DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz Nagy professzor úr után megszólalni, hiszen ő valóban az emberi oldalát világította meg azoknak a problémáknak, amelyekről e Ház falai között a kormányzat rideg, racionális és fiskális alapon próbál tárgyalni. Gondolom, azt a patkónak ezen az oldalán sem vitatja senki, hogy van az országnak egy konvergenciaprogramja, amely kimondja, hogy az elkövetkező időszakban a nemzeti össztermékből kevesebbet lehet csak az egészségügyre áldozni, és van a Ház asztalán egy jövő évi költségvetési tervezet, amely ismételten nominálisan is a gyógyító-megelőző természetbeli ellátásokra 41 milliárd forinttal kevesebbet szán, mint az idén. Ezek után mondják önök, hogy nem felel meg a valóságnak az, hogy lényegében a forráskivonás eszközét próbálja keresni a kormány, de a számok ezt cáfolják.
Amikor a bizottsági ülésen azt mondtam, hogy ez ugrás a sötétbe, akkor arra gondoltam, hogy huszonegy munkanap múlva a Magyar Köztársaság egészségügyi minisztere a még újjá nem alakult RET-ek - hisz az önkormányzati választásokat követően majdnem minden megyében, illetve régióban újjá kell alakulniuk a RET-eknek - számára tesz egy ajánlatot, amit titkol előlünk. Habár államtitkár asszony ismételten ígéretet tett arra, hogy azokat a hátsó számításokat, amelyek megalapozták ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását, legalább a bizottság tagjaihoz el fogja juttatni, ez eddig nem történt meg, de huszonegy munkanap múlva ezeknek az ajánlatoknak a RET-ek előtt kell lenniük. Azt sem vitathatja senki, hogy a jelenlegihez képest 27 százalékkal csökkenni fog az akut kapacitások lehetősége.
Nem kaptunk választ arra, hogy milyen alapon történt az elosztás. Már többen említették, hogy a régiók között is a százezer lakosra jutó ágyszámot illetően tapasztalható eltérés. De ha valaki szakmacsoportonként végigelemezte a meglévő adatait, akkor cáfolni tudja azt az állítást is, hogy a népegészségügyi adatokra tekintettel a kiemelt szakmák esetleges fejlesztésre kerülnek, hisz akár az onkológiai ellátást, akár a kardiovaszkuláris vagy a stroke-ellátást illetően az aktív ágyak száma több mint 5 százalékkal fog csökkenni a benyújtott javaslatok alapján.
Itt is többször elhangzott, és tulajdonképpen időnként mi is szoktuk mondani, hogy túlméretezett a rendszer, túl pazarló. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a törvényjavaslatot, akkor előbb elemezni kell, hogy ez a pazarlás vajon miből adódik. Pazarlás alatt szerintem azt értjük, hogy a járulékbevételek egyre kevésbé, sőt egyáltalán nem fedezik az egészségügyre történő ráfordításokat. Megoldja-e ez a törvényjavaslat azt a problémát, hogy 4-500 ezer úgynevezett potyautas van a rendszerben? Nem oldja meg. Erről nem szól. Erre szokták mondani, hogy majd külön rendeletben, külön törvényben fognak erről gondoskodni. Úgy gondolom, ebben az esetben is előbb ezt kellene megoldani, mert akkor látnánk, hogy milyen a mozgástér.
Azt szoktuk mondani, hogy sok a párhuzamosság az ellátásban. Megoldja-e ez a törvényjavaslat a párhuzamosságokat? Nem tudjuk, hogy megoldja-e, mert csak utalás van arra, hogy a betegutat majd a későbbiek folyamán meg fogják határozni, hogy ki hova mehet és milyen módon. Mondjuk ki, hogy ez az 1997. évi egészségügyi törvényben nagy vívmányként aposztrofált betegjogok csorbításával is jár, hiszen a szabad orvosválasztás jelentős mértékben le fog szűkülni.
Arról is mindig szó van, hogy a szakmai protokollok alkalmazása nem megy Magyarországon, kivétel talán az onkológiai ellátás, mert arra lehet azt mondani, hogy ott viszonylag jól működik. Ez is az alapját képezheti a felesleges vizsgálatoknak - ez a törvényjavaslat ezt sem oldja meg.
Mit tesz ez a törvényjavaslat, hogyan próbálja kordában tartani a költségeket? Ha megnézzük a gyógyító-megelőző kasszákat, azért azt se felejtsük el elmondani, hogy az elmúlt években a gyógyászati segédeszköz- és a gyógyszerkassza kivételével a többi kassza mindig kereten belül maradt, sőt tavaly-tavalyelőtt megtakarítások is keletkeztek ezeken a kasszákon, amit a kormány elfelejtett visszaosztani az érintetteknek. Az alapvető probléma tehát nem itt leledzik. Ez a törvényjavaslat semmi mást nem tesz, mint hogy a hozzáférést szűkíti, akkor, amikor - keringenek bizonyos adatok, volt tájékoztatás az önkormányzatok, a tulajdonosok részére - minimum 23 egészségügyi intézményben meg fog szűnni az akut ellátás. Itt is kommunikációs vita van; valóban nem lehet azt mondani, hogy be fognak zárni kórházat, hogy becsukják az ajtót, rázárják és eldobják a kulcsot, de ebben a 23-24 intézményben - majd meglátjuk, hogy mennyi lesz a vége, habár most kormánypárti oldalról némi elmozdulás látszik, hogy ezekben az intézményekben is egy bizonyos nagyságú akut belgyógyászati ellátás maradjon meg - mindenképpen szűkül a hozzáférés.
És hiába mondják, ha kapunk egy Magyarország-térképet, amely tele van rajzolva körökkel, akkor az ember óhatatlanul azt mondja, hogy a szlovák mintát veszik át. Ugyanez volt Szlovákiában: leültek a térkép mellé, körzővel kijelölték a kiemelt intézményeket, majd később rájöttek, hogy a domborzati viszonyok alapvetően befolyásolják a hozzáférést. Igaza van a kormányoldalnak, tulajdonképpen ezek a kiemelt intézmények talán nem is érdemelnének ennyi szót és vitát, hiszen ott marad a többi kórház, amiről a RET-ek fognak dönteni, csak az a baj, hogy nincs meg az az alapvető bizalmi viszony a két oldal között, hogy ne sejtenénk azt, hogy ennek a hátterében valami susmus van.
Schvarcz képviselő úr furcsán néz, de elég itt utalni a kamarákkal vagy a gyógyszer-liberalizációval kapcsolatos kérdéskörre. Gondolom, abban azért egyetértünk, hogy ezekben a kérdésekben néhány hónappal ezelőtt homlokegyenest más véleményük volt, letették a főesküt, hogy márpedig ehhez nem fognak asszisztálni; mint ahogy most leteszik a főesküt, hogy a több-biztosítós modellhez márpedig nem fognak asszisztálni - igaz, hogy a kormányzati szervezetátalakítás, a 76. § meg a felügyeleti törvény mind ezt alapozza meg. Azt a minimális jogot tehát ne vonják meg tőlünk, hogy kétkedhessünk, nem azt mondom, hogy a szavahihetőségükben, de nagyon könnyen változtatják meg az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos véleményüket, és azt is sejtjük, hogy mi állhat ennek a hátterében.
(17.30)
Kőkeményen szűkítik tehát a hozzáférést, és akkor még cinikus módon azt mondja a miniszter, azt írja a bizottsági ülésen kapott mellékelt anyag, hogy igazságosabbá válik a rendszer. Mitől válik igazságosabbá a rendszer?
Akkor, amikor önök bevallják azt, hogy a kistérségek egyharmadában nincs megfelelő szakellátás, ami esetleg némiképpen kiválthatná a megszüntetendő kapacitásokat, talán nem ezeket kellene először fejleszteni és megépíteni? Akkor, amikor a mentőhálózattal kapcsolatos térképet végignézzük, azt látjuk, önök állítják, hogy 21 új mentőállomást kellene felépíteni, valamint plusz 9-et megfelelő színvonalra fejleszteni ahhoz, hogy megközelítsük azt az európai elvárást, hogy 15 percen belül megfelelő színvonalú mentőellátást biztosítsanak. Nem ezeket a mentőállomásokat kellene előbb felépíteni, és utána megnézni, hogy na, ki tudom-e váltani azt az akut fekvőbeteg-ellátást vagy sem? Biztonságban tudom-e garantálni annak a térségnek az egészségügyi ellátását vagy sem? Nem; itt kijelentik, hogy igazságtalan a rendszer, megvágjuk, 27 százalékot elveszünk, aztán, majd ha jön az Európai Unióból a pénz, abból fogunk fejleszteni. Hány év múlva fognak azok a rendelők felépülni? Hány év múlva fognak azok a mentőállomások megépülni? Bízzunk benne, hogy megérjük! De felelőtlen az egészségügyi ellátással kapcsolatban ilyen gondolkodási mechanizmust érvényre juttatni!
Mitől fog az alapellátás e törvény alapján javulni? 1998, kormányprogram: 2-300 praxissal bővítik az alapellátást. Ez szerepelt a kormányprogramban. Hány praxissal bővült az alapellátás, hölgyeim és uraim? Egy darabbal sem. Sőt! Az öregedő egészségügyi személyzet pont azzal a veszéllyel jár - és most lehet, hogy lényegében argumentációt adok arra, hogy ilyen irányú változtatás van -, hogy a humán erőforrás szempontjából gondok vannak az egészségügyi rendszerben. De most valaki azt képzeli, hogy ha itt bezárok egy sebészeti osztályt, akkor azt a teamet, mondjuk, egy 50-60 kilométerre lévő, begyakorlott team át fogja venni? Több műtőasztal lesz ott? Több beteget fognak tudni ellátni? Nem fognak tudni több beteget ellátni! Majd növekedni fog a várólista, ami megint a hozzáférésről szól, és az európai normák alapján minél hosszabbak ezek a várólisták, annál igazságtalanabbul működik a rendszer.
Mert nem lehet olyan törvényt hozni, amit ne lehetne kijátszani. Nehogy valaki azt higgye, hogy ha a kapacitást szűkítjük, akkor azok, akik erre képesek, akiknek megfelelő anyagi kondícióik vannak, nem fogják tudni kijátszani a rendszert, vagy azért, mert megvásárolják maguknak külön! De sajnos a szolidaritást rúgják ezzel fel akkor, amikor kimondják, hogy aki nem fizet járulékot, annak a cechet ki kell fizetni. Ez így nagyon jól hangzik - csak ezzel legálisan engednek ki a rendszerből olyan potenciális járulékfizetőket, akik a nemzedékek közötti felelősség alapján hozzá kellene hogy járuljanak az egész rendszer működéséhez! Végiggondoltuk ezt, hogy mihez adja a parlament, a parlament többsége a nevét? Szerintem nagyon nem gondoltuk végig, és nagyon rossz az irány, amit most a kormány megcélzott, erőszakosan.
Mert kérem, 21 nap múlva a rendszer beindul. Akkor, amikor nem is tudjuk, hogy milyen a környezet! Nem tudta megmondani a kormány, hogy mondjuk, a biztosításfelügyelet milyen struktúrában fog működni, pontosan milyen kondíciói lesznek. Cinikus módon az országos tiszti főorvos szájába adták, hogy megnövekedett a feladat, miközben szervezik ki, verik szét az ÁNTSZ-t, ami egy biztos, fix pont lehetne az ellenőrzést illetően az átmenet kapcsán. A kamarákat ellehetetlenítették, ami szintén egy olyan pont lehetne, ami ezeket az átalakulásokat segítene levezényelni. Kiskorúnak tekintik az egészségügyben dolgozókat? Miniszter úr itt erényként mondta, hogy a pályázat kapcsán a 16 ezerből 4 ezer ágyat már felajánlottak. A szakma a jelenlegi állapotok között 4 ezer ágyat ítélt mellőzhetőnek. Azt mondta, hogy igen, 4 ezer ágyat tudunk most mellőzni. De az nem biztos, hogy hosszú távon!
Készültek-e hosszú távú prognózisok? Számtalan alkalommal elhangzott, hogy a Ratkó-korszak hatása most lép abba a fázisba, amikor szignifikánsan fog megemelkedni az egészségügyi ellátórendszer igénybevétele. Igaz az a mondás - államtitkár asszony még nagyon messze van ettől -, hogy ötven év felett, ha reggel úgy kelsz fel, hogy nem fáj semmid, akkor meghaltál. Jó bonmot, de sajnos igaz. Ez a szűkített kapacitás megfelelő módon fogja tudni ellátni ezeket az igényeket? Mitől fog növekedni a szakmai színvonal? Mosolyogva hallgattam itt miniszter urat a telemedicinával kapcsolatos elképzelésekről. Végre van egy hely, Sopron, ahol működik a Debreceni Egyetemmel összefüggésben - mit csinálnak? Sopront kirakják a kiemelt központok közül. Mennyi invesztíció kell ahhoz, hogy a telemedicina működjön egyáltalán?
Béki Gabriella itt az egynapos sebészetet hangoztatta, mintha ez lenne az adu ász és a megoldás. Van itt sebész kolléga. Hány olyan magyar állampolgár van, akit egy nap után az ember el mer engedni a kórházból? Ehhez egy bizonyos fokú egészségügyi kultúra is kell, egy bizonyos fokú szocializáció! Az infrastruktúrát meg nem is mondom. Képviselőtársunkkal fordult elő, nevet nem mondok, egynapos sebészeti ellátáson vett részt, azt mondta neki az orvos, hogy minden szép, menjen haza, még két napot pihenjen. A kolléga majdnem infarktust kapott, amikor látta, hogy reggel a tévében, mit tudom én, milyen vitában vesz részt! Azt hitte, hogy hazamegy, és le fog feküdni - és reménykedett, hogy a seb nem fog felszakadni, és nem lesznek súlyos szövődmények. Nem megy ez egyik pillanatról a másikra azért, mert a kormány azt mondja, hogy most az egynapos sebészetet fel fogjuk fejleszteni! Ez hihetetlen kockázatokkal és pluszköltségekkel jár a szövődmények miatt.
A bizottsági ülésen is azt mondtam, hogy ha a kormány komolyan gondolja, hogy az egyeztetések híve, akkor mondjuk azt, hogy ez egy elsőkörös tárgyalás. Van egy elképzelés, kapjuk meg a mögötte lévő adatokat, amikkel megint gond van. Azt hiszem, az egészségügyi bizottság tagjai minden bizonnyal megkapták azt a tanulmányt, amit az onkológiai ellátással kapcsolatban egy kommunikációs intézmény végzett. A szakma azon vitatkozik, hogy a rákregiszter ma Magyarországon valid vagy nem valid. Nagyon jól tudjuk, hogy azok az epidemiológiai adatok, amelyek az OEP-től kijönnek, enyhén szólva kétségesek, mert a jelentéseket mindig az aktuális finanszírozás határozta meg egy adott kereten belül. Nem csaltak a kollégák; éltek azzal a lehetőséggel, mert túlélni szerettek volna.
Itt nem iparról van szó, hogy most nem gazdaságos, és akkor egy új terméket fogunk bevezetni! Itt emberekről van szó! Fel merjük vállalni ezt? Ugyanis az ördögi az egészben az, hogy azok a veszteségek vélhetőleg nem fognak kiderülni. Mert lehet itt statisztikákat mutatni, és beszéltem azzal, aki ezeket a tanulmányokat készítette az infarktusok kezelése kapcsán, ezek nyers adatok, amelyek hátterét nem boncolgatták, hogy hányadik infarktus után halt meg, hogy a mentő az aranyórában kiért-e vagy nem ért ki, megkapta-e már a mentőben a megfelelő kezelést vagy sem. Ezeket elő lehet venni, le lehet járatni bizonyos intézményeket, csak nagyon veszélyes.
Ha a kormány valóban komolyan gondolja azt, hogy az egészségüggyel valamit kell csinálni, és nem kizárólag financiális alapon, akkor nekem az a véleményem, hogy vagy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, és a szakma, az érintettek sürgősen üljenek le egyeztetni az adott keretek között egy ütemezett átalakítást, nem egyik napról a másikra, hanem egy ütemezett átalakításban állapodjanak meg, amelyben természetesen a humán erőforrásnak is mutatnak jövőt. Mert attól, hogy ezt meglépik, egyetlenegy orvosnak sem lesz jobb a körülménye, sőt, akik a rendszerben maradnak, azok frusztráltabbak lesznek, mert nem fognak tudni a saját esélyüknek eleget tenni, nem fogják tudni ellátni a betegeket. Nagyon rossz ez a törvényjavaslat, hihetetlenül nagy károkat fog okozni, úgyhogy kérem, a kormánypárti képviselők is gondolják ezt végig!
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(17.40)
