PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha látták a Csinibaba című filmet, abban van egy betétdal, amit Gálvölgyi János énekel, az a szám címe, hogy Pest megér egy estet. A dalban arról énekel, hogy milyen szép Budapest, a főváros, milyen jó, ha kézen fogva a kedvesével sétál valaki a városban egy csillagfényes este. Én azt gondolom, ebben a dalban sok minden szól a fővárosról, és ha az a dal címe, hogy Pest megér egy estet, akkor nyugodtan mondjuk, hogy Pest, azaz Budapest megér egy törvényt. Nos, az a törvény, ami itt most előttünk van, Pestről, Budapestről szól.
Amikor a fővárosi forrásmegosztási törvényről vitázunk és az Országgyűlés döntést hoz, akkor tudnunk kell, hogy ettől a döntéstől függ a főváros, a kerületek, a kerületi önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat működése, a város működése, ahol az ország lakosságának az egyötöde él, és amelynek gazdasági, kulturális jelentősége az ország egésze szempontjából lényegesen meghaladja a lakossági arányokat. Budapest Magyarország kapuja a világra. A fővárosról alkotott első megítélés Magyarország megítélésének az alapja. Ezért Budapest működése nemcsak a fővárosiak ügye, nemcsak a fővárosban élőké, hanem azt gondolom, hogy az egész országé is.
Az önkormányzati rendszerünk működése szempontjából is a főváros egy egészen speciális helyzetben, úgynevezett kétszintű önkormányzatként működik. A főváros kétszintű önkormányzati rendszerében úgy a fővárosi, mint a 23 kerületi önkormányzat rendelkezik a települési önkormányzatok jogosítványaival és természetesen a feladatokkal is.
(13.30)
Ezért az egymás között kialakított munkamegosztásnak és az ezzel együtt járó vagyon- és forrásmegosztásnak különös jelentősége van, amint annak az együttműködési rendszernek is, amely sok vitával, az érdekek folyamatos ütköztetésével a rendszerváltás óta jól-rosszul, de folyamatosan biztosítja a főváros működését. Ennek a kétszintű rendszernek az egyik meghatározó eleme a kerületek és a Fővárosi Önkormányzat közötti pénz szétosztásának a rendszere, azaz a forrásmegosztás rendszere, amit törvényben szabályoztunk.
A fővárosi és kerületi önkormányzatok bevételeinek nagyobb hányada közvetlenül az érintett önkormányzatokat illeti, ugyanakkor az önkormányzati törvény értelmében vannak úgynevezett osztott bevételek - a személyi jövedelemadó, a helyi adók, az idegenforgalmi adó -, és ezek a források több milliárd, több mint 100 milliárd forintot tesznek ki az éves költségvetésekben. Az összeg nagysága is jelzi, hogy milyen komoly kérdés a főváros és a kerületek közötti források elosztása.
Természetesen a forrásmegosztás rendszerének van egy rövid története. 1992 óta a Fővárosi Önkormányzat évente megalkotott rendelete szabályozta ezt, amely minden esztendőben a főváros és a kerületek közötti elhúzódó viták során alakult ki, formálódott. Az Alkotmánybíróság a 2001. szeptemberi határozatában alkotmányellenes helyzetet állapított meg, mert az Országgyűlés addig nem alkotta meg a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás olyan normativitáson alapuló rendjét, amely biztosította volna a kerületek számára az önkormányzati alapjogok védelmének garanciális, azaz törvényi szabályozását.
Ennek a helyzetnek a megszüntetésére a kormány a 2002. év végén egy törvényjavaslatot nyújtott be a parlamenthez, amely 2003-ra átmenetileg szabályozta ezt a kérdést. Ez az átmeneti szabályozás a kerületek többségének egyetértéséhez kötötte a forrásmegosztásról szóló fővárosi közgyűlési rendelet elfogadását, ami a kerületek számára akkor egyfajta garanciát nyújtott.
Ugyanebben a törvényben akkor előírásra került az is, hogy a forrásmegosztásról a következő évben egy külön törvényt kell majd alkotni. A külön törvény, amely megteremtette a forrásmegosztás normatív eljárási szabályait, 2003 második félévében - az érintettekkel történt igen hosszas egyeztetés alapján - megszűnt. Alapvető jelentőségét az adta, hogy ha nem is szüntette meg, de legalább csökkentette az évenkénti vitákat. Így egy kicsit nyugodtabbá, gyorsabbá tette a döntéshozatalt.
A törvény kapcsán a viták akkor elsősorban az adatszolgáltatás körüli problémákra korlátozódtak. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy akkor úgy jöhetett létre ez a törvény, hogy mivel eredetileg az önkormányzati törvényben van szabályozva a forrásmegosztás kérdése, egy kétharmados törvényből ki kellett emelni ezt a témakört. Akkor volt egy konszenzus a parlamentben lévő pártok között, hogy onnan kerüljön kiemelésre, majd pedig egy feles törvénnyel szabályozzuk a forrásmegosztást.
A forrásmegosztási törvény gyakorlatilag a korábbi fővárosi rendelet által alkalmazott módszert vette át. Ennek a lényege az volt, hogy a működési, felújítási és fejlesztési kiadási szükségletekhez a Fővárosi Önkormányzat - az összes hiányából való százalékos részesedés alapján - normatív módon rendeli hozzá az osztható bevételeket. Röviden: deficitarányosan osztja el a rendelkezésre álló forrásokat.
A még ma is érvényben lévő törvény kétlépcsős, a rendszer év elején tervezi a bázishoz viszonyított, majd félév környékén a tényadatokkal korrigált támogatást. Előírja, hogy lefelé 10, felfelé pedig 20 százalékkal térhet el egy-egy önkormányzat részesedése az előző évihez viszonyítva. A jelenlegi rendszer egyik hibája, hogy tovább nyitotta az ollót a tehetősebb és kevésbé tehetős kerületek között, tudniillik a felújítási-kiadási szükségletek szerepeltek a kerületek egymás közötti viszonyában. A vagyonosabb kerületeknek biztosított évente magasabb forrásokat, miközben nem volt arra garancia, hogy ezeket a pluszforrásokat valóban a vagyon felújítására fordították volna az érintett kerületek. További állandó problémát jelent a számítás bonyolultsága, és amiről már szóltam, ez pedig az adatszolgáltatás és ennek a hibái.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeknek a problémáknak a kiküszöbölése érdekében teszi le az önkormányzati bizottság az Országgyűlés asztalára a törvénytervezetet, amely új alapokra helyezi a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás gyakorlatát. A javaslattal az érintettek egyet is értenek. Célunk egy egyszerű, átlátható forrásmegosztási törvény megalkotása, amely éppen ezért kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé, és nyugodtan azt tudom mondani, hogy nyugodtabbá teszi a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok költségvetési tervezését.
A most előttünk szereplő törvényjavaslat lényeges elemei a következők. A forrásmegosztási számítások a tárgyi időszakot megelőző évben elfogadott zárszámadás adataira épülnek, és megszűnik az évközi utólagos korrekció. Azt lehet mondani, hogy átlátható rendszer alakul ki ennek következtében. A következő elem, hogy a felújítási és fejlesztési kiadási szükségletek jelenlegi sokrétű számításai a jövőben nem kerülnek alkalmazásra. A szükségletek meghatározásakor a törvény a működési kiadásokat tekinti kiindulási alapnak, elsőbbséget biztosítva az önkormányzatok által kötelezően ellátandó feladatok működési kiadásai fedezetének a megteremtésére.
A kiadási deficitek a bevételekből teljes egészében kiegyenlítésre kerülnek; a fennmaradó bevételek felosztására pedig egy másik javaslatot teszünk le a parlament asztalára. A javaslat úgy alakult, hogy 50 százalékban az állandó népesség, 15 százalékban a belterületi földterület, 15 százalékban a belterületi földterületre számított népsűrűség és 20 százalékban pedig az önkormányzati tulajdonban lévő félkomfortos, komfort nélküli és szükséglakások együttes alapterületének arányában kell megosztani az önkormányzatok között a forrásokat. Az állandó népesség súlya a javaslatunk szerint évente 2 százalékponttal növekszik, míg a lakás alapterületéé pedig 2 százalékponttal csökken.
Az előzetes egyeztetésben felmerült, hogy a panellakások számát, az iparosított technológiával épített lakások számát is vegyük be ebbe a rendszerbe. Én úgy tudom, hogy készült is erre módosító indítvány. Azt gondolom, hogy érdemes ezt végiggondolni. Amennyiben ez konszenzuson alapul, akkor a részletes vitában én magam is tudom támogatni ezt a módosító indítványt. Remélem, hogy ez tovább fogja javítani, és az igazságosság felé tolja a forrásmegosztás rendszerét.
A most előttünk lévő javaslatban az egyes kerületek részesedésének a változása az előző évihez viszonyítva 5 százalékponttal térhet el plusz, illetve mínusz irányban. Mint ahogy mondtam, ez a jelenleg hatályos törvény szerint 10, illetve 20 százalék, tehát itt is egy szűkítést javaslunk.
A javaslat a kerületek számára 1 százalékkal megváltoztatja a Fővárosi Önkormányzat és a kerületek jelenlegi részesedési arányát, amely így a jelenlegi 48:52 százalék helyett 47:53 százalékra változna meg.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat megszünteti azokat a problémákat, amelyeket a ma érvényben lévő törvény hordoz; egyszerű, átlátható tényadatokra épít; nincs évközi korrekció, tehát kiszámíthatóbb; megszünteti az adatszolgáltatási hibákat; és mivel lefedi a működési kiadási szükségleteket, nyugodtan mondhatjuk, hogy igazságosabb a korábbinál. Reményeink szerint a törvény a jelenleginél jobban biztosítja majd a város egységes fejlődését.
A számok mögött, azt kell hogy mondjam, azzal, hogy a lakásokat, a lakás komfortfokozatát, illetve a panellakások számát figyelembe vesszük, nem történik más, mint hogy egy városfejlesztési elképzelés is megvalósul, nevezetesen, hogy a város belső részében lévő bérház jellegű házak felújítása tovább folytatódjon a körút mentén lévő kerületekben.
A felsorolt pozitív változások, várakozások, azt gondolom, jó alapot biztosítanak arra, hogy konszenzus alakuljon ki a törvény keretei mellett.
(13.40)
Remélem, hogy nem leszünk részesei annak a folyamatnak, ami az elmúlt években volt, hogy minden év elején a fővárosi forrásmegosztás kapcsán a sajtóban vitatkoztak egymással a kerületi önkormányzati képviselők és a főváros képviselői.
Az önkormányzati bizottság ezen érvek alapján egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot. Kérem önöket is, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg, majd pedig, amennyiben olyan módosító javaslat van, amely valóban az átláthatóságot, az igazságosságot javítja, akkor ezek elfogadása után a törvény elfogadását is támogassák.
Köszönöm szépen.
