DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat a Szülőföld Alapról lehetne valóban olyan alkotó, olyan szellemben létrejövő alkotás, ami időnként, nagyritkán megtörténik ebben az Országházban.
Talán két-három héttel ezelőtt - ha valaki visszaemlékszik - még meg is dicsértük magunkat valamelyik törvényjavaslat kapcsán.
Lehetséges, ami létezik, lehetséges. De jó volna, ha most is ezt mondhatnánk ennek a törvényjavaslatnak a vitája, kontemplálása nyomán.
Miről is van szó? Sok mindenről. Nem csupán egy technikai módosítás, ahogy nekünk ez be lett mutatva; sokkal többről van szó. Ahogy belenézünk, látjuk, hogy ez bizony egy mély kút, ez egy nagy terület. Olyan megjegyzések mutatnak az elhangzottakra, de már korábban a bizottsági üléseken is, amikor Szászfalvi képviselő úr azt mondja, hogy a bizalom megszakadása. Bizony ez hiba, nem volna erre szükség. Aztán Kozma József képviselő úr azt mondja úgy egyebek között, jó néhány megállapításával egyet lehet érteni, azt mondja a képviselő úr, hogy senki más nem fogja megtenni, tehát mi vagyunk azok, akik vagy megtesszük, vagy nem lesz.
Igen tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Magyarok, szerte a világban! Éppen az a nagy csuda, a magyar csuda, ha minél több magyart tudunk bátorítani, biztatni és intézményeikkel arra ösztönözni, hogy igen, vegyenek részt ebben. A Szülőföld Alap egy cím, jó cím, lehet más jó cím is vagy nem jó cím, de itt sokkal többről van szó, ha jól csináljuk a dolgot, és lehetne jól csinálni: mobilizálni, lehetővé tenni azoknak a magyaroknak a mobilizálását, akiket ez a téma érdekel. Érdekel? Szívügyük!
Ha félórás lehetőségem volna, beszámolnék számtalan ilyen eseményről, amin részt vettem magam is szerte a világban: a Kárpát-medencében, Európában, az óceánokon túl is, mert vannak ilyenek. Ezeket nem tudomásul venni lebecsülést is jelent. Sokkal több áldozatot jelent, igen tisztelt képviselőtársaim, ha valahol Kaliforniában vagy Oregonban összefog egy unitárius gyülekezet, az unitárusok összefognak azért, mert úgy tudják, hogy Erdélyben unitáriusok vannak, és teheneket vesznek Hollandiában, és 30 tehenet elszállítanak a Küküllő völgyébe, ahol sajtkészítő üzemet létesítenek, ahol is megveszik a gépeket, szakértőket küldenek. Sok-sok tízezer, százezer dollárt elköltenek arra, hogy a Küküllő-völgyi valamelyik magyar faluban ilyesmi történjen.
Barátaim! Tisztelt Országgyűlés! Ezekre nem emlékezni az, amit úgy mondunk a filozófiában vagy a teológiában: a mulasztás bűne. A mulasztás bűne nagy bűn. Hány ilyen más szervezet van!?
Engedtessék meg, ha már egyházi szervezetről kezdtem valamit mondani: az unitáriusok. A római katolikusok különböző szerzetesrendeket, árvaházakat és másokat üzemeltetnek az országban és az országon túl. A holland reformátusok majdnem egy évszázada teszik ezt azokon a magyar területeken, amelyek kívül esnek a jelenlegi Magyarországon. Tudunk zsidó közösségek emlékeinek feltámasztásáról azokon a területeken.
Aztán evangelizáló prédikátorok… - ezt mind azért mondom, mert ezek a dolgok magyar nyelven történnek: a magyar hagyaték, a magyar kultúra életben tartására. Hogy a Szülőföld Alapról mégis szólásra emelkedtem, nem is ez volt, de nem állhattam meg, hogy el ne mondjam ezeket a példákat, hogy föl ne hívjam mindnyájunk figyelmét, hogy ezekbe pedig bele kell nézni. Nemcsak hogy érdemes, de bele kell nézni ezekbe, és talán egy másik alkalommal teljes leltárt készíteni, és a lehetőségek, potenciálok fölmérésével foglalkozni.
Lényegében azzal kívántam itt foglalkozni - és időm kevesebb marad -, ami a törvényjavaslat 7. §-ában jelenik meg, nevezetesen, a határon túli magyarságot érintő gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési programok lebonyolítása. Magam mint törvényhozó vagy a közgazdaságtan professzora persze, hogy ezzel illene többet foglalkozni, és foglalkozom is. Amit itt mondani tudok, amire idő akad, hogy igen tisztelt Országgyűlés, igen tisztelt képviselőtársaim a kormányoldalon, tudom én ezt, hogy sokan vagyunk, akik egyetértünk részletekben, az ellenzéki és a kormányoldal, egyenként, néha még csoportosan is. De aztán amikor a nagy kép alakulóban van, akkor már nem áll össze, mert valami miatt egy kicsike akadály a nagy egyetértést is képes blokkolni.
Most tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, ha szabad így mondanom, képviselőtársaim a kormányoldalon is, és nézzük meg, hogy hogy is, éppen ebben a témában: gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési területen. Jó-e az - képviselőtársaim már fölvetették és bizony negatív módon válaszoltak -, hogy minden összesíteni, összpontosítani? A Corvinus Nemzeti Befektetési Zártkörű Részvénytársaság olyan elegánsan hangzik, mintha… Tisztelt barátaim, hát persze, hogy lehet ebből énekes halott, még több is. Lehet ebből nagy dolog, de attól tartok, hogy ez egyfajta olyan gesztus… És az, hogy valamilyen intézményt megnevezünk, kitaláljuk és megnevezzük… Milyen kapacitása, potenciálja, lehetősége, kompetenciája van mindezt csinálni? Honnan kerülnek elő azok a személyek, intézmények? Hogyan?
És a költségvetés, valaki említette - Németh Zsolt képviselő úr. Hol van erre a pénz? Költségvetési szezon is van, és bizony… Aztán milyen hasznos volna, ha ebben a szándékban, amit ez a törvényjavaslat kinyilatkoztat, azt is számba vennénk, hogy mik azok a lehetőségek ott, azokban a magyar falvakban, tájékokon, ahova nézünk. Milyen sokat hallottunk, milyen büszkék vagyunk arra, hogy a székely góbé hogy megoldja a gondjait, a problémáit, olyan szép fafaragásokat vagy olyan gazdasági teljesítményeket hoz létre.
(11.10)
Tamási Árontól és nem is sorolom, az irodalomból és a történelemből mennyi minden helyre nyúlhatunk. De amikor egy ilyen intézményről van szó a Magyar Országgyűlésben, akkor hogyan felejthetjük el azt, hogy az elkobzott tulajdonok visszaadása a fő-fő-fő fájdalma a magyar gyülekezeteknek, egyesületeknek, községeknek, közösségeknek. Történik, de nem történik, és itt meg úgy teszünk, mintha minden rendben volna, vagy legalábbis semmit se teszünk, ami azt jelenti, hogy nem téma számunkra. Ezt lehetne, és nagyobb gazdasági eredményeket érne el, tisztelt Országgyűlés, megkockáztatom, nagyobb gazdasági eredményeket érne el, nagyobb hatásfoka lenne, ha azok a magyar tulajdonok a magyarok kezébe visszakerülnének, mint az, hogy most zártkörű részvénytársaságot álmodunk meg valamiről.
Ilyen gondolatokkal, tisztelt Országgyűlés, ezeknek a továbbgombolyításával tovább jutnánk, és akkor nem kellene attól tartanunk, amit igen helyesen látott meg Ékes József képviselő úr, Karsai Péter képviselő úr, hogy igen, ami itt látszik, az egy lépés a paternalisztikus rendszer irányába, valami olyasmi, hogy majd a mindenható (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a mindentudó állam vagy kormány, vagy valaki megoldja. (Az elnök ismét csenget.) Ékes képviselő úr használta ezt a szót, hogy centralizáció. Nem jó a centralizáció. Éppen e tekintetben a minél szélesebb alapok ígérik a legtöbb teljesítményt.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiból.)
