PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007. évi költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott, oktatást érintő módosító javaslatainkhoz szeretnék szólni, és azokat kívánom megindokolni, de mielőtt ezt megtenném, hadd szóljak egypár szót a benyújtott módosító javaslatoknak a számáról, hiszen előttem egy felszólaló, dr. Szabó Zoltán MSZP-s képviselő méltatta mind az ellenzéket, mind a kormánypárti képviselőket, hogy jóval kevesebb módosító javaslatot nyújtottak be, mint az előző években.
Ez így van, hiszen volt, amikor több ezer módosító javaslat volt a Ház előtt, most pedig 661 darab, de ennek más oka van, és nemcsak a mértékletesség, hanem az is, hogy most egy “tiszta költségvetés” került végre a Ház elé, és így a költségvetésen belül a kormány nem kívánta módosítani a különböző szaktárgyi törvényeket, jelen esetünkben az oktatási törvényt vagy a felsőoktatási törvényt. Igaz az, hogy ezt megteszi egy másik törvényjavaslatban, amit még ma fog tárgyalni a Ház, a 2007-es költségvetést alátámasztó törvényjavaslatban, ahol mintegy tizenhat törvényt kívánnak módosítani.
Képviselőtársaimmal az ajánlás 476. pontjától az ajánlás 538. pontjáig adtunk be több mint negyven módosító indítványt a közoktatási normatívákhoz. A kormány tervei szerint a normatívákat, hozzájárulásokat 2007. január 1-jétől augusztus 31-ig a költségvetés első nyolc hónapjára vehetik igénybe az iskolafenntartók, az utolsó negyedévtől, azaz szeptember 1-jétől, a tanévkezdéstől kezdve pedig egy új teljesítménymutató alapján adott hozzájárulást kapnának. Módosító javaslatainkkal szeretnénk megakadályozni a további forráskivonást az oktatásból, és szeretnénk megóvni az intézményfenntartókat a teljes gazdasági ellehetetlenüléstől, az eladósodástól.
A normatívák fajlagos összegét kettő kivételtől eltekintve - ez a két kivétel: az egyik a művészetoktatási ágazat, a másik pedig a napközi -, figyelembe véve az ország gazdasági helyzetét, nem emeltük meg javaslatainkban, de a normatívák fajlagos összegét kiterjesztettük az egész költségvetési évre. Ez egyébként azt jelentené, hogy lényegében 2004 óta, azaz harmadik éve nem emelkednének a normatívák, de elkerülhetnénk, hogy az új számítási módszerrel egy-egy gyermek húszezer forinttal érjen kevesebbet jövőre, 2007-ben, mint 2005-ben.
Az alap- és kiegészítő normatívák, valamint a kötött felhasználású normatívák együttes összege 2005-ben még mintegy 462 milliárd forint volt, amelynek összege 2006-ban 449 milliárd forintra, azaz nominálisan 3 százalékkal, reálértéken pedig 7 százalékkal csökkent. A jövő évi költségvetés tervezete további megszorításokat tartalmaz: az önkormányzatok támogatása nominálisan újabb 2 százalékkal, míg reálértéken közel 10 százalékkal csökken, és itt csak az oktatási támogatásokra gondolok.
A költségvetés-tervezet nem számol az intézmények fenntartási költségeinek a növekedésével, a közműdíjak, az energiahordozók árának jelentős növekedésével, sőt tudjuk az Állami Számvevőszék véleményét, mely szerint a javaslat nem tartalmaz fedezetet még a 2006-os 6 százalékos pedagógusbér-emelés áthúzódó hatásaihoz sem, a jövő évi soros előrelépésekhez pedig végképp nem nyújt támogatást. Ilyen finanszírozási körülmények között elképzelhetetlen károkat fog okozni, ha 2007. szeptember 1-jétől a hozzájárulások csökkennek.
Az ajánlás 494., 564. és 567. pontjában javasoljuk elhagyni az új teljesítménymutató alapján járó hozzájárulást, illetve annak bevezetését. Az eddigi finanszírozás úgy történt, hogy normatíva/év/fő volt külön az óvodában, külön alsó tagozaton, felsőben és középiskolában, ez a gyakorlatban egy gyermeklétszámtól függő mértékű támogatást jelentett. A gyermeklétszámon alapuló alap- és kiegészítő normatívák többsége jövő év augusztus végéig változatlan marad, szeptembertől azonban egy meglehetősen bonyolult számítás alapján lényegében csoport-, illetve pedagógusfinanszírozásra tér át a költségvetés.
Az oktatási kormányzat szerint a teljesítménymutató alapján járó hozzájárulás átlátható, tiszta és világos helyzetet teremt. No, nézzük akkor ezt az átlátható, tiszta és világos helyzetet! Hogyan jutunk el a teljesítménymutató-számhoz? Úgy, ha az adott csoport tanulólétszámát elosztjuk az évfolyamra törvényben meghatározott átlaglétszámmal, majd az eredményt megszorozzuk a tanítási együtthatóval, azaz az elismert időkeret tanórában és a pedagógus heti kötelező óraszámhányadosával, korrigálva mindezt az intézménytípus-együtthatóval. Nos, ez a könnyen átlátható és világos új képlet. Ha elvégezzük ezt a számítást, rájövünk arra, hogy minden mellébeszélés dacára továbbra is tanulói finanszírozás van, és ez a számítási rend, ami ezt leírja, nem más célt szolgál, mint 2007 szeptemberétől a normatívák összegének csökkentését, tehát szó nincs semmiféle reformról, inkább csak megszorításról.
2006-ban alsó, felső tagozatra és középiskolára volt normatíva. Ha egybevetjük az idei normatívákat az egy alsósra, felsősre jutó 2007. szeptemberi alsós, felsős, középiskolás normatívák átlagával, a következő számokat kapjuk: míg 2006-ban egy alsó tagozatos átlagban 204 ezer forint támogatást kapott, ez 2007 őszétől lecsökken átlagában 172 ezer forintra.
(11.00)
Felső tagozaton ez a szám idáig 212 ezer forint volt, jövő év őszétől ez átlagban lecsökken 205 ezer forint/főre. A középiskolák esetében, ami eddig 262 ezer forint volt, az ugyan jövő év ősszel, az utolsó negyedévben 272 ezer forintra, azaz 10 ezer forinttal emelkedik, de ezt tudjuk be az új rendszer bevezetése zavarának, mert miközben felmenő rendszerben majd ez bevezetődik, úgy ez az átlagszám is csökkenni fog.
Összhatásában ez azt jelenti, hogy azok a települések, amelyek csak alsó tagozatot tartanak fenn, nagyon rosszul járnak, azok, amelyek felsőt is, azok kevésbé rosszul, a bevezetés évében a középiskolát fenntartók pedig időlegesen, egy negyedévre jól járnak.
Tekintve, hogy megszűnik a kistelepülési normatíva, tovább romlik a falvak helyzete. A közoktatási törvény eddig bizonyos feltételek fennállása esetén a kisebb vagy nem nyolc évfolyamos intézmények tagiskolává való lefokozását írta elő, ez az új finanszírozási rend azonban a fizikai egyesülést is ki fogja kényszeríteni.
Az új finanszírozási rendszer, mint mondtam, bizonyos évfolyamoktól felmenő rendszerben lép életbe. Ez azt jelenti, hogy egyes korosztályokon három-négy év alatt a normatívacsökkenés majd végigfut, és mindez drámai következményekkel jár a közoktatásban.
Az új, rendkívül összetett számítási szabályok miatt meglehetősen nehéz tipizálni azt, hogy milyen paraméterekkel rendelkező óvodák vagy iskolák járnak a legrosszabbul. Bizonyosan ebbe a körbe kerülnek majd az olyan intézményeket fenntartó települések, ahol egy-egy évfolyamon a tanulólétszám jelentősen meghaladja az átlaglétszámot, de az adott intézményben nem éri el, mondjuk, a két csoport indításához szükséges átlaglétszámot, itt ugyanis nem lehet csoportösszevonással kivédeni a megszorítást. Ilyen intézmények pedig nem csupán a kisebb településeken, de a városokban is nagy számban találhatók.
Szintén a vesztesek között lesznek - ismét - a kisebb intézményeiket önállóan fenntartó, 3500 fő alatti települések. Ezek szenvedték meg leginkább a 2006-os költségvetést is, hiszen a kistelepüléseket segítő támogatások, a bejáró-, illetve a társulási normatívára való jogosultság feltételeinek a megváltoztatása, illetve összegének csökkentése gyerekenként jövőre együttesen akár 30 ezer forint elvonást is eredményezhet. Ezért nyújtottunk be az 543., 547. és 548. pontban a kistelepülések támogatására, intézménytársulási normatívára, illetve a bejáró gyerekek normatívájára módosító javaslatot.
A finanszírozási rendszer átalakítása miatt a fenntartók nagy valószínűséggel tömegesen szervezik majd át az óvodai, iskolai csoportokat. Már ahol tudják persze, hiszen erre sok helyütt nincs mód, nem lehet néhány új óvodást, iskolást keríteni, hogy meglegyen a finanszírozáshoz optimálisan szükséges létszám. Ugyanakkor az is várható, hogy ahol van mód az összevonásra, ott sem szakmai szempontok, hanem pusztán mérethatékonyság szerint történik majd meg az intézkedés, beláthatatlan és visszafordíthatatlan károkat okozva. Egyes számítások szerint az új szabályozás mintegy ötezer tanulócsoport, iskolai osztály megszűnését jelenti, ahová közel százezer gyerek jár. Nehéz megjósolni, hogy a fenntartók milyen hányada dönt majd úgy, hogy végleg bezárja óvodái, iskolái kapuit.
Tisztelt Ház! Említettem, hogy két területen javasoljuk mindössze a normatíva fajlagos összegének az emelését: a kormány 40 ezer forint hozzájárulást adna a képző- és iparművészeti, táncművészeti, szín- és bábművészeti ág oktatására az alapfokú művészetoktatásban. A művészetoktatás ezen területén 2004-ben még 68 ezer forint volt a támogatás, 2005-ben, 2006-ban 59 ezer forint, most pedig 40 ezer forintra csökkentenék ezt a támogatást. Az ajánlás 508. pontjában javasoljuk, hogy legalább az 59 ezer forintos mértéket tartsuk meg január 1-jétől. Ez egyébként megfelelne annak az elvnek is, amit kormánypárti oktatáspolitikusok is hangoztatnak, hogy tanév közben, azaz január 1-jétől ne csökkenhessen támogatás, ne csökkenhessen normatíva, hogy kiszámítható és biztonságos legyen egy-egy tanév kezdése és befejezése. Éppen ezért kérjük a kormánypárti képviselőket, fontolják meg ezt a javaslatot, és január 1-jétől a jelenlegi évhez képest ne csökkentsék ezeknek a művészeti iskoláknak a támogatását.
Az ajánlás 530. pontjában az általános iskolai napközis foglalkozás normatívájának emelésére tettünk egy javaslatot, ami jelenleg számunkra méltatlanul és érthetetlenül alacsony, mindössze 23 ezer forint. Ez körülbelül egytizede az általános iskolai normatívának. Tudjuk nagyon jól, egy-egy intézmény úgy működik, hogy van az állami normatíva, és a hiányzó részt az intézményfenntartók ehhez hozzáteszik, és ebből kell finanszírozni a béreket, a dologi kiadásokat, az iskolai könyvtárost, az iskolatitkárt, a takarítást, és sorolhatnám az itt lévő feladatokat. Nyilvánvaló, és tudjuk azt, hogy mindezt kétszer nem lehet és nem kell megfinanszírozni egy normatívában, de ha figyelembe vesszük, hogy ezek a gyerekek - és a napközis ellátásra egyre nagyobb igény van - délután is négy-öt órát ott tartózkodnak az intézményben, egy pedagógus teljes óraszámban neveli és oktatja őket, ugyanakkor ahhoz, hogy a bérét és járulékait fedezni tudja a normatíva, legalább 80-100 gyerekkel kellene foglalkozni. Úgyhogy mindenféleképpen a kormány figyelmébe ajánlom ezt a problémát.
Az ajánlás 569. pontjában tett javaslatunkkal kívánjuk rendezni a művészetoktatás problémáját. A kormány javaslata szerint 2007. szeptember 1-jétől egy tanulóként kell figyelembe venni azt a tanulót, akinek az iskola legalább heti öt tanórai foglalkozást biztosít. Szeretném felhívni a figyelmet arra, de bizonyára ezt önök jól tudják, hogy a kiadott tantervek, a központi követelmények és az erre épülő helyi pedagógia programok ma a művészeti iskolákban mindenhol, országosan általában négy órai foglalkozást biztosítanak, mondjuk, a zenei képzéssel foglalkozó iskolákban van két óra szolfézs és két óra hangszeres óra. Ezt az egészet rúgná fel ez a módosítás. Én kérem önöket, hogy ne emeljék fel öt órára a kötelező foglalkozást, és ne csak akkor járjon teljes összegű normatíva, mert ez az egész rendszert felborítaná.
A módosítás másik lényege a kormány szerint, hogy a minősítési követelményeknek kell eleget tenni az intézményeknek. Ha ezt nem teszik, ha nem lesznek minősítve az intézmények, vagy nem felelnek meg a minősítésnek, akkor csak a hozzájárulás, azaz a normatíva 80 százaléka jár. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy itt körülbelül hétszáz intézmény minősítését kell megoldani 2007 első félévében. A szakmai szervezetek vállalták ezt az akkor még önkéntes minősítést, ami most már a költségvetési kényszer miatt szinte kötelező minősítéssé vált. Kérdéses, hogy ezt a minősítést le tudják-e folytatni a következő időszakban, és ezáltal hozzájuthatnak-e az intézmények a teljes normatívához.
Szeretném felhívni még egy dologra a figyelmet: ha egy intézményt fognak minősíteni, és nem szerzi meg a kellő minősítést, vagy fizikailag képtelenség a minősítése, akkor az a helyzet fog előállni a következő évben, hogy ugyan a követelmények ugyanazok minden intézményben, de az egyik gyerek 100 százalékos normatívát kap, a másik pedig 80 százalékost, ez pedig alkotmányos aggályokat is felvet.
Kérem, módosító javaslatainkat fontolják meg. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
