DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elöljáróban elmondani, hogy régen felismertük az együttműködés kényszerét, csak nem tudjuk sajnos gyakorolni. Az egészségügy a legnagyobb közéleti paradigmává vált napjainkban, és megéltük azt a helyzetet, hogy frusztrált a beteg, frusztrált az orvos, frusztrált az önkormányzati szakember, frusztráltak a kórházigazgatók, senki nem tudja, hogy mi történik, hiszen a dolgok a fejük felett, körzők, vonalzók segítségével művi tervezéssel történnek.
Azt is szeretném elmondani, azért adtam ezt a blikkfangos címet a napirend előtti felszólalásomnak, mert megint ágylábakban gondolkodik a kormány. Megint ágylábakban. Egyszer már kudarcot vallott egy ilyen program. Az egészségügyben a teljesítmény, a kapacitás, a struktúra, a működésnek az alapegysége nem az ágyláb és nem az ágy, hanem az ellátási eset. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Sokat beszéltünk erről, mégsem sikerült ennek a megközelítésnek érvényt szereznünk; most megint struktúrát vonalzóval, körzővel tervez a kormány, és nem ellátási esetekben, hanem megint ágylábakban gondolkodik.
Azt szeretném - és itt kihasználva az előttem szólóknak a konszenzusteremtő indítványát -, ha ezt a talán még nem irreverzibilis károkozást, amit a kormány az egészségügyi úgynevezett reformprogrammal elkövet, ezt még korrigálhatónak látván sikerülne azokat a korrekciókat megtenni, amelyektől megnyugodna a beteg, megnyugodna az önkormányzat képviselője, a polgármesterek, megnyugodnának a kórházigazgatók, és egyáltalán, valamilyen minimális társadalmi támogatást lehetne az egészségügy reformjának adni. Mert társadalmi támogatás nélkül és pénz nélkül nem lehet egészségügyi struktúrát és egészségügyi működési módot váltani.
És szeretném elmondani, és arra használnám a hátralevő három percemet, hogy mik lehetnének egy olyan közmegegyezésnek az alapvonalai, amelyek mentén érdemes lenne tényleg vitát nyitni. Egyetértettünk a választási kampányban abban a kérdésben, hogy új struktúrát és új működési módot alkotni csak a népegészségügyi trendekre alapozva lehet. Abban is egyetértettünk, hogy ezeket a népegészségügyi trendeket regionális bázison kell vizsgálni, valid megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam, csecsemőhaladóság és egyéb trendeket kell felvenni, hiszen az országban régiók között óriási különbségek vannak a népegészségügyi alaphelyzetet tekintve. Ha Északkelet-Magyarországot látom, Szomáliához hasonló viszonyokat találok, hogy ha mondjuk, a budapesti XII. kerületet vagy Nyugat-Magyarországot, akkor európai közösségi megbetegedési, halálozási arányszámokat látok.
Abban maradtunk akkor, csak eltért a kormányzat ettől a megalapozástól - evidence based health policy; tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika -, hogy minden újratervezésnek csak ezek az epidemiológiai adatok, trendek képezhetik az alapját. Azt is javasoljuk, hogy ha ezeket az adatokat fölvettük, és tudom, hogy ez időbe kerül és komoly tudományos megalapozás kell hozzá, de ezek az adatok már rendelkezésre állnak, csak fel kell ezeket dolgozni, akkor prioritásokat kell felállítanunk, megint csak regionális szinten, és a költségvetés adta lehetőségek keretében az elosztható forrásokat a prioritások mentén kell elosztani, akkor lesz a rendszernek az allokációs hatékonysága jó, és akkor származik a felhasznált pénzekből a legnagyobb populációs egészségnyereség, vagyis népegészségügyi hozadék. Ma a világ ezt a technikát gyakorolja, mi sem mondhatunk le ennek az irányultságnak a követéséről.
Azt gondolom, hogy az orvosszakmai szempontok érvényesítése ugyanilyen fontos kérdés. Ma az orvos kimarad az egészségügy újragondolásából, az egészségpolitikának a megalapozásából, emiatt természetesen frusztrált.
A napokban olvastam Deák Ferencnek egy idézetét, ami nagyon illik erre a mostani helyzetre. Azt mondta Deák Ferenc: amit erő és hatalom elvesz, az idő és a szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.
Én azt javasolom, hogy ezt az egészségügyi reformfolyamatot, ami leginkább egy szakmaiatlan, káoszteremtő, művi, furcsa elképzeléshez hasonlít, ezt adjuk fel, kezdjük el a megalapozását egy valódi egészségügyirendszer-átalakításnak. És talán azzal fejezem be, hogy ehhez persze pénz is kell, a költségvetésben prioritásként kellene az egészségügyet kezelni, mert ha nincs pénz egy reformra, akinek nincs erre pénze, az ne kezdjen bele egy egészségügyi reformfolyamatba. Tehát óva intek ennek a folyamatnak a továbbvitelétől; újratervezést, újragondolkodást és ebben szakmai együttműködést sürgetek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
