CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Könnyű a helyzetem, mert az általános vitában a vita közepén a miniszter úr, a záróján pedig én az elhangzott javaslatokra egyszer már reagáltam.
(19.50)
Tehát most csak a konkrét módosító indítványok kapcsán elhangzottakra és azon belül is kettőre szeretnék válaszolni. Mielőtt ezt megtenném azonban, szeretném megköszönni képviselőtársaimnak, üljenek akár a patkó egyik vagy másik oldalán, a benyújtott módosító javaslatokat és a vitában való részvételüket. Látható, hogy a 47 ajánlási pontból a kormány tízet támogatott, és a támogatott módosító indítványok között van kormánypárti, van ellenzéki, és van bizottsági módosító indítvány, annak minden változata, valóban csak szakmai alapon vizsgáltuk a benyújtott módosító javaslatokat.
Kuzma László képviselő úr igen aktív volt ennek a törvénynek a tárgyalásában. Szeretném jelezni neki, hogy mindazon - intézményi rendszerrel, stilisztikával összefüggő - módosító indítványait, amelyeket nem támogattunk, annak mind oka van. Egyrészt, ami az intézményi rendszert érinti, ott egy egységes kormányzati álláspont van a tekintetben, hogy összefüggésben más törvényjavaslattal, hogyan szerepeljenek a kormány által alapított intézmények. E tekintetben megértését szeretném kérni, hogy koherens álláspontot képviselt a kormány. Ami a stilisztikait illeti, még egyszer meg fogom nézni, a kormány is természetesen a hivatalos szabályokhoz kívánja tartani magát, és a magyar nyelvhelyességnek meg kíván felelni. Felvetésére még ezt meg fogom nézni, hogy valóban a helyesírási szabályoknak megfelelően történt-e minden, és annak megfelelően fogunk eljárni.
Ami mármost azon javaslatokat illeti, amelyek bizonyos szabályok, mondjuk így, puhítását jelentik, például a 19. ajánlási pontban, hogy ne kelljen jelenléti íveket benyújtani a képző intézményekhez, és lehetne más hasonló módosító indítványt elővenni, itt abban kérem a megértését, hogy bárhol kinyitunk egy kiskaput, azon a kiskapun keresztül elkezd ömleni az adófizetők pénze, nem feltétlenül jóhiszemű és nem feltétlenül tisztességes vállalkozások irányába. Ha nem kérnénk az elméleti tanórán, gyakorlati foglalkozáson, konzultáción vezetett, képzésben részt vevő felnőttek által aláírt jelenléti íveket, akkor sorozatosan tapasztalhatnánk a fiktív oktatásokra az állami támogatások lehívását. Ezt pedig nem szeretnénk, és gondolom, hogy Kuzma képviselő úr sem szeretné, ha ilyenek előfordulnának.
Ezért kérem a megértését, hogy nem szeretnénk e tekintetben kiskaput hagyni. Az adófizetők pénze nagyon kemény pénz, hogy úgy mondjam, nekünk az a dolgunk, hogy őrködjünk, hogy az adófizetők pénze ténylegesen arra a célra kerüljön fölhasználásra, amire szánjuk. Ha lehetőséget teremtünk arra, hogy ez alól valaki kibújjon, akkor azzal a lehetőséggel élni is fognak, és mi nem szeretnénk ilyen lehetőséget teremteni. Ezért utasítottunk el több ilyen módosító indítványt.
Az utolsó, amire szeretnék reagálni, ez a bizonyos akkreditáció kérdése. Több szakmai vitában felvetődött, hogy az a szakképző intézmény, amelyik az év csaknem minden napján délelőtt szakembereket képez, miért kell hogy akkreditáltassa magát délutáni képzésre, amikor nem fiatalokat, hanem egy kicsivel idősebbeket képez. Leginkább az az oka ennek, és persze majd el fogunk jutni oda, hogy minden intézmény akkreditálva lett, hogy ma a szakképző intézmények sehol nincsenek akkreditálva. Az intézmény az oktatási törvény alapján jegyzői jóváhagyással jön létre, és kész. Nincs szakmai kritériumrendszer, aminek igazából meg kellene felelnie. A közoktatási törvényben leírt feltételrendszer van, a '93. évi LXXIX. törvényben megfogalmazott feltételek, és ebben igazán szakmai kritériumrendszer nincsen.
Mi szeretnénk oda eljutni, hogy a szakképző intézmények akkreditálva legyenek. Ez az egyik ok, ami miatt úgy gondoljuk, hogy itt valamifajta akkreditációs eljárásra szükség van. A másik, hogy a felnőttképzés nem ugyanaz, mint a teljes idejű vagy nappali, vagy ifjúsági szakképzés. Egy sor más szakmai követelménynek, andragógiai követelményeknek meg kell felelni ahhoz, hogy valaki felnőttképzést csináljon. Ezeket a speciális plusz szakmai követelményeket, tudásokat kell hogy ez az akkreditáció teljesítse.
Azzal azonban egyetértek, hogy nem teljes körű akkreditációnak kell kitenni a szakképző intézményeket, mert nyilván a feltételrendszer tekintetében, tárgyi feltételek tekintetében lényegesen jobb feltétellel rendelkeznek, mint bármely felnőttképzési intézmény vagy vállalkozás. De éppen a plusz szakmai követelmények megléte, ami a felnőttképzéshez szükséges, indokolja, hogy egyfajta egyszerűsített akkreditációs eljárásnak vessük alá a szakképző intézményeket.
Azt gondolom, hogy akkor majd, ha egy szakképző intézmény általános akkreditációs eljárásában jelen lehet a felnőttképzésre való alkalmasság is, akkor feleslegessé fog válni egy ilyen egyszerűsített akkreditációs eljárás, de mindaddig szükségesnek érezzük, pontosan azért, mert egy nagyon széttagolt intézményrendszer van, nem szeretnénk megint csak az adófizetők pénzét esetleg szakmailag nem hatékony, nem a követelményeknek megfelelő intézmény képzéséhez biztosítani. Ebben is kérem a megértését, hogy itt megint csak az adófizetők forrásaival való felelős gazdálkodás miatt mondjuk azt, hogy legyen akkreditáció, de abban egyetértek, hogy ez ne egy teljes körű, hanem egy egyszerűsített akkreditációs eljárás legyen.
Befejezésül még egyszer szeretném megköszönni a képviselő hölgyeknek és uraknak a vitában aktív közreműködésüket, módosító javaslataikat, s bízom benne, hogy a módosító indítványokról való szavazás után egy, a patkó minden oldalán elfogadható törvény születhet az Országgyűlés döntésének megfelelően.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
