DR. NAGY GÁBOR TAMÁS
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy általában budapesti képviselők és polgármesterek azok, akik ehhez a forrásmegosztási törvényhez hozzászólnak, hiszen közvetlenül a fővárosi kerületeket és a Fővárosi Önkormányzatot érinti annak az elosztásnak a mechanizmusa, amely talán az állampolgárok számára nem is mindig átlátható és követhető, ugyanakkor nagyon nagy mértékben meghatározza az itt működő önkormányzatok pénzügyi biztonságát, alapjait.
Az előttem hozzászólók már nagyon sok fontos elemet kiemeltek abból, hogyan is alakult eddig a forrásmegosztási rendszer. Talán Pál Tibor bevezetőjéből, amiben nagyon sok pontos és szakszerű megállapítás hangzott el, néhány hangsúllyal mégiscsak érdemes még visszatérnünk arra, hogyan is alakult 2003-ban az a törvény, amely az alkotmánybírósági döntést követően egy mulasztásos törvénysértő állapotra hívta fel a figyelmet 2001-ben. Nevezetesen arra, hogy valóban, a kiszámíthatóság és a normativitás hiányzik a korábbi, a '94-től működtetett fővárosi forrásmegosztási rendszerből. Már akkor elmondtuk a vitában a Fidesz részéről, hogy nem segítség és nem szerencsés, hogy ugyanazt a rendszert, amit korábban Atkári János főpolgármester-helyettes nevével fémjelezve a főváros kidolgozott, átültettük egy törvényhozási tárgykörbe, mert ezzel nem fogjuk megoldani a problémákat.
Ez talán kimaradt az expozéból, már előttem szólók érintették, hogy 2005-ben valóban egy konszenzus közeli állapotba jutott egy másik törvényjavaslat, amely aztán végül is nem került elfogadásra; vagy talán 2004-ben volt, már nem is emlékszem pontosan. De egy biztos, hogy most újból egy olyan helyzetben vagyunk, amikor azzal kell foglalkoznunk, hogyan is rendezzük a jövőt hosszú távon, stabilan. Ehhez képest az előttünk álló törvénytervezettel kapcsolatosan előzetes politikai egyeztetés vagy önkormányzatokkal folytatott szakmai egyeztetés nem volt. Mert ha lett volna ilyen, arra nyilván meghívták volna a budai kerületeket is vagy adott esetben az I. kerületet is - én ilyen meghívást nem kaptam. Kaptunk egy ötletet, egy javaslatot, amit egy bizottsági elnök neve fémjelez, de nem a kormány előterjesztése. Olyan elemek kapcsolódnak be a most igazságosnak és normatívnak kihirdetett vagy annak szándékozott elembe, amelyek bizony-bizony megint bekapcsolnak egyedi érdekeket és egyedi adottságokat.
És ha már itt tartunk, hadd említsem rögtön azt, amivel zárni szerettem volna, de nagyon fontos, és ezért szeretném, ha kellő figyelmet vagy hangsúlyt kapna. Ez a bizonyos 6. §, a százalékos megoszlással foglalkozó rész. Sok önkényességet lehet ebben is észrevenni, de egy dolog tetten érhető, ez nagyon helyes, üdvözlendő, hogy normatív adatokra, tényadatokra épüljön, és ne lehessen, ahogy itt többen jelezték, trükközni vagy manipulálni az adatokkal. Ám ha ehhez az önkormányzati tulajdonban lévő félkomfortos, komfort nélküli és szükséglakások arányát, akár a panellakások arányát kapcsoljuk, akkor mégiscsak kinyitjuk ezt a dimenziót. Tudnék még öt másik paramétert vagy kritériumot mondani, amelyek mentén újból és újból fel fognak lángolni a viták. Például, hogy mást ne mondjak, a ma még le nem betonozott földutak mértéke, a csatornázottság, amelyről szintén azt mondhatjuk, hogy nagyon fontos. De mivel mindenkinek a saját problémája fáj a legjobban, miért nem említi ez a forrásmegosztási százalékos korrekció a kötelezően önkormányzati tulajdonban maradt műemléklakások fenntartásának többletfinanszírozását vagy normativitását? Vagy az önkormányzati fenntartású, természetvédelem alatt álló területekre járó többletjuttatásokat?
Mondom, számos ilyen katasztert vagy problémát lehetne még említeni. Ezért egy olyan módosító javaslatot nyújtottam be, amely az állandó népesség, a belterületi földterület és a belterületi földterületre számított népsűrűség alapján maximálja az elosztást, és 50-25-25 százalékban ezeket az elemeket tartja a megosztás alapjául. Minden további elem bekapcsolása újabb és újabb parciális érdekeket fog jelenteni. Mégiscsak jó lenne, ha ez nem annak alapján dőlne el, hogy a Nagykörút és a körzetéhez tartozó pesti kerületek érdekei éppen hogyan állnak, vagy milyen fejlesztési igényeket jelentettek az előterjesztők felé.
A másik elem, amit szeretnék még kiemelni, és talán Hock képviselő úr volt, aki erre a leghatározottabban kitért hozzászólásában, hogy van egy vita arról, milyen is legyen a főváros működése, hogyan is álljon fel a főváros kontra kerületek aránya, és hogy talán itt még nem is dőlt el teljesen, hogy ez egy város vagy 24 települési önkormányzat. Azt hiszem, egy szempontból eldőlt: ez a szempont az 1990-ben elfogadott törvény. Ezen azóta nem változtattak, települési önkormányzatok vannak, megosztott feladatkörökkel, de egymás mellé rendelve. Ebből a szempontból nagyon jó az, hogy ma már nem a Fővárosi Önkormányzat egyoldalú diktátuma fogadja el, hanem itt, a parlamentben, egy törvényjavaslat vitájában vitatkozhatunk arról, hogy milyen szempontok is határozzák majd meg a forrásmegosztás elveit.
Ez előremutató, tényleg üdvözlendő, ugyanakkor való igaz, hogy semmi nem írja elő azt, hogy mitől éppen 47-53 százalék legyen az arány, ahogy Tóth képviselőtársam jelentette. Lehet más arány is. Ilyen alapon nem tudjuk jól megbecsülni azt, legalábbis én nem láttam ilyen fajta szakértői számítást, hogy a feladatok százalékos megosztása hogyan áll fel a kerületek és a főváros között. A főváros valóban más típusú feladatokat lát el, mint a kerületek, nem feltétlenül lehet ez sem egy bebetonozott arány, lehetne akár 45-55, vagy akármilyen más százalékot is fel lehetne ilyenkor adni.
(14.40)
Szeretném azt is elmondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak az átgondolatlanságából... - mert az igaz, hogy rövid és áttekinthető, de éppen ebből fakadóan azért számos pontatlanság és végiggondolatlanság is látható belőle. Most nem érdemes arra hivatkozni, hogy van még egy hivatkozás is, amely helytelenül szerepel benne, de az biztos, hogy az a fajta megoldás, amely az éves korrekciót elkerülni igyekszik, azért az más szempontból újabb kérdőjeleket vet fel. Hogyha a két évvel azelőtti adatokat vesszük a forrásmegosztás alapjául, és például 2007-ben majd egy iskolát vagy egy óvodát bezárnak, és még a 2009-es forrásmegosztáshoz azokat a zárszámadási adatokat fogják alapul venni menet közben, amelyek közben a változásokat nem tudják követni, akkor óriási aránytalanságok lesznek. Nagyon hosszú időre kinyomja azokat a pontatlanságokat, amelyek például a feladatellátással kapcsolatban változhatnak az előttünk álló időszakban.
Én nem tudom, hogy erre most mi a jó megoldás, mert ennek a logikának a mentén valóban az a szerencsésebb, hogyha nincs évközi korrekció. Ezt üdvözöljük - de hogy hogy kellene ezt jól megoldani? Vagy itt van a fővárosi koncepcióra való hagyatkozás. Valóban nagyon nem kiszámítható, hogy mit is értünk az alatt a fővárosi költségvetési koncepció alatt. Én javasolni fogom, illetve a Fidesz-frakció részéről javasolni fogjuk, hogy ha már ez maradna a megoldás, akkor legalább annyit építsünk be, hogy ezt a koncepciót is egyeztetni kell a kerületekkel. Máskülönben a főváros olyan koncepciót fog gyártani, amilyen éppen neki tetszik, és majd csak évek múlva lesz egyszer annak a korrekciója hosszú-hosszú távon, különböző csillapításokkal tarkítva.
Tehát azt tudnám összefoglalóan elmondani, hogy jó szándékú, valóban fontos előterjesztésről van szó, ám talán elkésett, most, az utolsó pillanatban kapkodva, egyeztetés nélkül került a Ház asztalára. Mi úgy látjuk, hogy kéne ez ügyben fontos szakmai egyeztetéseket lefolytatni. Nem tudom, hogy erre van még-e idő, de amennyiben erre van szándék, akkor a Fidesz részéről erre nyitottak vagyunk, és rendelkezésre fogunk állni, és kérjük azt is, hogy az aggodalmainkat, amelyeket most részben én, részben Fónagy képviselő úr megfogalmazott, vegyék komolyan, mert azt szeretnénk, hogy egy kiegyensúlyozott, igazságos, valóban jó rendszer alakuljon ki, és ne kelljen újra, évről évre idehozni ezt a törvényjavaslatot a Ház elé.
Köszönöm szépen a figyelmet.
