KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, közel az aranykor, megoldódnak a magyar mezőgazdaság égető gondjai. Lassan-lassan elhalkulni tűnik a miniszter úr korábban többször és okkal hangoztatott véleménye arról, hogy gabonafeleslegünket bőrben kellene eladhatóvá tenni, és helyette mind többször hallani az új megoldást: energiát, abból is elsősorban etanolt termeljünk a földeken.
Tetszetős, formás érvek mellett a tőke bevonulási szándékát is jól tükrözik az ilyen újsághírek: “Felismerve a magyar mezőgazdaságban meglévő lehetőségeket, több külföldi tőkéscsoport tervezi, hogy bioetanol-üzemet épít hazánkban, így Hajdúsámsonban 1 millió tonna vegyes kalászos és kukorica, Marcaliban 500 ezer tonna, Csurgón 300 ezer tonna kukorica mint nyersanyag feldolgozásával.”
A miniszterelnök úrtól is olvashattunk gondolatokat a tárgyban: “Hazánk Európa legnagyobb bioüzemanyag-termelője lesz.” Sok ország sikeresen belekezdett már etanolprogramba, adottságaira támaszkodva. Az olcsó cukrot előállító meleg égövi országokban a feleslegek levezetésére alkalmas volt az üzemanyagba keverhető etanol. Ismert hivatkozás a svéd példa; itt a gyakorlatilag ingyen meglévő cellulóz, azaz fűrészpor adta az egyébként már drágább előállítási folyamat alapanyagát. Van tehát modell az olcsó cukor és az olcsó cellulóz bázisú alkohol üzemanyagcélú előállítására.
A szántóinkon megtermelendő keményítő alapanyagú alkoholgyártással kapcsolatban a következő kérdések tehetők fel. Elemezték-e a teljes folyamat energiamérlegét, a fosszilisenergia- és a nyert bioenergia-hányados értékét szántóföldön, erőművi szinten, valamint az etanol-előállítási folyamat egészében? Illetve elvégezték-e a jövedelmezőség és a támogatási igény szintjének elemzését a magyar mezőgazdasági termelők és az etanolt előállító beruházók esetében?
Várom válaszát, államtitkár úr.
