ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt heti kemény vitánkhoz képest, én úgy érzem, ez a törvény valóban az a törvény, amelyet, úgy lehet fogalmazni, ötpárti egyezséggel, bizonyos kérdéskörök tisztázása után el lehet fogadni és fogadtatni. Bernáth Ildikó képviselőtársam is úgy fogalmazott, hogy a munkavédelemről szóló törvénynél az emberi élet a legfontosabb érték, és nem véletlenül utalt arra, hogy 13 alkalommal - ez már a 14. - valóban változott a munkavédelemről szóló törvény, próbál igazodni az európai uniós csatlakozás elvéhez. Valamint Magyarországon is az új technológiák megjelenésével bizonyos fokú módosításokra igenis mindig szükség van.
Egyetértünk bizonyos esetekben azzal, hogy Magyarországon magát a munkavédelmet, a munkavédelem felügyelőségét, a munkavédelem irányítását, annak a számonkérhetőségét, ellenőrzését bizonyos területeken valóban érdemes egy kézben tartani annak érdekében, hogy valóban átláthatóbbá, nyomon követhetőbbé és a másik oldalon pedig bírságolhatóbbá válik maga a rendszer.
Nekem is van olyan kérdésem, ezt tényleg tisztázni kellene, főleg a munkahigiénia szempontjából, hiszen az ÁNTSZ adja ki általában az engedélyeket, ezt most nem közvetlenül a munkavégzésre értem, hanem az egyéb működési területekre, viszont az ÁNTSZ szerepkörét megpróbálja ebből a tevékenységi körből kivonni. És itt szeretném én is kérni az államtitkár urat, hogy ezt pontosan próbáljuk meg értelmezni annak érdekében, hogy az ÁNTSZ-nek a munkahigiéniás kérdésekben való szerepköre ebben a törvényi változásban valóban csökken-e, vagy pedig pótolja valamilyen más szervezet annak érdekében, hogy a munkahigiénia, a munkaegészségügy a munkavállaló érdekében nagyon pontosan nyomon követhető legyen.
(12.10)
Örülök annak, hogy valóban az európai uniós jogszabályok felé próbál nyitni a munkavédelmi törvény. Én is úgy érzem, hogy ma Magyarországon számos olyan baleset történt, és egyre sűrűbben történtek meg azok a balesetek, amelyek esetében részben a feketefoglalkoztatás, részben pedig, úgy érzem, a felfokozott tempó, és nagyon sokszor a munkavállaló részéről az aláígérés szünteti meg azt a követelményt, hogy a munkavállaló részére megfelelő biztonsági felszereléseket tudjanak biztosítani. Ebből adódóan számos olyan baleset van, ami pontosan a források hiánya miatt vagy az alávállalás hiánya miatt adódik, és adott esetben a munkáltatók nem jogszerűen és nem jogkövetően próbálnak a munkavállalók részére szabályokat betartani és betartatni.
Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a tájékoztatás, az információ kérdése, a vizsgáztatás kérdése... - azért a munkavédelemnek volt egy nagyon jó rendszere, ahol valóban megkövetelték egy-egy veszélyes munkakör esetében a vizsgáztatás szükségességét, fontosságát. Ennek az ellenőrizhetősége és számos olyan kérdés merül fel, amit, úgy érzem, sokkal erőteljesebben kellene megfogalmazni, és annak a számonkérhetőségét, a napi dokumentálását, nyilvántartását valóban rendszeresen ellenőrizni, és adott esetben a büntetések nagyságrendjét ebben az esetben is meg kell emelni annak érdekében, hogy ha valamelyik munkáltató ennek nem tesz eleget, akkor igenis a megfelelő büntetési szankciók felhívják a figyelmét arra, hogy azt a tevékenységet nem végezheti tovább.
Örülök annak, hogy maga a törvény foglalkozik a megváltozott munkaképességűek normatív alapú támogatási rendszerének az átalakításával olyan értelemben is, hogy ha valamelyik ilyen tevékenységi körrel rendelkező és normatív támogatást igénylő munkáltató esetében baleseti forrás volt feltárható, és azt elhallgatta, vagy adott esetben nem jelentette be, akkor abban az esetben megfelelő szankcionálással adott esetben a tevékenységi köre normatív támogatása rá eső részének a megvonását is maga után vonhatja.
Az akkreditáció kérdésében, úgy érzem, a megváltozott munkaképességűek törvényében kellene majd valami úton-módon ezt is rögzíteni, és jobban feltárni, mert nagyon sok szervezet nincs tisztában azzal, hogy milyen jogkövetkezményei vannak magának az akkreditációnak, és milyen megfelelésnek kell tulajdonképpen eleget tenni annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességűeket tudják foglalkoztatni.
Nagyon fontosnak tartom, és itt talán nagyon sokan nem figyelünk oda: azzal, hogy az Európai Unió tagországává váltunk, a munkaerő szabad áramlásából adódóan - és itt Bernáth Ildikó képviselőtársam is mondta - a feketefoglalkoztatás területén elharapódzott magának a foglalkoztatásnak a ténye, és abból adódóan számos olyan baleset születik és születhet, amelyet sajnos pont a feketefoglalkoztatásból adódóan nem tárnak fel, nem hoznak nyilvánosságra.
Itt visszavezetem ezt a nyelvi problémák kérdésére. Nagyon sok ország a saját munkaerő védelme érdekében is megtesz olyan nemzeti törvénykezést, amelyben rögzíti azt, hogy ha a munkaerő szabad áramlásának Magyarország is maximálisan eleget akar tenni, viszont veszélyes munkakörökben végzett tevékenység esetén, ahol nincs nyelvtudás, ott - elnézést - egy felszólítás vagy egy felkiáltás nem old meg semmit, mert abban a pillanatban lehet, hogy rászakadt a mennyezet, és onnantól fogva, a baleset megállapítása után nem tudni, hogy adott esetben miért is következett be maga a baleset.
Ezt azért mondom, mert én huzamosabb időt töltöttem külföldön, külföldi munkáknál, és nagyon jól tudom - és ez nyomon követhető az európai uniós tagországoknál is -, hogy a nyelvtudást alapfokon megkövetelik, főleg veszélyes munkakörök betöltése esetében. Itt most nem arról van szó, hogy ha egy gazdasági társaság, mondjuk, Hollandiából Magyarországon elvállal egy komplett tevékenységet, és a saját munkaerejével oldja meg ezt a problémát, ezt ne lehetne kiküszöbölni, de abban az esetben, ha magyar munkáltató foglalkoztat külföldit, akkor igenis, és főleg veszélyes munkavégzés esetén kötelező legyen az alapfokú nyelvtudás.
Pont most a kivándorlással kapcsolatosan, Svédországban is azt mondják, hogy elnézést, tessenek valamilyen nyelvet megtanulni. De ugyanez a tendencia van Angliában is. Tehát nem foglalkoztatható a külföldi állampolgár abban az esetben, ha valamilyen szinten nem kommunikálja azt a nyelvet, és főleg veszélyes munkakörök betöltésénél, mert ha elkiabálja magát valaki németül, hogy Vorsicht, nem isten bizony, hogy Magyarországon mindenki tudja azt, hogy mit jelent, hogy futnia kell, vagy pedig megállni egy helyben.
Tehát én mindenképpen szeretném, és ebben szeretnénk egy ötpárti módosító indítványt benyújtani annak érdekében, hogy Magyarország is európai uniós tagország lévén a munkavédelemben ezt erőteljesebben jelenítse meg. Számos baleset származhat ebből, ha nyelvtudás hiánya merül fel az adott munkavégzés területén. Ezt nyugodtan lehet mondani számos területen, építőipar, vegyipar, bányászat területén, ahol a felkiáltó vagy felhívó szó meg nem értése nagyon súlyos baleseti veszélyforrást vonhat maga után. Tehát mi mindenképpen ezt szeretnénk, és ebben képviselőtársaimmal már tárgyaltunk.
Ennek a szankcionálását meg kell oldani. Ha a parlament elfogadja ezt a törvényt, ezt a beiktatást, és valahol valaki áthágja ezt, akkor tessék még súlyosabban megbírságolni, hisz a munkaadónak kötelessége a megfelelő tájékoztatás; na most, nyelv hiányában a megfelelő tájékoztatást nem lehet elvégezni, és egy veszélyes munkahelyen nem lehet mindenki mellé tolmácsot állítani. Ezt szeretném kihangsúlyozni, és ennek vannak bizonyos politikai hatásai is egyébként, hogy a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatosan nagyon sok ország így próbálja megoldani az esetleges túlzott szabad áramlás lehetőségét. Legyünk őszinték, Magyarország is tegye meg azokat a lépéseket, amelyekkel adott esetben magát a balesetet előzi meg ezzel, ha egy ilyen passzust befogad.
Még egyszer mondom, államtitkár úr, ha ezeket a kérdéseket, az ÁNTSZ kérdését, a megváltozott munkaképességűek kérdését… - itt most nem azt mondom, hogy az akkreditációra önnek most ebben a pillanatban válaszolnia kell, hisz más törvényi helyen is tulajdonképpen ezt meg lehet oldani. De ha ezek tisztázottak, úgy érzem, hogy nyugodtan lehet azt mondani, hogy az öt parlamenti párt ezt a törvényt támogatni tudja. Én talán elmennék abba az irányba, hogy sok esetben, ahol a munkavédelemmel kapcsolatos visszaélés van, ott még súlyosabb büntetési szankciókat alkalmaznék. Én ezt őszintén mondom, aki tényleg a gyakorlatban is átélte és érti ezeket a dolgokat; úgyhogy nagyon határozottan tudom mondani, hogy nagyon sokan azért nem mennek el egy baleset után orvoshoz, vagy nem jelentik be, mert félnek attól, hogy kivágják őket a munkahelyről. Ilyen egyszerűen fogalmazok, hisz az állampolgárok is körülbelül így fogalmaznak.
Nagyon sok ember úgy éli le az életét, hogy olyan sérüléseket szenvedett, amit majd később, a nyugdíj előtti állapotban adott esetben egyfajta korkedvezménnyel, megváltozott munkaképességgel kell átélnie, mert annak idején elhallgatta a munkaadója, vagy elhallgattatta a munkaadója, nyugodtan lehet így fogalmazni, mert nagyon sok ember balesete sajnos elhallgatásra került, és ezekben a kérdésekben sokkal szigorúbban kell lépni. Azt szeretném javasolni, hogy a szigort talán emeljük még egy lépcsővel feljebb.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
