KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenképpen üdvözlendőnek tartjuk, hogy a tárgyban önálló törvényjavaslat készül, ami figyelembe veszi uniós és más nemzetközi kötelezettségeinket, valamint az e tárgykörrel kapcsolatos társadalmi elvárásokat.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a törvényjavaslat egyéves késéssel került az Országgyűlés elé. 2005 novemberében tárgyalta a parlament a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslatot.
(18.50)
Az akkori törvényjavaslat és a kapcsolódó büntetőeljárás-módosítás is utalt már a mostani javaslat megalkotásának fontosságára. Akkor is szóvá tettük, hogy a sértettek, áldozatok kárenyhítése és az ezzel összefüggő mediáció nem működhet az erről szóló önálló jogszabály nélkül. Nem értjük, hogy miért kellett egy évet várni a törvény megalkotásával.
Tisztelt Országgyűlés! A sértettek és áldozatok kártalanításán túl fontos, hogy az elkövetők szembesüljenek azzal a kényszerrel, hogy enyhébb megítélésre, kedvezményekre a büntetőeljárásban csak akkor számíthatnak, ha megfelelő kárenyhítést nyújtanak a sértettek, áldozatok felé, vagy visszaszolgáltatják azok vagyontárgyait.
Az eljárás egyik célja az elkövető ösztönzése arra, hogy nyújtson a sértettet megillető, megfelelő kártérítést akár közvetlenül az áldozatnak vagy az áldozat családjának, akár az államnak a már kifizetett kárenyhítés megtérítéseként, vagy szolgáltassa vissza a korábban az áldozat tulajdonát képező, bűncselekménnyel megszerzett dolgokat, amelyek a nyomozás során nem kerültek elő.
Fontosnak tartjuk, hogy a kiszabott büntetés mellett legyen meg - idézőjelben - az ára annak is, hogy az elkövető az adott bűncselekménnyel mekkora kárt okozott. A törvényjavaslat megteremti a jogszabályi lehetőséget arra, hogy ezt az árat az elkövető megfizesse, egyben érdekelt is legyen abban, hogy a reparáció az áldozatok felé megtörténjen. Nemzetközi tapasztalatok szerint ez az egyik leghatékonyabb út a jóvátételre, hiszen általában - főleg vagyon elleni bűncselekmények esetén - nem a megbüntetés a sértett elsődleges célja.
Összességében a javaslat támogatható, ugyanakkor meg kell jegyezni néhány hiányosságot. Először: a törvényjavaslat nem teszi lehetővé az eljárás lefolytatását a sértett távollétében, sőt bizonyos esetekben kifejezetten előírja az elkövető és a sértett együttes jelenlétét, például a megállapodás aláírásánál. Akár az elkövetett bűncselekmény jellege, akár az elkövető magatartása, akár a sértett személyes félelmei indokolhatják, hogy a sértettnek ne kelljen személyesen részt vennie az elkövetővel történő egyezkedésben. Sokak által hangoztatott és jól ismert történet, amikor a sértettnek az elkövetők és nem ritkán családtagjaik gyűrűjében kell várakoznia a bíróság folyosóján a tárgyalások során. Hasonló helyzetet teremt a törvényjavaslat is. Úgy gondoljuk, lehetővé kellene tenni, hogy akár a teljes eljárás lefolytatható legyen a sértett személyes jelenléte nélkül, jogi képviselője részvételével akkor, ha a sértett ezt kifejezetten kéri.
Másodszor: aggályosnak tartjuk azt is, hogy ha a törvény szerinti közvetítői eljárás befejezését követően a sértett további igényérvényesítéssel él, vagy éppen a megállapodás betartása érdekében kénytelen bírósági eljárást indítani, akkor nem hivatkozhat a közvetítői eljárásban elhangzott tényekre, nyilatkozatokra. A törvényjavaslat ugyanis kimondja, hogy a közvetítői eljárás lezárulását követően indult bírósági eljárásban a felek nem hivatkozhatnak a másik fél által a vita lehetséges megoldásával összefüggésben a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra, és a másik félnek a közvetítői eljárásban tett elismerő vagy joglemondó nyilatkozatára. Az indokolás sem ad kellő magyarázatot arra, hogy elsősorban a sértett miért nem hivatkozhat ezekre a tényekre. Úgy gondoljuk, hogy az eljárásnak ebben a vonatkozásban is elsősorban a sértett érdekeit kellene szolgálnia. Ez a rendelkezés pedig éppen a sértett igényének érvényesítését nehezíti meg.
Harmadszor: azt is fontosnak tartanánk, hogy a törvényjavaslat erősítse meg a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás végrehajthatóságát. A törvényjavaslat ugyan kimondja, hogy az eljárásban született megállapodás közokirat, azonban előírja, hogy a közvetítői eljárásban létrejött, írásba foglalt megállapodás a közvetítői eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas. Úgy véljük, hogy a megállapodás akár olyan közokirat is lehetne, amely alapján közvetlenül lehetne végrehajtást vezetni az elkövető kötelezett vagyonára.
Összességében tehát jó és támogatható javaslatnak tartjuk a mediáció lehetőségét a büntetőeljárásában, a fenti kérdésekben azonban megnyugtató válasz vagy a tervezet módosítása szükséges.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
