DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőcsoportunk támogatja a törvényjavaslat elfogadását, megjegyezzük viszont azt, hogy a törvénynek már 2006. március 22-én meg kellett volna születnie; nem pótolta a törvény megszületését az a szabály, amit a büntetőeljárási törvénybe iktattuk. Valójában ennek a törvénynek az elfogadása az, amely teljesíti a nemzetközi kötelezettséget, pontosabban az Európai Unió Tanácsának a határozatát ezzel a törvénnyel fogjuk teljesíteni, és egy körülbelül féléves, a hatálybalépését tekintve még ennél is hosszabb késedelemben szenved ez a jogalkotás.
Ezzel együtt is természetesen a törvényjavaslatot támogatjuk, nemcsak azért, mert európai uniós kötelezettség ennek a törvénynek a megalkotása, hanem valóban mi is úgy látjuk, hogy a sértettek érdekeit, a sértettek jogait tudná segíteni, jó szándékkal támogatni ez a törvény, ha a sértettek felismerik ezt a lehetőséget.
A törvényjavaslattal szemben van néhány kételyünk, és azt kell mondjam, hogy itt a plenáris ülésen az általános vitában mind a Hankó Faragó Miklós képviselőtársam által, mind a Karsai képviselőtársam által felvetett aggályokat, véleményeket megfontolandónak tartjuk. Kezdem ott, hogy valóban, nekünk is szöget ütött a fejünkbe az, hogy miért a pártfogó felügyelői rendszerre, a pártfogó felügyelői hálózatra telepíti a törvény ezt a közvetítői szerepet. Elfogadható, hogy a pártfogó felügyelői hálózat egy olyan, mondjuk úgy, hogy közszolgáltató intézmény, amely még további igazságügyi feladatokat láthat el, tehát ilyen értelemben jogos az, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatot egy ilyen feladattal megbízzuk. Az a szempont azonban, amit Hankó Faragó Miklós felvetett, hogy itt valóban sok esetben jogi végzettségűnek, sőt ő úgy fogalmazott, szakvizsgázott jogásznak kellene lenni ahhoz, hogy kellőképpen el tudja végezni ezt a feladatot, ez mindenképpen megfontolandó.
Egyetlenegy szakaszt idéznék a törvényből, amit érdemes önöknek is figyelembe venniük. A törvény a 13. §-ában a megállapodás tartalmáról ír, és a (3) bekezdés azt írja, hogy a megállapodásban vállalt kötelezettségeknek meg kell felelniük a jogszabályoknak, ésszerűnek kell lenniük, és nem ütközhetnek a jó erkölcsbe. Ráadásul később arról szól a törvénynek ez a rendelkezése, hogy a megállapodást tartalmazó irat közokirat. Talán ez lesz az első olyan a magyar jogtörténetben, hogy nem jogvégzettek közokiratot szerkesztenek. Lehet, hogy ez túlzás talán, mert nyilván ott az anyakönyv, tehát tisztában vagyok azzal, hogy vannak bizonyos hatósági iratok, amelyek közokiratnak minősülnek, de mindenesetre, ahogyan fogalmazott Hankó Faragó Miklós, hogy kontradiktórius szerepben vagy legalábbis ehhez hasonló szerepben közokirat szerkesztését nem jogvégzett személyek végzik. Én nem emlékszem ilyenre, ha tudnak, segítsenek abban, hogy van-e ilyen. Persze, tudom, megint csak vannak kivételek, választottbíróságban is van olyan, amikor a választottbíróság például nem jogász végzettségű személyekből áll, de annak más funkciója van. Én úgy látom mindenesetre, hogy itt - mivel kifejezetten büntetőeljárást helyettesítő intézményről van szó - valóban megfontolandó, hogy jogvégzett személyek lássák el ezt a feladatot, és akkor már ebből adódik, hogy nem tudjuk az egész pártfogó felügyelői hálózatra rátestálni ezt a közvetítői feladatot, hanem bizony itt más válogatási szempontoknak kell megfelelni.
Majd egy későbbi felszólalásban a kereszténydemokrata frakció szónoka el fogja mondani, hogy ő még tovább megy egy gondolattal - bocsánat, hogy elmondom az álláspontját, de mivel módosító javaslat formájában benyújtotta, ezért ezt ismerem -, ő azt gondolja, hogy például ezzel a korlátozott közokirattal azonos tartalmú közokirat lehetne vagy azonos erejű, érvényű közokirat lehetne, mondjuk, egy ügyvéd által szerkesztett vagy közjegyző által kibocsátott közokirat.
(19.00)
Ez a két szerv is, tehát akár az ügyvédek is, akár a közjegyzők is alkalmasak arra, hogy bizonyos ügyekben előttük közvetítői megállapodás jöjjön létre.
Egy kicsit ahhoz hasonlítanám a helyzetet, hogy a polgári eljárásban is ismerünk perben született egyezséget és peren kívüli egyezséget is. Valójában itt, amikor azt engedélyeznénk, hogy például ügyvéd által szerkesztett okirat, magánokirat vagy egy közjegyző által szerkesztett közokirat pótolja ezt a megállapodást, akkor egyfajta peren kívüli lehetőséget biztosítanánk. A fogalom egy kicsit zavaros, mert a közvetítői tevékenység eleve a büntetőeljáráson kívüli tevékenység, de ettől függetlenül az, hogy az igazságügyi szervezetrendszerhez telepíti ez a törvény ezt a megállapodást, ezzel egy kicsit, mondjuk úgy, hogy közjogiasítja ezt a megállapodást.
De ez a fogyatékossága, vagy legalábbis a törvénynek ezek a rendelkezései nem olyan súlyúak, hogy emiatt ne tudnánk támogatni. Pusztán javasoljuk megfontolásra azt, amit Hankó Faragó Miklós és Karsai képviselő úr is mondott. Tényleg, ezek olyan szempontok, amelyeket a sértettek érdekében törvénybe lehetne foglalni; valóban, a távollétében is lehessen ilyen megállapodást kötni. Túlságosan merev, didaktikus szempontnak tűnik, hogy a sértett és az elkövető mélyen egymás szemébe nézve írják alá ezt az okiratot. Ennek semmi értelme nincsen. Valóban, ma már, amikor a büntetőeljárásban is jogi képviselők képviselik akár a sértettet is, vagy természetesen a védelem oldalán is jogi képviselők vannak, nem feltétlenül kell előírni ezt a személyes jelenlétet. Igazából csak a büntetőeljárás tárgyalási szakasza az, amelyben a sértett meghallgatása nem mellőzhető.
A törvényjavaslathoz egy módosító indítványt fogunk benyújtani. Az a szempont, hogy ne feltétlenül kelljen személyesen megjelennie a sértettnek, ez motivált bennünket, amikor egy olyan módosító javaslatot fogunk benyújtani, aminek az a lényege, hogy ha már egy ilyen közvetítői eljárásban megállapodtak a felek arról, hogy ilyen módon reparálják a sértett kárát, sérelmét, akkor utána már az aláírásnál nem kell feltétlenül együttesen jelen lenniük, hanem akár külön-külön is vagy egy későbbi időpontban is aláírhatják. Ugyanis alapvetően az a lényeg, hogy van egy közös, egybeeső akaratuk, amit okiratba foglalnak, nem feltétlenül szükséges az, hogy egyszerre írják alá.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Összefoglalva, képviselőcsoportunk néhány apró módosító indítvánnyal együtt támogatja a törvényjavaslatot. Furcsa lesz, amit mondok, a módosító indítványok hiányában is támogathatónak tartjuk a törvényt. Elsősorban azért, mert ez egy olyan új intézmény, aminek a bevezetését mindenképpen egy idő után felül kell vizsgálni, hogy jól sikerültek-e a szabályai. Tehát, ha nem lenne európai uniós jogi kötelezettségünk bevezetni ezt az intézményt, akkor inkább azt mondanám, hogy kísérleti jelleggel vezessük be ezt a mediációs intézményt. Most azt, hogy kísérleti jelleg, inkább a szabályozásra értem, hogy kísérleti jelleggel alkossa meg az Országgyűlés ezt a törvényt, és amikor már értékelhetők a tapasztalatok, egy vagy két év múlva érdemes visszatérni erre a törvényre. Biztos vagyok benne, hogy elsőre nem sikerül megtalálni a tökéletes megoldást, de annyira újszerű ez az intézmény, hogy vállalhatjuk ezt a kockázatot.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
