ZSIGÓ RÓBERT
ZSIGÓ RÓBERT
ZSIGÓ RÓBERT, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy nemzetnek a határain kívül élő társaihoz fűződő kapcsolata sokat elárul arról, hogy miként néz a saját jövője elé.
Különösen igaz ez, ha nem pusztán idegenbe szakadt egyes emberekről, családokról, hanem ezres, százezres, milliós lélekszámú nemzetrészekről beszélünk. Nem egy anyaország példáján láthatjuk, hogy felelősséget, anyagi áldozatot vállal a határain kívül élő közösségeiért. Ama gyászos december 5-e után nem lehet elégszer megerősítenünk, hogy a határainkon kívül élő magyarság idehaza nem turista, nem pusztán a munkaerőpiacon mutatkozó szakemberhiányt pótló munkaerő, amivel - ha a jelenlegi miniszterelnöknek úgy tetszik - riogathatja az anyanemzet tagjait, ha pedig úgy gondolja, akkor széles gesztussal kitárhatja előttük a kaput.
Mi úgy tekintünk a határon túl élő magyarokra, mint rokonainkra, mint a nyelvünket, kultúránkat, szellemi javainkat nemcsak őrző, hanem gyarapítani, továbbépíteni is képes közösségekre, akikben a nemzetünk éppúgy folytatódik, mint bennünk. Természetesen azt szeretnénk, ha ez a szempont a környező államok számára is fontos lenne. Szeretnénk, ha értenék, hogy országuk több, értékesebb attól, hogy nemzetiségeik felszabadultan átélhetik magyarságukat, mert ettől boldogabb polgárai annak az államnak, ahol élnek.
Magyarország rendszerváltó pártjai időben megértették ezt. 1990-ben alkotmányba iktatták a kisebbségek jogait, '93-ban pedig megszületett az erről szóló külön törvény is. Hazánknak az itt élő nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatos politikája sok tekintetben példásnak is mondható. Támogatjuk a nemzetiségi önigazgatást, az oktatást, a kulturális életet, a lapkiadást, az anyaországgal való kapcsolatok ápolását. 1995 óta pedig minden év december 18-án megünnepeljük a kisebbségek napját.
Ezzel szemben teljességgel érthetetlen az a politika, amit a Gyurcsány-kormány a határon túli nemzetrészekkel kapcsolatban folytat. Évről évre annak vagyunk tanúi, hogy egyre inkább beszűkül a határon túliakkal folytatott állami szintű párbeszéd, épülnek le az ügyeikkel foglalkozó szervezetek, intézmények. Évről évre láthatjuk, miként kurtítja meg az ország baloldali vezetése a határon túli magyaroknak juttatott forrásokat, egyre súlyosabban fenyegetve az eddig támogatott, fejlesztett intézmények jövőjét is. Ezek elsősorban a nemzetiségi oktatást érintik. Az eltérő jogcímek alapján úgy számolhatunk, hogy a 2007-es költségvetésben összességében kevesebb összeg szerepel a határon túli magyarokkal, magyarsággal összefüggő célokra, mint 2006-ban, pedig 2006 is fekete év volt a határon túli magyaroknak.
A Szülőföld Alapról szóló törvény módosítását tartalmazó iromány mindenekelőtt egy erősen központosított, politikailag vezérelt működési rendszert ír le, ehhez rendel 1 milliárd forintos pénzalapot, és ha minden a beterjesztett javaslat szerint marad, akkor a Munkaerő-piaci Alap 2 százalékát is, amelyet nyilván csak az annak megfelelő szakképzési célokra lehet majd fordítani.
A kormány igyekszik besöpörni az összes feladatot a Szülőföld Alapba, amelyet eddig alapítványokon vagy közvetlenül a költségvetésen keresztül ellátott. Ennek eddig is, ezután is egyik döntő szelete az oktatás. A Szülőföld Alap ily módon való felértékelődése éles ellentétben áll azzal, ahogy a kormány ezt megszervezi és amennyi pénzt rendel a feladatokhoz. Pőrén áll előttünk a pénzügyileg is csontra soványodott igazság. A Gyurcsány-kormány az alapot egy alibi szervezetként működteti, elhitetni, hogy tesz még a határon túli nemzetrészekért valamit.
Az előttünk fekvő javaslatot látszatcselekvésnek, pótcselekvésnek tekintjük. A kormány úgy tesz, mintha valami jót tenne, eközben pedig a törvénymódosítás mögé bújva megint megszüntet, elvesz a határon túli magyaroktól.
(9.30)
Ezért a Fidesz és a KDNP az oktatási bizottságban a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak tartotta.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
