DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat nyilvánvalóan beilleszkedik valahol a magyar törvényi rendszerbe. Ugye, az első számú törvényünk az alkotmány, és van egy törvényi hierarchia. Kérdés az, hogy ez a törvényjavaslat megfelel-e a törvényi hierarchiában elfoglalt helyének, és ellentmond-e a magasabb szintű törvényeknek. Ez az első kérdés, amit vizsgálnunk kell. A második az, hogy kielégíti-e azt a célt, ami az egészségügyi rendszer célja, azaz a megjelenő betegszükségletet - mert az egészségügyi ellátórendszer döntően a betegek egészségkérdésével foglalkozik és nem a társadaloméval -, kielégíti-e ezt a szükségletet.
Ami a törvényeket illeti, jogosult beterjeszteni egy ilyen törvényt a kormányzat, hiszen az alkotmány szerint az ellátás szerkezetéért és a finanszírozásért a kormányzat felelős. De van még egy halmaza a törvényeknek, ami ezt érinti, ez pedig az önkormányzati törvény és a társadalombiztosításról szóló törvény, ami annak idején meghatározta a magyar ellátási szerkezetet és a finanszírozási rendet; mert az önkormányzatokhoz telepítette a fenntartás és a fejlesztés költségét, és az igénybevétel költségét tette az OEP-hez. Ebből adódik, hogy ennek a törvénynek, amennyiben ilyen módon hajtjuk végre, meg kell felelni annak, hogy tartalmazza a fenntartási és fejlesztési költséget is, mert másképp rendezzük a felelősséget. Ennek nem felel meg ez a javaslat.
De az is kérdéses, hogy a többi törvénynek megfelel-e. Idetartozna még az egészségügyi törvényünk, és idetartozik az etikai és szakmai kérdésekért felelős kamarákról szóló törvényhalmaz. Mint tudjuk, ebben a sorozatban éppen a kamarák mint etikai és szakmai felügyeleti rendszer vagy részvételi rendszer szűnik meg. Akkor azt kell mondani, hogy itt valahol a célokkal és a törvényekkel nincs összhangban ez a javaslat.
Másik kérdés, hogy kielégíti-e a szükségleteket, vagy azokat optimalizálja-e. Itt a kiindulópont zavaros, és örülök, hogy Keleti képviselőtársam említette ezt a négy szintet, mert a miniszter úr úgy fogalmazott, hogy az alapellátás a negyedik szint. S mivel kétszer is hivatkozott - vagy én kétszer hallottam, amikor hivatkozott - a Fidesz polgári kormánya idején 2000-ben, de igazság szerint '99-ben megfogalmazott javaslatra, azt kell mondanom, hogy abból meg lehetett volna tanulni, hogy az első szint a beteg és a családja szintje, a második szint az alapellátás, és a harmadik szint a konzultációs szint, aminek van járó- és fekvőbeteg formája - mert nem mindent lehet bajmegállapítás vagy terápia szintjén járóban megoldani, néha le kell fektetni a beteget -, és valóban van egy még feljebb lévő szint, ez a specialitások szintje.
A furcsa az, hogy miniszter úr azt mondta, hogy zászlóshajó végül is ez a 31 intézmény - igen, van zászlóshajó, ami összefog és koordinál -, és azt is említette, hogy a ritka betegségeket ott kell ellátni, és azért kellenek ilyen speciális intézmények. Ahol mi tanultuk ezt a medicinát, ott elmondták, hogy a ritka betegségeknek van egy tulajdonsága, hogy ritkán fordulnak elő. Ebből adódóan egy átlag egészségügyet, egy optimálisan működő egészségügyet az átlagra kell tervezni és nem a ritkaságokra.
Ha így indulunk ki, akkor számomra az a gond ezzel a törvénnyel, amely az ellátórendszert próbálja szervezni, hogy nem teszi lehetővé a szolidaritásra és az egyenlő hozzáférésre épülő egészségügyi ellátórendszert, mert ehhez legeslegelőször egy rendezett, valóban öngondoskodásra képes állampolgárt és szűk környezetét, családot kellene felépíteni. Itt már többen említették az egészség fogalmában a testi és a lelki jólétet, de én szeretném hozzátenni, a szociális jólét is része az egészség fogalmának, és ha ezt így komplexen tekintjük, akkor a magyar kiegyenlített egészségügyi ellátórendszernek a szociális részét nem lehet elhanyagolni, és nem lehet úgy tekinteni, mintha ez megoldott lenne.
Éppen ezért az egész egészségügyi ellátórendszerünknek az az eleme, hogy bővülnek a szociális ellátó ágyak, de intézmények, azt hiszem, hogy ez egy jó mozgásirány lenne, ha nem lenne szükségünk jelen pillanatban az együttes működtetésre, az egészségügyi és szociális feladatokra is, éppen abban a kórházcsoportban, amely megszüntetésre van ítélve.
Magyarul, ha nincs rendezett betegünk és környezete, amelynek az öngondoskodó képessége nem megfelelő, akkor a megjelenő problémák mindegyike megjelenik az egészségügyben. És meg fog jelenni azon a helyen, amit most megtervezünk, és az első megjelenési hely az új rendszerben az a 31 intézmény lesz, amit redukált ágyakkal, aktív ágyakkal egészen más feladatra tervezünk. Valahol ez nem pontosan átgondolt.
Van még egy gond. A másik kritériumként említette a miniszter úr, hogy itt, ezekben a zászlóshajókban végül is a sürgősségi betegfogadásra kell felkészülni. Az állampolgár szintjén megjelenő egészségügyi gondok töredéke, azaz azt jelenti, hogy kevesebb mint egyötöde az, ami sürgősségi kérdés; 80 százaléka nem az, 80 százaléka tervezhető. Tehát, ha ezt tekintjük a zászlóshajó kritériumának, rosszul építjük fel a rendszerünket. Valahol egy olyan második vagy harmadik lépcsőnek kell lennie, ahol a bajmegállapítást helyezzük előtérbe. Mert még egy hibája van ennek az előterjesztésnek: terápiacentrikus.
Ha megnézik és végigolvassák a törvényt, a megoldásokra helyezi a hangsúlyt. A jó terápiát a diagnosztika oldja meg. A diagnosztikus eszközpark pedig ma Magyarországon értékében a fekvőbeteg-intézményekhez kötött, és nem a járóbeteg-intézményekhez. Ebből adódóan beleteszünk a rendszerbe egy olyan lépcsőt, amely inszufficiens lesz, ráfordítás nélkül képtelen lesz megoldani a feladatait. Azaz ráterheli a zászlóshajókra azok a feladatokat és olyan volumenben, amit képtelenek lesznek feloldani, és nem fogják tudni megoldani azt, amire tulajdonképpen a rendszerbe tervezik.
Van még egy dolog: ha igazán jól akarjuk szervezni a rendszerünket, akkor a problémamegjelenés helyén, éppen a sürgősségi rendszerben biztosítani kell a kitelepült technikát.
(18.00)
A kitelepült technika pedig a mentőszolgálatra építhető. A mentőszolgálat fejlesztését pedig sem technikailag, sem személyzetileg, semmilyen módon, sem logisztikailag tulajdonképpen nem látom biztosítottnak, eszközparkjában sem.
Van még egy elem, ami szóba került a miniszter úr expozéjában. Ezek az egészségsegítő programok, és az ellátást segítő programok közül én négyre hívnám fel a figyelmet, ami benne van abban a 2000-es anyagban: ez a coronariabetegek diagnosztikája - ma a digitalizált rendszerekben lehetséges dolog; megtörtént a program összeállítása, még működési modell is volt megyei szinten - ; a stroke kérdése, mert a stroke-kérdés adja a legtöbb invalid beteget, és az első ellátás iránya a trombolitikus irányban megoldandó. Kérem, elkészült a modellje István professzor részéről.
Ehhez tartozik persze a tartós tromboembóliák megoldása és kontrollja is, és idetartozik a toxikológia kérdése, aminek szintén van modellintézménye, ott a Távol-Keleten pedig - azt tekintik mindig rosszul ellátott megyének - egy megoldott és telefonos távdiagnosztikát lehetővé tevő modell is volt.
Szóval, úgy látom, hogy ez az előterjesztés nem felel meg a törvényi hierarchiában megfelelő céloknak, és nem elégíti ki egy szükségletorientált egészségügyi rendszer kritériumait. Megfontolandó lenne újragondolni, jól elindítani és jól előkészíteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
