DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Közös gondról beszélünk. És hogyan lehetne ez másként? Hiszen e tekintetben a szombathelyi, a zalaegerszegi, a karcagi, és sorolhatnám, kórház betegeinek szempontjából nem az az elsődleges jelentőségű, hogy hol ülünk, hanem mindketten orvosok vagyunk, akik azt szeretnénk, ha minden beteg valóban jobb ellátást kapna.
Senki nem vitatja, és én már a napirend előtt szóltam arról, hogy a kardiológiai, tehát a szív-érrendszeri betegségek és a daganatos betegségek terén a jelenleginél sokkal többet kell tennünk, hogy a halálozási viszonyok, a gyógyulási esélyek minél jobbak legyenek. E tekintetben, önnek igaza van, különösen fontos a szombathelyi hemodinamikai laboratórium, ami a helyiek áldozatkészségéből, áldozatvállalásából valósult meg, hiszen az egyedüli megyeszékhely, ahol ez a laboratórium hiányzik. A finanszírozásával - mert ez a helyiek áldozatkészségéből valósult meg, és ezúton hadd köszönjem meg a kórház vezetésének, az ott dolgozóknak, hogy mindezt megtették, és működik már - valóban gondok vannak.
Nem a pénzügyminiszter gyógyítja a szívbetegeket, de azt hiszem, mindenki számára világos, hogy a gyógyítás pénzbe kerül. Az is mindenki számára világos, hogy addig, amíg a rendszerben fölösleges betegeket kezelünk - idézőjelbe téve a kezelést -, fölöslegesen fekszenek betegek drágán működő kórházi ágyakon, addig kevesebb jut a valódi betegnek. De nem kívánom megkerülni a kérdést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a furcsa helyzet alakult ki az elmúlt 16 évben a magyar jogi szabályozásban, az egészségügyben, hogy a beteg útját nem követheti a pénz. Ezeket a betegeket korábban a betegek számára megterhelőbb módon jórészt Zalaegerszegen, kisebbrészt Győrben és Budapesten látták el. Ezek a betegek nem voltak ellátatlanok tehát korábban sem. Kétségkívül jobb lenne, hogy ahogy létrehozták ezt Szombathelyen, ott gyógyulhatna, ott lenne a kivizsgálása minden betegnek, és ott is lenne finanszírozva. A törvény, a jogszabályok azonban ma nem teszik lehetővé, hogy miután a betegnek nem kell Zalaegerszegre menni, ezeket a kapacitásokat, magyarul: a pénzt, a forrásokat átcsoportosítsuk oda, ahol működik, Szombathelyre. Ilyen a jelenlegi szabályozás. Ezért van szükség reformra, ezt az anomáliát, ellentmondást kell feloldani a reformtörvénnyel.
A befogadás valóban pénzügyi okok miatt késik, hiszen mindenki előtt világos, hogy milyen soha nem látott, a korábbi években nem tapasztalt mértékben költött többet a költségvetés és az Egészségbiztosítási Alap, sokszor nem mindig indokolt egészségügyi kiadásokra, ezen belül is kiemelkedően gyógyszerkiadásokra. Ezért alkottuk meg azt a törvényt, és ezért kértem, hogy mielőbb segíthessünk a zalaegerszegi kórházzal történő regionális megállapodást, mert ha ez megtörténik a kapacitás visszaadásáról Szombathelynek, az egészségügyi miniszter azonnal alá tudja írni. Ezt mi közöltük, és kértük a megállapodást a régióban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezt kértük a tulajdonosoktól. A mai napig nem történt meg, így sajnos a miniszternek nem volt még mit aláírni…
