DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Hirtelen került rám a sor, ezért nem voltam a felszólalásra a mikrofon feltűzésével is felkészülve. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan államtitkár úr precíz expozéjából hallhattuk, egy nagyon fontos jogintézmény az, amelynek büntetőeljárási és büntető törvénykönyvbeli alapját egy korábbi törvénymódosítással már megteremtettük, és ez a törvénymódosítás egy sokáig tartó előkészítő munka eredményeként jött létre. Most pedig, ahogyan azt a büntetőeljárási törvény is előírja, a részletes szabályokra vonatkozó törvényjavaslatot találjuk az asztalunkon.
Ezzel a törvényjavaslattal, bátran mondhatom, a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója nevében maximálisan egyetértek. Hiszen tudjuk, hogy ez a javaslat elénk kell hogy kerüljön, készülhettünk is rá. Fontos az, hogy minél előbb bevezetésre kerüljön.
(18.40)
Az idő rövidségére való tekintettel nem az expozé tartalmi elemeivel foglalkoznék, hiszen azt az expozéban precízen hallhattuk, azt megismételni nem lenne jó, inkább az indokoltságáról szólnék szívesen néhány szót, talán egy más aspektusból; utána egyetlenegy tartalmi eleméről, amelyre vonatkozóan az egyet nem értésemet kellene kifejeznem.
Ma Magyarországon igen nagy a szabadságvesztésre ítéltek aránya. Európai uniós összehasonlításban jóval magasabb számokkal tud a statisztika előállni, mint az Unió más tagállamaiban, beleértve természetesen a jelenleg tag 25-öket. Magyarországon magas a bv-intézetek telítettsége, zsúfoltsága, amit folyamatosan próbál csökkenteni a kormányzat, de önmagában véve börtönépítéssel nem feltétlenül lehet.
Ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy azok, akiknek a sérelmére bűncselekményeket követtek el, nevezetesen, a törvény hatálya tartozó bűncselekményeket, valamint vagyon elleni, személy elleni és közlekedési bűncselekményeket - ahogy számoltam egyébként, összesen körülbelül 40 törvényi tényállás az, amely érdemben számításba jöhet, és bizonyára nagyon sok ügy -, ha ezekben az ügyekben károkozás történik, anyagi kár és más, erkölcsi és egyéb kár is, akkor a jelenleg hatályos jogszabályok és a gyakorlat nem igazán alkalmas arra, hogy ezeknek a károkozásoknak a káros hatásai minél előbb visszabillenjenek és egyensúlyba kerüljenek, azaz a megsértett társadalmi viszonyok helyreálljanak.
Ha bármilyen eszközzel ösztönözni lehet akár a hatóságokat, akár az elkövetőket vagy a sértetteket arra, hogy olyan eljárásban vegyenek részt, amely alkalmas arra, hogy ezeket a megsértett viszonyokat minél előbb és úgy állítsa helyre, hogy az mindkét fél megelégedését szolgálja, akkor egy nagyon fontos érdek már teljesülhet.
Én ebből a szempontból minden olyan, úgymond alternatív büntetési módot is és minden olyan, a büntetőeljárási vagy azon kívüli törvényben rögzített lehetőséget, amely ezt a célt hivatott szolgálni és képes elősegíteni, szívesen támogatom, mert minden bizonnyal nagyon hasznos lehet. Hiszen ha ma valaki más valakinek kárt okoz egy bűncselekménnyel, és emiatt szabadságvesztés büntetésre ítélik, az esetek döntő többségében a rabkeresményéből, ha nagyobb kárról van szó, általában egyáltalán nem tudja megtéríteni az okozott kárt. Amennyiben szabadságvesztés büntetésre ítélik, akkor kiesik a munkából, kiesik a társadalmi környezetéből, nem is képes arra a személyes körülményei alapján, hogy ezt az okozott kárt minél előbb megtérítse.
Abban az esetben, hogyha arra próbáljuk ösztönözni, hogy ha valakinek kárt okozott, akkor ez az okozott kár minél előbb térüljön meg, akkor már nagyon könnyű érveket találni e mellett a törvényjavaslat mellett. Mert hogyha ezen hat hónapos időtartam alatt, amíg a büntetőeljárást felfüggesztik, sikerül önkéntesen megállapodniuk egymással a feleknek, akkor megtérülhet a kár, és valahol helyreállhat az az egyensúly is, amely a megsértett társadalmi viszonyok szempontjából erkölcsileg is jelentőséggel bír. És fontos, hogy a sértett valamilyen módon elégtételt kaphasson.
Ma ez is gyakran hiányzik, hiszen oly távol áll tőle a büntetőeljárás, olyan keveset tud róla, hogy igazából nem érzi azt, hogy az elkövető valamifajta elégtételt nyújt a számára. Éppen ezért nemcsak európai uniós kötelezettségünk, hiszen egy kerethatározatban vállaltunk kötelezettséget arra, hogy erre vonatkozóan jogszabályt alkossunk, hanem már korábban is felmerült, hogy egy ilyen típusú szabályozásra szükség lehet, és ez fontos lehet. Ennek az indokoltságát tehát nem lehet eléggé alátámasztani.
Röviden szólnék a javaslatnak arról az egyetlen momentumáról, amivel én ebben a formájában nem teljes mértékben tudok egyetérteni, és szívesen venném, hogyha lehetne ezen módosítani egy esetleges egyeztetést követően, mert a közvetítői tevékenység ellátására vonatkozóan a törvény 3. §-ának (1) bekezdése a pártfogó felügyelői szolgálatra - az igazságügyi hivatalon keresztül - egyértelműen a pártfogó felügyelőket jogosítja fel és teszi egyúttal a kötelezettségükké is.
Rögtön azzal szeretném kezdeni, hogy a pártfogó felügyelői tevékenységre vonatkozóan csak kiváló jelzőket lehet használni. Egy nagyon-nagyon fontos intézmény halt el évekkel ezelőtt, folyamatosan a magyar joggyakorlatban, amely intézmény újraélesztése néhány évvel ezelőtt több fontos jogszabály-módosítással megtörtént, és a pártfogó felügyelők egészen kiváló munkát végeznek. Ezt én az elmúlt években személyesen is tapasztalhattam, és a statisztikákkal is alá tudjuk támasztani. Kiváló szakemberek dolgoznak ott.
Azonban a közvetítői eljárás egy kontradiktórius eljárás, amely kontradiktórius eljárásnak az a lényege, hogy az önként ebbe az eljárásba bocsátkozó feleknek a törvényi feltételeknek megfelelő ügyben le kell folytatni egy egyeztetést. Ebben az egyeztetésben alapvetően jogi képviselettel rendelkezhetnek a felek. A gyakorlat azt mutatja Európa-szerte, hogy fognak is rendelkezni, hiszen szükségük van arra, hogy ügyvéd képviselje őket, akár az elkövetőről van szó, akár a sértettről van szó, a jogi érdekeik védelme érdekében erre szükség van.
Ebben a kontradiktórius eljárásban egy aktív közreműködésre van szükség. Amíg a sértett a büntetőeljárásban alapvetően passzív szerepet játszik, ebben az eljárásban aktív szerepe lesz. És nyilvánvalóan fontos érdeke, hogy a számára fontos következmények létrejöjjenek, azaz egy számára megfelelő egyezség szülessen.
Nagyon fontos garanciális szempontból, hogy ha egy büntetőeljárási aktust váltunk ki, azaz helyettesítjük a büntetőeljárást az esetek egy részében, vagy a büntetőeljárást megelőzően egy nagyon fontos cselekménysorra sor kerül, akkor ebben megfelelő felkészültséggel rendelkező szakemberek vegyenek részt. Ezen megfelelő felkészültség kapcsán, miután a törvény nagyon helyesen az egyébként büntetőeljárásbeli egyéb szereplőket, a bíróságot, az ügyészséget, a nyomozó hatóságot a törvény erejénél fogva kizárja - és ez egyébként mindenhol így is szokott lenni, és ez így helyénvaló is -, azt problémás dolognak tartom, hogy az általában jogi végzettséggel egyébként nem bíró, ilyen típusú eljárásokban részt nem vevő pártfogó felügyelőknek kelljen ezt a nagyon felelősségteljes feladatot ellátniuk.
Nem a jóhiszeműségekben és egyéb dolgokban kételkedem, hanem azt gondolom inkább, hogy egy olyan túlzott terhet teszünk rájuk, amely tehertől részben talán megszabadíthatnánk őket, hogyha hasonlóan az egyébként a polgári jogban működő közvetítői tevékenységhez, akár az igazságügyi hivatal által vezetett névjegyzéken szereplő ügyvédek közül lehetne őket kiválasztania az igazságügyi hivatalnak, bármilyen módon, az ábécésorrendtől kezdve sok szempont szóba jöhet. Nyilván nem a törvény feladata, hogy ezt szabályozza, de a névjegyzékben szereplő ügyvédekkel lenne célszerű ezt a feladatot elvégeztetni. Hiszen egyébként abban az eljárásban, amely több meghallgatásból, egyeztetésből, okiratok esetleges beszerzéséből, de megvizsgálásából mindenképpen áll, és az eljárás vége egy lehetséges megállapodás megkötéséből kell hogy álljon, ha főszabály szerint a gyakorlat majd azt mutatja, hogy a két fél képviseletében ügyvédek fognak részt venni, akkor helyes, ha jogi szakvizsgával rendelkező, felkészült szakember ül középen, aki megpróbálja ezt a közvetítői tevékenységet elvégezni. Én úgy gondolom, hogy koncepcionálisan nem sérülne a törvényjavaslat, hogyha ezzel az elemmel kiegészítenénk. Én úgy gondolom, hogy egy jelentős terhet vennénk le a pártfogó felügyelői hálózatról, nekik bőven van munkájuk így is, és ez nagyon fontos. Valószínűleg költségmegtakarítást lehetne elérni, hiszen nem az állami gépezetet mozgatjuk teljes egészében, csak azt az igazságügyi hivatalt bízzuk meg a statisztikai-adminisztratív feladatok ellátásával, amelyik ezt biztosan meg is tudja tenni, és képes is erre.
Sajnos, az időm nagyon rövid volt ahhoz, hogy bővebben elmondhassam, még jó néhány érvem lesz, esetleg bizottsági ülésen majd szívesen kifejtem. A törvényjavaslatot maximálisan szükségesnek tartjuk, maximálisan támogatjuk, és úgy gondolom, hogy ez az egyetlen módosítandó eleme nem keresztülvihetetlen a javaslaton úgy, hogy annak esetlegesen megtörne a koncepciója. Mindemellett a javaslatot támogatni fogjuk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
