HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! A forrásmegosztásról szóló törvénymódosítás majdnem a parlamenti választásokat megelőzően megszületett, és akkor négypárti konszenzus volt. A Fidesz részéről itt ül polgármestertársam, aki képviselte a négypárti tárgyaláson, és akkor lényegében kialakult egy konszenzus; egy vis maior helyzet állt elő, és emiatt ezt a módosítást nem tudtuk akkor elfogadni. Emiatt ebből jelentős hátrányai származtak a főváros kerületeinek, ezért gondoltuk, hogy a következő tervezést, tehát a költségvetési évet megelőzően még talán nem késő - egy évet ugyan veszítettünk -, de a következő költségvetés elfogadásának mind a tervezhetőség, mind pedig ennek a bizonyos forrásmegosztási törvénynek a tapasztalatait figyelembe véve… - hiszen 14 éven keresztül nem szabályozta törvény ennek a több mint 100 milliárd forintnak az elosztását, hanem évente egyfajta, több hétig vagy hónapig tartó politikai alkuval alakítottuk ki, hogy melyik kerület milyen arányban részesül a forrásokból.
A források mit jelentenek? A Budapesten beszedett iparűzési adó, amely központilag van kivetve - mármint fővárosi szinten van kivetve - és az idegenforgalmi adó, mindenekelőtt ezek elosztásáról van itt szó. A kétszintű önkormányzatiságból adódik, hogy kell foglalkoznunk Budapesten ezzel a forrásmegosztási kérdéssel. Ahogy elhangzott itt humoros hozzászólásokban, Szegednél ez nem probléma vagy Debrecenben, vagy bármelyik nagyvárosban, ez a forrásmegosztás csak Budapesten jelent gondot. Azért jelent gondot, mert a kerületekből szedjük be az iparűzési adót, az idegenforgalmi adót, a visszaosztása viszont osztottan történik meg, és ennek az elvei sokáig szabályozatlanok voltak. Ez történt meg ’94-ben az első törvényben. Ennek a beérkezett gyakorlati tapasztalatai alapján tesszük meg a módosító indítványunkat, amelyet mind az előterjesztő Pál Tibor, mind pedig több hozzászóló részletesen ismertetett.
Valóban úgy van, hogy az elmúlt esztendőben ez már 170-180 milliárd forint körüli iparűzési adónak az elosztása, amely nélkül az önkormányzatok működése lehetetlenné válik. Tény, hogy a törvény tapasztalataiból kiindulva javasoljuk a módosító indítványunkban - hárman jegyezzük pillanatnyilag ezt a módosító indítványt -, amely a Pál Tibor által beterjesztett bizottsági módosítóhoz képest egy picike eltérés, amelynek az a lényege, hogy 5 százaléknál sem lefelé, sem fölfelé nem térhetnek el, tehát nem járhatnak rosszabbul a kerületek; merthogy a korábbi rendszerben ez nem így volt: akár 20 százalékos eltérések is, milliárdos nagyságrendű eltérések is bekövetkezhettek. Ez most, úgy gondolom, közel van ahhoz a konszenzushoz, amelyet már egyszer mi megteremtettünk ebben az esztendőben, illetve még a választást megelőző időszakban.
A másik, amit nagyon fontosnak tartok a törvénymódosításnál elmondani, az pedig azzal függ össze - és kapcsolódnék Fónagy János képviselőtársunkhoz -, hogy ez a bonyolult összetétel, hogy ténylegesen ilyen bonyolult elosztási mechanizmus alakult ki, ez az alap a ’94-es törvényből adódik.
(14.10)
Annak a teljes körű megváltoztatására ma nincsen lehetőségünk egyrészt azért, mert olyan jellegű adatbázissal rendelkezünk - mind a főváros, mind a kerületek -, amely adatbázisnak a felborítása elég nagy káosszal járna.
Tehát ahhoz szeretném kérni a segítséget különösen azoktól a képviselőtársaimtól, akik nem Budapesten élnek - hogy ez a törvénymódosítás a következő évi tervezésnél már működőképes legyen -, hogy szavazzák meg abból is kiindulva, amit itt Fónagy képviselő úr megemlített: bizony itt a konszenzus mellett nagyon fontos az, hogy tervezhetőség legyen. Ennek a törvénymódosításnak a legfontosabb része, pontja, úgy gondolom, abban fogalmazható meg, hogy a tényadatokra épül. Konkrétan a korábbi években korrekció volt, ezt Pál Tibor nagyon szakszerűen elmondta az előterjesztésében, visszakorrigáltunk, és előfordulhatott, hogy valaki jól járt az első elosztásnál, majd amikor megszületett a zárszámadás, akkor derült ki, hogy 300 millió forint mínuszba került. Ez a bizonyos váratlan helyzet egy költségvetési év közepén érte az önkormányzatot, amikor nem volt már forrása se, hogy pótolja a visszakorrigálásból adódó hátrányt számára.
Ez kiszámíthatóságot jelent, azt fogja jelenteni a jövőben, hogy az előző évi mérlegben jóváhagyott tényadatokra épül, amelyek a Kincstár adatai és nem a fővárosi által a megadott adatok, tehát kincstári adatokra épül, a Kincstár által megadott tényszámokra. A jelenlegi forrásmegosztásnak az a fő baja, hogy eredetileg egy bemondott tervszámra épül. Ebben önkormányzati technikák alakultak ki, magasra tervezték - csak mondok néhány ilyen anomáliát, ami visszásságot szül - a beruházási hányadot, magasra tervezték a felújítási hányadot, a vagyonkataszteri adatokat jól feltuningolták, és ezek megtorzították az arányokat, azokat a bizonyos szorzószámokat. Ezzel jól jártak az indulásnál, de amikor megjöttek a tényadatok, ezek a bizonyos tényadatok az igazságot kimondták, és akkor derült ki, hogy 300-400-500 millió mínuszba került az önkormányzat, és év közben szinte csődhelyzet állt elő. Ezt korrigálja ez a bizonyos módosító indítvány.
A másik az - elhangzott itt Gegesy képviselőtársunk részéről -, hogy az úgynevezett belvárosi idős lakások felújítási hányadnál a módosító indítvány kezdeményezi, hogy vegyük figyelembe, hogy a külső kerületekben hatalmas paneltömeg van, 280 ezer panellakás van ebben a városban. Ugyan mi ennél többet szerettünk volna, azt szerettük volna, hogy a 20 százalék hányadot, ami most ezen öreg lakások felújítására mint szorzó megjelenik, felezzük el, és 10-10 százalékban legyen, mert arányában kevesebb a belvárosban lévő öreg lakások száma, mint a panel. Éppen a Panel Plusz programból adódó jelentős önkormányzati terheket így lehetne ellensúlyozni, és így a belvárosi kerületek és a külvárosban lévő panellakások egyensúlya is ki tudna alakulni.
A javaslatokban úgy tűnik, hogy 15, és 5 százalék a panelra, ez alakult ki az előzetes tárgyalásnál. Nagyon jó lenne, ha ez fele-fele arányban lenne, a számítások ezt alá tudják támasztani. Azt gondolom, miután eddig a forrásmegosztás figyelembe se vette, hogy létezik ilyen panel, még az 5 százalék is eredménynek számít, különösen azoknál a kerületeknél, amelyek a Panel Plusz programban részt vesznek, ahol ha leadnak pályázatot, 400 ezer forint lakásonként az önkormányzatokat terheli.
Összességében azt gondolom, megfontolandó az, ami itt elhangzott, hogy ne könyvvizsgáló nézze át ezt a bizonyos forrásmegosztást, bár ennek törvényes és alkotmányos háttere van, hogy könyvvizsgáló vizsgálja át. Ha az Állami Számvevőszék ezt vállalná - azt gondolom, ez az egyeztetés nem történt meg -, akkor lehetséges, hogy az Állami Számvevőszék még hitelesebb lenne. Tudtommal azért lett könyvvizsgáló kijelölve annak idején, mert az Állami Számvevőszék kapacitása véges, viszont ha ezt bevállalná, akkor minden évben folyamatosan, állandóan a Számvevőszéknek a fővárossal kellene foglalkoznia. Tudomásom szerint ez a javaslat akkor nem ment át, bár a törvény megalapozásához 1994-ben jelentős segítséget adott egy átfogó számvevőszéki vizsgálat. Az alapozta meg végül is, hogy ez a törvény ebben a formában megfelel, és a túl bonyolult összetételt és szorzószámokat is figyelembe véve a módosításokkal együtt mi úgy tekintjük, hogy életképes.
Azt szeretném kérni még egyszer a tisztelt Háztól, hogy a fővárosi kerületek és maga a főváros érdekében szavazzuk meg ezt a törvénymódosítást.
Köszönöm szépen.
