HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudásalapú társadalom és annak megteremtése a beszédtéma, és ismerjük el, hogy ez egy jó cél. Vajon mindent megteszünk-e annak érdekében, hogy ez a cél belátható időn belül elérhető legyen vagy teljesüljön?
A múlt héten, november 22-én, a közoktatás napján a pedagógusok egy érdekes meghívást küldtek a képviselőknek. Úgy tudom, 302-en kaptunk ilyen meghívást pedagógusoktól, amit én el is fogadtam, és ennek a látogatásnak a tapasztalatairól szeretnék szót ejteni.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a fonyódi Mátyás Király Gimnázium pedagógusai több mint két órát áldoztak arra, hogy beszélgessünk, és hogy az én ismereteimet, az én rálátásomat erre a nagyon fontos területre bővítsék. Hála és köszönet érte, hiszen a politikának kellett volna a közoktatási törvény módosítása előtt egy sokkal szélesebb körű egyeztetés keretében őket meghívni és meghallgatni, ami nem történt meg. Ők meghívtak minket, és köszönet mindazon képviselőknek, akik elfogadták ezt a meghívást.
Arra gondoltam, hogy talán a költségvetés aktuális, éppen napirenden lévő vitája késztette invitációra a tanárokat, hiszen tudják a törvénytervezet ismeretében, hogy 11 milliárddal csökken a közoktatásra fordított összeg a következő esztendőben, azt is tudják, hogy ez körülbelül 20 ezer forinttal kevesebb összeget jelent, ami egy gyermekre jut, azt is tudjuk, hogy körülbelül ötezer osztály meg fog szűnni, és hogy számos pedagógust el fognak bocsátani. A nagy meglepetés akkor ért, amikor a kétórás beszélgetés végén kiderült, hogy a két órából mindösszesen öt perc telt el azzal, hogy a tanárok anyagi igényeiknek adtak volna hangot, vagy erről beszéltek volna, egészen más dolgokat sérelmeznek ők.
Ha röviden össze akarom foglalni ennek a két órának a lényegét, akkor a megbecsülés az egyik, ami roppant módon hiányzik, a másik pedig az, hogy úgy érzik, nem tekintik őket felnőttnek.
(14.00)
A közoktatási törvény módosítása kapcsán bevezetett rendelkezéseket, azokat az adminisztrációs terheket, amelyek olyan elszámoltatásra kötelezik őket idejükkel, szakértelmükkel, ami most éppen bevezettetett és gyakorlat, rendkívüli módon megalázónak érzik, rendkívüli módon sérelmesnek tartják. Egy pedagógus nemcsak akkor lesz pedagógus, amikor beér az iskolába és megtartja az óráit, aztán amikor hazamegy, ezzel ennek vége is; egy pedagógus azzal ébred reggel, hogy ő tanár, aztán az iskolában nemcsak oktat, hanem nevel is, és akkor fejezi be a napját, amikor a dolgozatok kijavítása után végre ágyba kerül és lefekszik, hogy aztán másnap frissen keljen. Megalázó és méltatlan az a helyzet, amibe a tanárokat ez a rendelkezés sodorta, elfogadhatatlan számukra!
Hosszan sorolták, hogy milyen feladatok terhelik őket, ezek közül egy-két dolgot hadd mondjak, és ezek a kötelező feladatok: kötelező óraszámban megtartott órák, szakkörök, önképző körök, fakultáció, korrepetálás, helyettesítések, fogadóórák, iskolán belüli kulturális programok szervezése és az azokon való részvétel, tanulmányi és sporteseményekre való felkészítés, tanmenetek kiírása, dolgozatok javítása, érettségire való felkészítés, iskolán kívüli programok szervezése, bonyolítása, kirándulások, családlátogatások, leltározások, szakmai fórumok, tanévnyitó, tanévzáró, a pedagógiai programban meghatározott egyéb feladatok elvégezése. Tovább is mondjam? Hiszen van még ezen kívül számos feladat.
Az imént felsoroltakat nem azért osztották meg velünk a tanárok, mert valamifajta sajnálkozást akarnak kiváltani, hanem azért, hogy azt a méltánytalan helyzetet, amibe kerültek, azt az alábecsülést, ami őket ezzel az előírássorral sújtotta, vegyék figyelembe. A politika hajlamos arra, hogy mindig anyagi források hiányára hivatkozva hozza meg a döntéseit, aminek megvan a maga igazsága. De azért az embert is illik a politikának figyelembe venni, különösen olyan emberek esetében, mint a tanárok, akikre a jövőnk építését bízzuk.
Tudom, hogy miniszter úr nehéz helyzetben van, hiszen a lelkében nyilván a pedagógus és a bürokrata küzd; én arra kérem miniszter urat, hogy ebben az esetben győzedelmeskedjék a tanár, győzedelmeskedjék a pedagógus. Azt hiszem, hogy válaszát a pedagógusok talán osztályozni fogják, és én kívánom, hogy jó osztályzatot kapjon, nemcsak ön meg a parlament, hanem a pedagógusok érdekében is.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)
