtársamnak -, de nem véletlen, hogy Kuncze Gábor először nem értette, hogy miről beszél Varga Mihály képviselőtársam, mert ilyen kommunikációs költség önmagában nem létezik.
Miről van szó? Valamennyi uniós tagállamban, ahol fejlesztési forrásokat használnak fel, a fejlesztési források felhasználásának, megpályáztatásának, a finanszírozásnak, illetve a meghirdetésnek, a pályázati eljárás lebonyolításának, monitoringjának van egy költési összege, egy kiadásitétel-igénye. Ez a tételigény az uniós gyakorlat szerint 4 százalék az ilyen fejlesztési források tekintetében. Itt ez az összeg szerepel, tisztelt képviselőtársam, és nem más.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
