DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Számos dolgot kifogásoltak ellenzéki képviselőink a bizottsági ülésen, és ezek közül az egyik talán az előterjesztés gyorsasága. Hihetetlen! Olyan gyorsan terjesztette be a miniszter a bizottság elé, hogy a szakmai szervezetekkel sem tudott megfelelően egyeztetni. Elegánsan persze azt a választ kaptuk, hogy mindazok a megbeszélések, a háttér-konzultációk, azok helyettesítették az egyeztetéseket.
Mi azt gondoljuk, hogy nem érett meg a helyzet sem humán erőforrás, sem infrastruktúra vonatkozásában egy ilyen radikális reformra. Minden reformnak van egy folyamata, a magnak ki kell kelni, és meg kell nőnie; ugyanúgy az egészségügyben is, a humán erőforrástól kezdve a beruházásokon keresztül mindenhez idő kell. Ha valami maghasadási folyamatot indítunk el, ha hirtelen zajlik le az a maghasadás, akkor atombombához jutunk, ha azonban lassan hasad, akkor atomenergiát tudunk nyerni vele, azt atomerőműnek hívják.
A célkitűzése mi ennek a törvénynek? Először is a célkitűzései közül azt kifogásoltuk, hogy hiányzik belőle a rendszerszemlélet, hiányzik belőle a jövőkép. Rendszerszemlélet alatt azt értjük, hogy ha már az öngondoskodás irányába próbáljuk elvinni a rendszert, akkor ehhez kell még az egészséges élelmiszer, az egészséges életmód, a megelőzés, a testnevelés és a többi, és ennek a teljes rendszernek a reformjával lehetne csak a kórházak, a fekvőbeteg-ellátó infrastruktúra reformjához hozzákezdeni. Ezek nélkül a reform csonka marad. Az igazságosság pedig mint elv, természetesen jó célkitűzés, de ehhez más úton is el lehet jutni, például az elmaradott régiókat fejlesztjük, és nem a jobban fejlett régiókat nyessük vissza.
Azt látjuk tehát, hogy elsősorban fiskális szempontoknak rendelik alá a törvényt, illetve a reformot. Csak kérdezem, tisztelettel: hova fog ez vezetni? Tízévente újabb és újabb csomagokat kell az egészségügynek elviselnie, és sehol senki nem definiálta, hogy mikor, meddig lehet az egészségügy szerkezetét visszavágni. Visszavágták tíz évvel ezelőtt is, kórházbezárásokról beszéltünk, és most, tíz évvel a Bokros-csomag után újabb csomag keretében, immár reformcsomagnak csúfoljuk ezt, újabb kórházbezárásokkal találkozik a Ház.
A végrehajtásról is essék itt pár szó! Maga a Kórházszövetség is az írásos véleményében elismeri és deklarálja azt, hogy azok az indikátorok, amelyeket az előterjesztő a törvénytervezethez indoklásként hozzáfűz, nem megfelelőek. Mi úgy ítéljük meg, mondja a Kórházszövetség, hogy az indikátorok rendkívül sérülékenyek, az üres ágyak, a lakosságszámra számított ágyak, a járóbeteg-ellátásban elláthatók nem stabil és nem kellően megfontolt indikátorok.
Furcsállottuk, hogy egy sor, már meglévő döntést nem hoz nyilvánosságra az előterjesztő. Nemcsak azoknak a képviselőknek nem hajlandó megválaszolni, akik nyilván a saját területükön attól félnek, hogy bezárnak intézményeket, ágyakat szüntetnek meg, részlegeket zárnak be, hanem a szakma elől is eltitkolják ezeket a már nyilvánvalóan meglévő döntéseket. Maga a Kórházszövetség is, megint őket idézem, azt kéri számon, hogy ezeket a döntéseket elő kellett volna terjeszteni, jelöltessék meg azon intézményi kör is, amelyek a jövőben nem kapnak kiemelt vagy aktív ellátásra jogosultságot. A pozitív vagy a negatív diszkrimináció ugyanolyan felelősséget és politikai döntéshozatali állásfoglalást képvisel. De adós maradt az előterjesztés, illetve a törvénytervezet azzal is, hogy tulajdonképpen mit is kell értenünk kiemelt vagy területi kórházon. Maga a törvény ezt nem definiálja.
Végezetül: a végrehajtáshoz nem adottak a feltételek. Nem adottak, először is, mint ahogy bevezetőmben mondtam, humán erőforrás oldaláról is. Szintén a Kórházszövetségtől idézek most: “a sürgősségi traumatológus, rehabilitációs szakorvosok 50 százaléka hiányzik”, azon intézmények véleménye részéről, akik ma 21-en vannak a súlyponti kórházak közül. Azt gondolom, hogy felelőtlenül vág bele tehát a minisztérium, az előterjesztő ebbe a reformba. A kiemelt kórházakat szükséges fejleszteni, azonban adós marad az előterjesztő azzal, hogy mi ezeknek a fejlesztéseknek a forrása.
És végül két apró részlet: miközben igazságosságról beszélnek, a közép-dunántúli régióban 100 ezer lakosra 250 ágy jut, míg más régiókban ugyanez a szám a 400-430 ágyat is eléri. Végezetül a SOTE példáját is hadd hozzam ide (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amely intézmény ágyainak több mint 30 százalékát kívánja az előterjesztő elvenni, és így az egyetem nem fog tudni eleget tenni az oktatási, kutatási feladatainak sem.
A törvényt képviselőtársaink az egészségügy művi meddővé tételének tekintik.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
