ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt szeretnék visszautalni a miniszterelnök úr tegnapi beszédére, amelyben a nemzet összefogását próbálta érzékeltetni, hangsúlyozni. Nekem itt hirtelen az jutott eszembe, hogy 2004. december 5-e előtt ugyanaz a személy, a miniszterelnök úr hogyan próbálta a határon túli magyarokat a nemzet testéből eltávolíttatni, hiszen a kettős állampolgárság érdekében történt szavazás sajnos ezt bizonyítja. Látom lelki szemeimmel, hogy ha tv-vita lesz ebből a törvényből adódóan, akkor jönnek majd az SMS-ek, hogy egy fillért se a határon túlra, minek nekik támogatás - ez sajnos a belpolitikai közhangulat leképezése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szomorúnak tartom, hogy ezt a törvényt pont most kellett a parlament elé hozni, amikor a kormány minden szinten mindenkivel szemben egyfajta támadást intéz, indított. Szomorú vagyok azért is - talán Gusztos Péter képviselőtársamnak mondanám -, mert szerintem az árt a legtöbbet, ha tényleg nem csinálunk semmit.
Menjünk egy picikét vissza - státustörvény, kettős állampolgárság kérdése. A Szülőföld Alap létrejötte pontosan egy olyan pótcselekvés volt, amellyel próbálták enyhíteni a kormánypárti oldal részéről a kettős állampolgárság kérdésének a kialakult feszültségét. Akkor is elmondtuk az érveinkben, hogy a Szülőföld Alap önmagában nem old meg semmit. Talán itt mondanám Kozma József képviselőtársamnak - és ezt a magyar parlamentben több vita alkalmával is elmondtam -, hogy ha a környező országok is csatlakoznak az Európai Unióhoz, azzal még a határon túli magyarság kérdése nincs megoldva. Ezt mondom azért is, hisz tegnap ön is a tv közvetítéséből találkozhatott azzal a ténnyel, hogy a Bolyai Egyetem feliratának eltávolítása milyen hatékonyan történt meg az ottani rendszer részéről. Azt a két embert, aki ezt megpróbálta megtenni, hogy magyar nyelven is ott legyen fenn, sajnos kirúgták az állásából.
A nemzet kérdése: a köztársasági elnök fogalmazott nagyon helyesen a múlt héten Szlovákiában, amikor úgy fogalmazott, hogy a nemzet önmagában nem egyenlő a magyar határokkal, hanem egy nemzet és a nemzeti identitás akkor lesz erős, ha egy nemzet képes önmagában nyelvét, kultúráját, identitását maximálisan megőrizni.
Itt jön be az a gyorshír, amelyet a baloldali sajtó nagyon gyorsan felkapott, hogy Magyarország az elkövetkezendő időszakban Svájctól 24 milliárd forintot kap. Miért is adják ezt? Gondolkozzon el mindenki ezen a kérdésen, hogy miért adják. A helyben maradásért adják, nem másért. Nem azért, hogy Magyarország hihetetlen mértékben tudjon fejlődni, hanem Svájcnak is az a belső önös érdeke, hogy lehetőleg minél kevesebb, a munkaerő szabad áramlásából adódó személy keresse fel Svájcot, és adott esetben ott foglalkoztasson vagy végezzen tevékenységet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú az, hogy 2004. december 5-e után még mindig abban az állapotban vagyunk, ahogy Karsai Péter is elmondta, e törvénynek, e törvénymódosításnak egyetlenegy célja van: centralizálni, egy centrális irányítást végrehajtani, mellette az összes olyan alapítványt, amelyek jól működtek, jól működnek, intézményeket tartanak fenn, teljes mértékben ellehetetlenítik. Nagyon sok esetben, ha visszamegyünk egy picikét a történésekben, 2004-2005-ben is sajnos a legnagyobb problémák pontosan a kifizetésekből adódtak. Számos olyan programot hajtottak végre a határon túl, vagy olyan oktatási intézményeket indítottak el, amelyek attól váltak lehetetlenné, hogy a magyar kormány a megfelelő forrásokat egyszerűen nem volt képes időben biztosítani, és a szervezetek részére úgy átadni, hogy abból a megfelelő finanszírozást is végre tudták volna hajtani.
Szomorú vagyok azért is, mert ebben a Házban kormányoldalról rendszeresen megfogalmazódik az, hogy ötpárti egyeztetés kellene - ugye, nemzeti minimum -, hogy az alapkérdéseket közösen kellene megfogalmaznunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ez az a kérdés a mai demográfiai csőd közelében, ahova Magyarország tart, hogy pontosan a nemzettudatot, a nemzet kérdését próbálnánk meg ötpárti egyezséggel elérni úgy, hogy az valóban egyfajta jövőlátó és jövőmegtartó képességgel tudjon rendelkezni. A legnagyobb szomorúságom, hogy ez a törvény önmagában nem tesz semmit, nem old meg semmit.
Sajnos, ez a bátortalanság is jellemzi a magyar kormányt és a magyar külügyet is, hogy míg más országok képesek a saját nemzeti érdekükben a kettős állampolgárságot megadni, hisz Románia is bejelentette, uniós csatlakozásával egy időben szeretné a határain túl élők számára a kettős állampolgárságot biztosítani, de számos ország ugyanezt csinálja, mi, magyarok, képtelenek vagyunk. Sőt, mi több, riogatjuk, megijesztjük, elijesztjük, hasán keresztül próbáljuk megfogni a magyar állampolgárokat, hogy vessék ki a nemzetből a határon túli magyarokat.
Szomorúnak tartom, és még egyszer mondom, képtelenek vagyunk egy olyan törvényt alkotni, amely a nemzetmegmaradás elvét próbálná megfogalmazni, és nem úgy, ahogy Kozma képviselőtársam mondta, hogy majd csatlakoznak ők is az Unióhoz, és majd az uniós forrásokat felhasználva a fejlődésre, az innovációra, gyarapodásra kell ösztökélni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezzünk vissza, amikor Trianon bekövetkezett, és annak a hatásaiból érezhetően Ausztriában is nagyon sok magyar, magyar terület rekedt. Sajnos, azokat a magyarokat ma már nem jellemzi a magyar nyelv tudása, a magyar kultúra, a magyar oktatás, ugye, képviselőtársaim. Hisz egy jóléti államban az asszimiláció sokkal gyorsabban bekövetkezik. Ha csak az európai uniós csatlakozást vesszük figyelembe, és attól várunk el mindent mint egyfajta mannát, hogy az majd a problémákat megoldja, képviselőtársaim, az nem fogja megoldani, hisz problémák vannak a Vajdaságban, a Felvidéken, Romániában, Erdélyben. Erdélyben a magyarság harcol az autonómia kérdéséért, amelyet - úgy érzem - az RMDSZ a maga részéről már képes volt úgy elfogadni és felfogni, hogy neki is kötelessége a magyarság megmaradása a saját szülőföldjén.
Itt van a nagy kérdés, a saját szülőföldjén képes-e a magyar állam egy olyan rendszert, intézményi rendszert, egy olyan forrástámogatási rendszert kialakítani, hogy az valóban az oktatás területén, a kultúra területén, az identitás megőrzése területén, az elvándorlás csökkentése területén hatékonyan tudja befolyásolni az ott élő emberek sorsát.
Maga ez a törvény, amelyet a képviselőtársaim több alkalommal elmondtak, az összes olyan alapítványi rendszert, amelyek idáig hatékonyan működtek, próbáltak meg működni, a kifizetések elcsúszása, eredménytelensége miatt is azokat sajnos mind befagyasztja, megkísérli egyfajta alapba összevonni, és megkísérli centrálisan ezt a forrást szétosztani.
(10.20)
Itt lehet nagyon szépen fogalmazni, és csodálatos körítéssel bizonyítani azt, hogy ez mennyire jó lesz. Képviselőtársaim, az előző törvényeknek kellett volna maximálisan hazai oldalról megfelelni, és akkor nem lettek volna olyan problémák, amelyeket a határon túli szervezetek a maguk részéről számos alkalommal jeleztek.
Szomorú az is, hogy ez az ország képtelen volt a MÁÉRT szellemiségét megőrizni, és annak az erősítését politikai oldalról is úgy használni, hogy valóban a határon túli magyarok érdekérvényesítése, a magyar kormány támogatása, a magyar nemzet támogatása hatékony tudott volna lenni.
Én is úgy érzem, hogy ezt a törvényt nem most kellett volna. Szeretném javasolni az államtitkár úrnak - ha a miniszter úr itt lenne, neki is -, vonják vissza, kezdeményezzenek egy ötpárti egyeztetést, hiszen a nemzetstratégia, úgy érzem, a nemzet megmaradásának az elvét tudja szolgálni. Egy ilyen törvény nem fogja szolgálni. Az, hogy önök találkoztak az RMDSZ elnökével itt a kettős kormányülésen, és az RMDSZ elnöke bólintott egyet, az egy dolog, de úgy érzem, és úgy tudom, hogy a határon túli magyarok szervezeteivel egyáltalán nem folytattak ezzel a törvénnyel kapcsolatosan egyeztetést, és innentől fogva nem legitim ez a törvény.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
