KUZMA LÁSZLÓ
KUZMA LÁSZLÓ
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha arról lenne szó, hogy szükség van-e programakkreditációra, akkor teljes mértékben egyet tudok érteni, de itt nemcsak arról van szó, hanem intézményakkreditációról is, és hogy képes-e… - nem akarnám felsorolni azt, amit egyéb jogszabályok is megfogalmaznak arra vonatkozólag, hogy mi szükséges, hogy egy intézmény képes legyen erre.
Egyet tudok érteni azzal, hogy ilyen formában próbáljuk meg kiszűrni azokat a meglévő vagy feltételezhetően piacra törekvő kóklereket, akik nem alkalmasak arra, hogy a felnőttképzésben részt vegyenek. Én tehát a magam részéről a szigorítást el tudom fogadni, de igazából itt arról van szó, hogy az állami forrásokhoz hozzáférhetnek-e, ha felnőttképzést alanyi jogon végeznek az iskolák, amelyek nem akkreditáltatták magukat. Akkor bizony a munkaerőpiacnak egy újszerű és újfajta felosztásának vagyunk e tekintetben tanúi, ahol be kell vallanunk őszintén - lehet, hogy részemről ez nem bevallás, hanem inkább vád -, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Ma az oktatási piac némiképpen beszűkül, és ennek megfelelően némiképpen szelektálni szükséges.
De pillanatnyilag más törvényben meghatározott helyen szerepel, és nem kell részleteznem azt, hogy mit jelent, hogy alanyi jogon: alanyi jogon képezhet felnőtteket egy adott iskola. Erre elfogadjuk őt, de állami forrásokhoz már nem juthat hozzá. Ezt viszont diszkriminációnak tartom, és ezért tartom azt a megoldást jónak, ami e mentén akár enyhítést és egyszerűsített akkreditációt tesz lehetővé azok számára, akik teljes időben, tehát iskolarendszerben képesek képezni, de a felnőttképzési piacon ilyen formában nem vehetnek részt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert nem kapnak hozzá állami támogatást, tehát sántít egy kicsit a kutya.
Köszönöm szépen.
