DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslatok olyan érdekesek, hogy ha az kifejeződne az Országgyűlés tagjainak jelenlétével, akkor itt zsúfolt padokban ülnénk. Nem úgy van, ezért megvan nekünk az a privilégiumunk, hogy ilyen nagyon disztingvált, kis körben beszélhetünk róla. Persze ország-világ figyel ránk, úgyhogy jól vigyázzunk arra, hogy mit mondunk.
Kezdem azzal, tisztelt Országgyűlés, hogy a törvényjavaslatok igen időszerűek, és jó dolgot hoznak ide. Akkor, amikor támogató hangokat hallottam, örültem, és akkor, amikor tartózkodó vagy óvakodó hangokat, akkor azt mondtam, hogy ó, hát erre megvannak a válaszok.
Ilyesmik: Iván László képviselőtársunk bizottsági véleményt hozott ide, igen optimista, támogató hanggal. Aztán másik bizottsági jelentés óvatosabb volt. Aztán ennek kapcsán mindjárt előhozom, hogy fölvetődött az a kérdés többek részéről is - különösen Nyitray András képviselőtársunk részéről -, hogy mi lesz azzal a magyar néppel, amelyik itt van, arról kevesebb szó esik. Jogokat adunk és meghatározunk mindenkinek. Én erre azt mondom, ámen, de jó, hogy így van. Miért látjuk szívesen azokat, akiket szívesen látunk? Azért, mert ezt tanulta el a nemzet 1200 esztendeje óta. Szent István király befogadó nemzetnek szervezte meg ezt az intézményt, és mindig is az volt, vagy szándékosan, vagy nem szándékosan. Az Árpád-házi királyok még letelepítették a kunokat, az én besenyő őseimet is; nem is lennék én itt, ha be nem fogadta volna László király azokat a besenyőket, vagy valahogyan így volt - és így tovább.
A magyar nemzet tehát, amely ma létezik, igen-igen befogadó folyamatoknak a terméke. Persze, ebből jó látni, tisztelt képviselőtársaim, a nagyobb gazdaságpolitikai és demográfiai összefüggéseket is. Elfelejtjük azt, amit Adam Smithtől és Marx Károlytól és a világ filozófusaitól tanultunk, hogy a legfőbb érték az ember? Az ember teszi a földet is értékessé, ha megmunkálja. A föld különben mit ér? Lehet, hogy szép, de lehet, hogy még az sem. Az ember a legfontosabb termelő tényező, aminek a jelenléte minden máshoz szükséges. Aztán ha az ember kiművelt emberfővé változik, akkor még föl is talál dolgokat, és megnagyítja a nemzeti jövedelmet, még Nobel-díjakat is kaphat. Tehát az ember! És itt arról van szó, hogy emberek hogyan jutnak el ebbe a Magyarországba.
Fodor Gábor képviselő úr is egy kicsit óvatos volt, bár kijelentette, hogy a liberalizmus szellemében… - mégis még őt is bátorítanám a tekintetben, hogy nem raboljuk mi egymási idejét, amikor ezt mi komolyan vesszük. Nem arról van szó, hogy csupán elveket deklarálunk - liberális vagy más elveket -, meg hogy minél kevésbé korlátozzuk az emberek szabad mozgását és a tartózkodását. Persze, hogy mindez, de ennél többről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Arról van szó, hogy a befogadó nemzet megtermeli azt, amit megtermel. Nevezzük nemzeti jövedelemnek! Ez egy jól elfogadott közgazdasági fogalom, más célokra is hasznos.
Mennyi lesz a nemzeti jövedelem egy országban? Annyi, amennyit az emberek megtermelnek. És ha több olyan ember van, aki erre képes, akkor több lesz a nemzeti jövedelem. Furcsa szokás az nálunk is - de jó volna… Hogy mondjam ezt? Hogy valljam be ezt? Én az egyetemi életből jöttem, évtizedeken át voltam ott, és volt alkalom ilyen témákat előkészíteni heteken, hónapokon át szemináriumban, vagy megvitatni nem tíz perc alatt, akkor elmondanám azt és elmondanánk azt, hogy mekkora érték a megtermelt nemzeti jövedelem. És az elsődleges kérdés nem annak az elosztása, de szokás ebben az Országgyűlésben és az irodalomban is úgy tekinteni a témát, mint ha adott volna egy bizonyos nemzeti piskóta vagy nemzeti jövedelem, aminek az elosztásáról van szó, és ha több ember jön, akkor kevesebb jut a meglévőknek.
Kedves Barátaim! Ez akkora tévedés, magasabb, mint a Himalája! Nem így van. Akkor lesz több a nemzeti jövedelem, ha több ember, több alkalmas ember van jelen, aki ezt termeli.
(23.20)
Ha közgazdasági fogalmakat használunk, a legrigorózusabb közgazdasági fogalmakat, akkor az úgy is kifejezhető, hogy az egy ember által megtermelt érték több, mint az a bér, amit ő azért kap. A klasszikus közgazdaság pedig beszél az értéktöbbletről vagy különbözőképpen határozódik meg, de van ott egy érték, és ez is bizonyítja, hogy minél több ember van, annál inkább gazdagszik az ország, de persze ezt el lehet rontani. Vannak szegény országok, és Banglades nem azért alacsony nemzeti jövedelmű és szegény ország, mert nincsenek emberek, hanem azért, mert nem jutott még el olyan intézményrendszerig, kormányzásig, amelyik azokat a meglévő értékeket összehozza.
Az Amerikai Egyesült Államok - van egy ilyen ország ott Észak-Amerikában - hogyan lett gazdag? Nem azért, mert a termelőeszközei olyan gazdagok, sőt Amerika egy szegény ország, ha a nyersanyagokat és a természeti kincseit nézzük. De emberek mentek oda évszázadokon át, és úgy szervezték meg magukat, hogy egy gazdag ország lett, a világ leggazdagabb országának ismerjük mostanában. Tehát a nemzeti jövedelem elosztása nem az elsődleges kérdés, hanem annak a megteremtése. Hogyan fog az megteremtődni? - ha szívesen látjuk azokat az embereket, akik ezt akarják csinálni, akik ezt képesek csinálni. Persze, hogy vannak nem kívánt bevándorlók, és persze, hogy vannak, akik rossz szándékkal jönnek, és kihasználni kívánják a társadalmat, hát az ellen védekezni kell. De nem ott indulnék el, ezt tanácsolom, tisztelt Országgyűlés, hanem lássuk a pozitív elemeit ennek a folyamatnak, és akkor a jogharmonizáció ebben a szellemben mehet, az összefésülése a témáknak így fog egyszerűvé válni. Tehát az, hogy bővebb családi kör van vagy nincsen, persze… Én éltem sokáig dél-ázsiai országokban, a compadre, vagy a régi mongol társadalmakban ahányan elfértek egy sátor alatt vagy egy jurtában, és különböző intézményrendszer mindig létezett. Ha most mi úgy néznénk a magyar bevándorlási vagy letelepedési mechanizmust, hogy kinek van joga és kinek nem…
Hozzáteszem itt gyorsan időmegtakarítás céljából, hogy ennek az egész egyesült európai micsodának, amin keresztülmentünk az elmúlt évtizedek során, része lévén az Európa-klubnak, egyebek között azért tapsolok ennek és érzem még mindig elég jól magam benne - nem mindig -, mert ez lehetővé teszi az embereknek ezt a szabad mozgását és tartózkodását, és ez hozza azt, amiről korábban itt érveltem. Tehát az európai integráció mintegy rákényszerített bennünket arra, hogy csináljuk azt a jót, amit különben hezitálva csináltunk volna, vagy halogattunk volna még jó sokáig.
Ilyen meggondolások alapján aztán, tisztelt képviselőtársaim, új jelentőséget kap az a fogalom, hogy versenyképesség, munkavállalás, letelepedési engedély. Persze, hogy szívesen adunk letelepedési engedélyt; sőt, hát kért Mátyás király letelepedési engedélyt, amikor az olasz feleségét idehozta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy amikor az Árpád-házi királyok hozták a hercegnőket mindenhonnan? Azért, mert ezzel gazdagodott az, ami a magyar nemzet állaga.
Elnök úr, köszönöm. (Taps.)
