NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Elsőként a T/1299. számú, a szabad mozgás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásról szóló törvénytervezetről szólok, amely lényegében véve a korábban említett idegenrendészeti törvény EGT-állampolgárokra és családtagjaira vonatkozó fejezete helyébe lép. Tekintettel arra, hogy a javaslat hatálya alá tartozó személyek beutazási és tartózkodási szabályai teljesen eltérőek az általános szabályoktól - különös tekintettel a 2004/38/EK. irányelv átültetési kötelezettségére -, így helyeselendő önálló törvény megalkotása.
Meg kell említeni egyúttal, hogy az irányelv átültetési határideje - mint már korábban is utaltam rá - 2006. április 29-én lejárt, tehát késésben vagyunk, a sietség és az ügy napirendre vétele ezáltal indokolt, de még azóta sem értem, hogy miért kellett ezzel ennyi ideig várni.
Ez az irányelv, amire az előbb utalást tettem, az eddigi uniós irányelveket és a bírósági gyakorlatot kodifikálta újra.
(22.40)
Tulajdonképpen nagy újdonságai nincsenek, így a pontos átültetés alapvetően nem hozhatna fel problémákat. Azonban a jelzett törvényjavaslat az EGT-polgárokra vonatkozó szabályokat jelentősen kiterjeszti, ami egyfelől érthető azért, mert a korábbi időszakban számos anomália adódott, amely előnytelen volt beutazó magyar állampolgárok hozzátartozóinak, családtagjainak. Azonban mégis meg kell említeni, hogy ebben a törvényjavaslatban megítélésünk szerint egy kicsit elnagyolt ez a kérdés, túlságosan bőkezű és nagyvonalú e tekintetben a magyarországi törvényjavaslat.
Mire gondolunk itt? A javaslat 1. § (1) bekezdése szerint - idézőjelben - ”a Magyar Köztársaság az e törvényben foglaltak szerint biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlását annak az EGT-állampolgárt vagy a magyar állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó személynek, aki a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akiről súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik”. Most ezt egy további alpont még tovább terjeszti ki. Nem akarom most idézni szó szerint a törvény szövegét, hiszen mindenkinek lehetősége van ellenőrizni, hogy mi van magában a szövegben.
Lényegében véve kimondható a fogalmazás talán pongyolasága, talán egy kicsit átgondolatlansága miatt, hogy e szerint, ha szó szerint vesszük az itt leírtakat, tulajdonképpen magyarországi tartózkodásra és beutazásra lényegében mindaz a személy jogosult, akit a magyar állampolgár megsajnál, és úgy gondolja, elhozza ide Magyarországra, és itt vele él, vagy itt telepíti le. És ezt elég bizarr dolog kimondani, de ebben még az is benne van, hogy egyfajta menhellyé is alakulhat ezáltal Magyarország, hiszen elég komoly vonzereje van még így is, a jelenlegi állapotunkban Magyarországnak. És a rendelkezések visszavezethetők egyrészről az irányelvre, de azért az irányelv mégsem ennyire nagyvonalú, és ezt szíves figyelmébe ajánlom a törvényjavaslat készítőinek és képviselőtársaimnak. Hiszen maga az irányelv eleve nem szól a hazai állampolgárok családtagjairól, erre vonatkozóan, értve alatta, hogy az uniós állampolgár családtagjaira nincsen semmiféle kötelezettség előírva, hiszen magától értetődő, hogy azok ugyanúgy jöhetnek, mehetnek, mint maga az állampolgár.
Viszont ugyanakkor szerepel egy olyan kitétel az előbb nem idézett részletes leírásban, hogy abban az országban, ahonnan érkeznek, mármint a magyar állampolgár és az a személy, aki vele együtt jön, az az uniós jog szerint egyértelműen a tagállamra vonatkozna. Azonban e szerint a javaslat szerint bármely országból érkezhet ez a bizonyos külföldi, még az sem feltétel, hogy korábban egyáltalán valameddig is az Unió bármely tagállamában tartózkodjon.
További kifogásunk, hogy az irányelv ilyen esetekben és egyáltalában könnyítésekről, alapos vizsgálatról és indokolt elutasításról ír, de nem ír automatikus jogosultságról abban az esetben, hogyha egy uniós állampolgár úgymond kísérőjéről van szó. Nem kiküszöbölhetetlen és nem megoldhatatlan a törvény módosítása annak megfelelően, hogy ezeket a - mondjuk úgy - visszaélésre is alkalmat adó kitételeket megváltoztathassuk.
Természetesen a magyar állampolgároknak azon rokonai és hozzátartozói, családtagjainak kedvezményezése pozitív fordulat, különösen akkor, amikor ebben, ahogy itt több utalás is történt, határokon túli magyarok lehetnek nagyrészt érintettek, de az indokolásban egy nagyon érdekes, mondhatnánk eufemisztikus kifejezés bővebb családtagi körről szól. Na most, hát a bővebb családtagi kör Magyarországon elég széles kör, az unokasógortól az ángyom szöttyéig mindenki belefér, tehát ezt azért talán egy kicsit precízebbé kellene tenni, hogy meddig tart a családtagi kör. Volt már rá precedens a korábbi időszakban is, hogy névházasságokat kötöttek azért, hogy bizonyos személyek magyar állampolgár családtagjaként idejöhessenek, de itt, ahogy most nézzük ezeket a javaslatokat, erre most már így igazán nem is lenne szükség, mert még az se kell hozzá, hogy házasok legyenek, elegendő, ha igazolják, hogy meghatározott ideig együtt éltek.
Tehát vannak bizonyos aggályaink, és ezt nem akarom tovább ragozni, ezek szerepelnek is majd a módosító javaslatokban.
Van még egy elég komoly aggályunk, az, hogy 2007. január 1-jével ezen törvényeknek már hatályba is kellene lépniük. Ha ránézünk a naptárra, nem olyan sok idő van már addig, és azért itt még végrehajtási rendeleteket kellene kiadni, azért itt ehhez még kapcsolódó egyéb jogszabály-módosításokra is, úgy tűnik, szükség lenne, egy kissé rövidnek tűnik ez a határidő. Van még egy szembeötlő furcsaság, hogy a törvényjavaslat általában egy ilyen nagyon tág fogalmat, eljáró hatóságokat említ akkor, amikor valamiféle hivatalos eljárásra utal, és a jelenleg hatályos idegenrendészeti hatóság fogalma csak az adatkezeléssel kapcsolatos részeknél maradt meg, és nem biztos, hogy ez a kettő azonos, legalábbis a törvényjavaslatból nem derül ki.
Amellett van egy olyan kitétel is, hogy a kormányrendelet szabályozná a hatásköröket, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ezzel foglalkozó eljáró hatóságok, végrehajtó hatóságok létesítése, fölszámolása egyértelműen kormányhatáskörbe kerülne, ami kvázi azt jelenti, hogy szabad kezet kap a végrehajtó hatalom, hogyha éppen úgy gondolja, fölszámolja, átalakítja, megváltoztatja, miközben magáról az egész eljárásról azért egy törvény, ráadásul kétharmados törvény intézkedik. Az álmoskönyv szerint, különösen mostanában, nem túl biztató, ha már eleve a törvényben egy kiskaput hagyunk arra, hogy a törvényt ilyen értelemben akár meg is lehet kerülni.
A módosuló törvényeknél megfigyelhető, hogy szinte mindegyik másfajta formulát használ ugyanannak a személyi körnek a leírására. Van, amelyik a jogosultságokat írja le, van, amelyik az engedélyek felől közelít, van, amelyik a lakóhely-bejelentés alapján ad jogosultságot. Ezeket azért össze kellene fésülni, mert finoman szólva, ez megint csak a jogszabály paragrafusai közötti kígyózást segítené elő, amiben egyébként a magyar emberek eléggé találékonyak is tudnak lenni.
És most még néhány gondolat - mert egy kis idő még van - a T/1300. számú javaslatról is, amely a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szól. Ebben érdekes, most elnézést, előrebocsátom, hogy a liberális szót nem szitokszóként használom, de erre a javaslatra az jellemző, hogy szinte mindent a külföldiek jogosultsága felől tekint, és ezáltal mondjam úgy, hogy túlságosan tág keblű, és ezt már jelzi is eleve, hogy az idegenrendészeti törvény tervezett preambulumában is kizárólag az Európai Unió és azon kívüli országok társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdításáról beszél. Ehhez képest a nemzeti érdekek és a határon túli magyarok szempontjai koránt sincsenek ilyen hangsúllyal említve, vagy talán sehogy sem.
A külföldiek jogosultságai minden esetben kibővülnek, míg a magyar szervek mozgástere jelentősen továbbszűkül a kiutasítás, ellenőrzés, őrizet szűkítése szempontjából. Erre a törvényre is jellemző, hogy sok alapvető szakaszt már eleve a végrehajtási rendeletekbe - ami ugye, mint tudjuk, már nem kétharmaddal módosítható - kerül be, ami megint csak egy kis óvatosságra int bennünket, hogy talán jobb lenne, amit lehet, inkább a törvényben benne hagyni.
(22.50)
Ez azt jelenti, hogy bizonyos elemekben teljesen gumiszabállyá válna ez a törvény, a végrehajtási rendelet és a végrehajtás számára gyakorlatilag szabad kezet adna.
A tartózkodási engedélyek érvényességi idejének megemelése öt évre ennek az egyik jele. Keresőtevékenység céljára eddig egy, maximum két évre lehetett kiadni engedélyt. Ezzel az emeléssel azt is lehet mondani, hogy parttalanná válik az elbírálás, hiszen gondoljunk csak bele, hivatkozás is történt az itt dolgozó külföldi tulajdonú cégek vezetőire, vezető munkatársaira, de hát azért ott sem mindenki marad állandóan, örök életére egy cégnél, öt év elég hosszú idő arra, hogy eközben akár munkahely-, akár lakhelyváltozással az itt élő külföldiek ötévente lennének csak kötelesek valamilyen módon jelezni, hogy még itt vannak, és még mindig jogszerűen tartózkodnak itt. Öt év alatt, mint mondtam, nagyon sok minden történhet, és most nem a nagy cégek vezérigazgatóiról és a közéletben, a sajtóban gyakran szereplő közismert személyekről van szó, de annál sokkal több embert érint ez. Az is bizonyos mértékig aggályos, hogy meglehetősen nagy a kísértés arra, hogy mindenki igyekezzen a lehető leghosszabb időre megszerezni a tartózkodási engedélyt, aztán ha közben változnak a körülményei, arról nem feltétlenül fogja azonnal értesíteni a hatóságokat, mert az emberek már csak ilyenek.
Ezzel kapcsolatban is, mint az előbbiről, elmondható, hogy a január 1-jei hatálybalépése meglehetősen illuzórikusnak mondható, itt is föllelhető például az eljáró hatóság meglehetősen laza fogalmával való operáció, ami egy kicsit nehézzé teszi az azonosítást.
Mindazonáltal összefoglalva elmondhatjuk egyfelől a bírálat szavát, hogy látszik a gyors munka, hogy egy kicsit gyorsan kellett most - nyilván valamilyen ösztönzésre - összerakni ezeket az egyébként elég bonyolult és hosszú törvényeket, ami nagyon nagy körültekintést igényel. Persze nem mondható, hogy ez olyan rendkívül nagy problémákat okozna, és azért jobbak ezek a javaslatok, mint a korábbi szabályozás volt. Természetesen a frakciónk teljes mértékben nyitott az elfogadásra, ahogy jeleztük is, kétharmados törvény lévén mi is azt gondoljuk, hogy célszerű lenne erről majd egyeztetéseket folytatni, és annak lezárultával bízunk abban, bízom én is személy szerint, hogy ezen törvényjavaslatokat végül is el fogjuk tudni fogadni.
Köszönjük szépen szíves figyelmüket. (Taps.)
