DR. MIKOLA ISTVÁN

Teljes szövegű keresés

DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló T/1375. szám alatt benyújtott törvényjavaslat általános megdöbbenést keltett a szakmában és a közvéleményben egyaránt. Ilyen értelemben nem pontosan értem, amiről itt a miniszter úr és az MSZP vezérszónoka beszélt. Miért? Mert nélkülözi a népegészségügyi megalapozást.
(16.20)
Tegnap kifejtettem itt a parlamentben, ennek a szerkezetátalakításnak semmi köze nincs a magyarországi térségi népegészségügyi adatokhoz, a megbetegedési, halálozási trendekhez, a születéskor várható átlagos élettartamhoz, csecsemőhalandósághoz.
Semmiféle köze nincs az országban a demográfiai viszonyokhoz, és semmiféle köze nincs az ország szociális helyzetéhez, ami ugyancsak regionálisan változó. Utalok csak a munkanélküliségre, ami betegség, szeretném, ha ezt mindenki tudná: az országban, ahol nagy a munkanélküliség, néhány év múlva lelki, majd testi betegségek formájában jelenik meg a rendelőinkben.
Általános megdöbbenést keltett a törvénytervezet, mert körzővel és vonalzóval, íróasztal mellől tervezték meg a struktúrát. Kórházvezetők, nagy egészségügyi szolgáltató intézetek vezetői a rádióból, a televízióból és az újságból tudták meg, hogy nincsenek a kiemelt kórházak között, vagy éppen szamizdatirodalomból néhány nappal ezelőtt jutott a tudomásukra, hogy megszűnik az intézményük.
Megdöbbenést keltett, mert a kapacitásokat nem ellátási esetekben, hanem ágylábakban méri; mert nem tesz semmiféle közgazdasági megalapozást. Hallom itt a miniszter urat, aki elmondja, hogy gazdasági társasággá alakulhatnak majd a kórházak. Milyen gazdasági társasággá? Milyen gazdasági társaság az, amelynek a működtetési forrásában nincs tőkehányad, nincs tőkehasználati díjelszámolás, nem lehet az amortizációt kezelni, és nincs eszköz-visszapótlási hányad. Ha használ a szerencsétlen egy műszert, akkor az a műszer használatonként nem teremti meg azokat az eszköz-visszapótlási hányadokat, ami a második-harmadik, ezredik vizsgálat után, amikor tönkrement, amortizálódott a műszer, annyit tesz ki, hogy abból egy új berendezést lehet - lehetőleg az előzőnél egy kicsit jobbat - vásárolni, ami a fenntartható fejlődés és az önálló gazdasági formában történő működés közgazdasági alapfeltétele.
Halljuk, hogy mindenre lesz pénz. Akkor miért nem azzal kezdtük, amiről beszéltünk és korábban egyetértettünk, hogy fel kell tőkésíteni az ágazatot? Be kell építeni a működtetési forrásba a tőkehányadot. Elképedve hallgatom ezeket a demagóg szövegeket. Épp hogy nem ez történik, hiszen a címzett és céltámogatásokat leépítjük, az önkormányzatok nem kapnak fejlesztési, felújítási forrásokat. Miből fog közgazdaságilag értelmezhető módon működni egy ilyen gazdasági társaság?
Ugyanakkor feltételezik a törvényalkotók azt, hogy mégiscsak működni fog. Az az igazgató, akinek nincs tőkehányada, meghaladja a volumenkorlátot - akik itt ülnek, tudják, miről beszélek -, az fedezet nélküli kötelezettséget fog vállalni, és ilyen értelemben bűncselekményt fog elkövetni, ha elfogadja a beteget, ellátja anélkül, hogy erre finanszírozási fedezete lenne. Gondoljuk már végig ezt! Nem hozhatjuk ilyen helyzetbe az ágazatot. De megdöbbenést keltett a törvénytervezet azért is, mert orvosszakmai szempontokat nem vett figyelembe. Sőt, most éppen összeugrasztja a szakmát: veszekedjenek a hematológusok a belgyógyászokkal, a gasztroenterológusok a nefrológusokkal, kinek mennyi aktív ágya lesz, lobbiznak most már minden szinten - politikai szinten -, mindenféle vonalon: aki a vakbelét operálta a politikai döntéshozónak, az megy ahhoz, akinek a vakbelét operálta, és folytathatom tovább; ez egy lehetetlen helyzet.
Megdöbbenést keltett azért is, mert úgy akar kórházakat bezárni, hogy előtte nem erősíttette meg a szociális ellátórendszert. Valamelyik felszólaló utalt itt arra, hogy a kórházak betegágyainak 15-20-25 százalékán szociális gondozásra szorulók fekszenek. Hova fognak kerülni most? Hova fogja a kórház ezeket a hajléktalanokat tenni? A napokban bementem az Országos Traumatológiai Intézetbe, és az ágyak jelentős részén budapesti hajléktalanok fekszenek. Hova fogják tenni őket?
Nem oldotta meg a kormány a szociális férőhelyek bővítését, mert nem fejlesztette fel előzetesen a háziorvosi és a kistérségi ellátást sem. Hol van az a háziorvos, aki most gatekeeperként, kapuőrző szerepben el fogja látni definitíve a beteget lakóhely közelében a véglegesség igényével? Nincsenek ilyen háziorvosok! Nincs fölszerelve, nincs felkészítve erre, semmiféle eszközzel nem rendelkezik ez! Ki fognak szorulni a kórházakból a betegek, óriási várólisták lesznek, most már fél-háromnegyed éves várólisták vannak helyenként, ez a gyógyulás esélyének elvesztését jelentheti. Mert nem tisztázta a tulajdonos önkormányzatok kompetenciájának érvényesíthetőségét az új közigazgatási rendben, melyben a közigazgatás konkrét irányítása, szervezeti felépítése, hatásköri és illetékességi szabályai megállapítása átcsúszik a kormányzat kezébe.
Borzasztó érdekes: kimegy a rendszer a parlament ellenőrzése alól. Tessék a Biztosításfelügyeletre gondolni! Minden kimegy a kezünkből! A törvényhozás nem fogja tudni ellenőrizni azt a kézi vezérlésre épülő hierarchikus rendszert, amit most biztosításfelügyeletként, regionális tanácsokként hoznak létre egy olyan új közigazgatási rendben, aminek nem is látjuk pontosan a koncepcióját, és még kevésbé látjuk azt, hogy hogy fog működni.
Megdöbbenést keltett azért is, mert kézi vezérléssel - ahogy az előbb említettem - kívánja a struktúra alakítását levezényelni valami olyan furcsa megközelítésből - és Schvarcz Tibor kollégám említette a ’96-os ágylábtörvényt, akkor is éreztük ezt -, hogy majd a pénzügyi megszorítások, ez a fiskális nyomorúság majd racionális struktúrát fog szülni. Nem fog racionális struktúrát szülni! Miért szülne racionális struktúrát? Csak káoszt szül.
De azért is megdöbbenést kelt a törvénytervezet, mert komisszárokat küld a RET-ek élére. A napokban hallottuk, hogy kiket neveznek ki a regionális egészségügyi tanácsok élére, nyíltan politikai befolyás szándékával. És nem értjük azt sem, hogy hogy merészelik az önkormányzatok kompetenciáit ilyen módon és ilyen mértékben sérteni. Az önkormányzatok tulajdonosai, fenntartói és az ellátási felelősség vivői a területük egészségügyi ellátását végző intézménnyel kapcsolatban. Hogy lehet őket beültetni egy ilyen regionális tanács köré, akinek politikus a vezetője, és azt mondani, hogy majd a 8-20-8 napos játék itt lezajlik, és akkor majd a minisztérium döntése érvényesülni fog anélkül, hogy egyáltalán konzultálnának az önkormányzatokkal, az ellátás felelősségét vivő szervezetekkel. Hallatják is, hála istennek, a hangjukat, egyre keményebben.
Sajnos, a törvénytervezet azért is megdöbbenést kelt, mert teret enged az ingatlanspekulációnak, mert senki ne mondja - végignézzük a listát -, hogy azok a nagy értékű paloták, amelyekben most egészségügyi ellátás folyik - Amerikai út, Lipót és folytathatom, Rókus Kórház vagy éppen a Szabolcs utcai 60 hektáros legnagyobb belvárosi összefüggő ingatlan -, nem keltették föl valakik érdeklődését!
Kitűnik ebből az egész kiemelt és nem tudom, milyen három csoportba rendezett struktúrából, hogy igenis itt nagyon komoly ingatlanspekuláció készül a háttérben, és erre tisztelettel fölhívom a törvényhozók figyelmét, mert a törvénytervezetben szerepel is egy olyan passzus, hogy ha jogutód nélkül megszűnik, akkor gyakorlatilag a bevétel már, az ingatlan értékesítéséből származó bevétel már nem forog vissza a rendszerbe. Azt már elvesztettük! Tehát nagyon fontos, hogy minden oldalról, akik elkötelezettek az egészségügy iránt, módosító javaslatokat adjanak be, mert ekkora vagyonvesztést nem szenvedhet el az ágazat.
Döbbenetet keltett azért is, mert a kórházrendszer megcsonkításával gyakorlatilag megszünteti a szabad orvos- és intézményválasztást. Ehhez nem fűzök kommentárt, ez a betegek számára tragikus hír; mert a kórházakban több hónapos, akár egyéves várólistákat kényszerít ki.
Most már hallunk arról, hogy mi van a gerincsebészet területén, de most már mi van a daganatkezelés területén is, a korai rák miatt kiszűrt betegek hónapokat várnak, míg megkezdődik a kemoterápiájuk, és akkor is, hogy mivel kezdődik, meg mivel folytatják, arról jobb is a nagy nyilvánosság előtt nem beszélni, mert egyszerűen nem állnak rendelkezésre kellő mennyiségben a megfelelő gyógyszerek. De van itt pénz, meg lesz itt pénz rengeteg, ezt halljuk állandóan, de ha megnézem a költségvetés irányszámait - a 2007. évi költségvetési tervezetre gondolok -, akkor döbbenten látom, hogy mindenhonnan forráselvonás van. Nem tudom, miről beszélnek a kormányzat képviselői!
Megdöbbenést keltett azért is, mert a programnak minimális társadalmi támogatottsága sincs. És a miniszter, aki elhúzta rögtön innen a nem mondom, hogy mit, miután elmondta a beszédét, megszégyenített bennünket - nem az államtitkár asszonynak kéne itt lenni, hanem a miniszternek! Egy ilyen korszakalkotó, komoly törvénytervezetnél itt kellene ülni a miniszternek személyesen, de több kormánytagnak is. Végtelenül sajnálom, hogy a patkóban egyetlenegy államtitkár ül. Azt hallottam tőle, hogy itt mindenki támogatja ezt a törvénytervezetet. Hol élnek? Burokban élnek? Akkora a társadalmi elégedetlenség, hogy össze fog csapni a fejük felett.
És azért is megdöbbenést kelt, mert a törvényalkotónak láthatóan a 2007. évi költségvetés tervezetében nincs pénze. Márpedig ilyen léptékű átalakítást primer invesztícióforrások nélkül nem lehet csinálni. Ez hazardírozás!
Sajnos, nem tisztázta a kormány azt sem, hova akar eljutni, merre mennek az ágylábak. Valamelyik mesében szerepel, hogy ha nem tudod, hova akarsz menni, teljesen mindegy, merre indulsz. Körülbelül ez az érzésem támadt: teljesen mindegy, merre indulsz. Nem jelöli meg, hova akar eljutni, bár azért meg kell mondjam, hogy azért sejtéseink vannak, mert jeleket látunk arra, hogy az ágazat privatizációja - talán erős szó, de kimondom -, kiárusítása bizonyos területeken megkezdődik, és ez mint végcél, ha valóban így van, akkor rendkívül elszomorító.
(16.30)
Az anyagban és az előterjesztő szavaiban is jellemző a kórházakkal kapcsolatban az üzleti vállalkozásokra illő szóhasználat - tessék csak megfigyelni -, mint például a kórházak gazdaságos üzemmérete, a kórházak telephelye, verseny a normatívákért. Ezeket a kifejezéseket egyre gyakrabban halljuk, ezek a fogalmak egyértelműen a profitorientált vállalkozásoknak a kategóriái. Jelenti-e ez azt, hogy az előterjesztők valóban nyereségérdekelt vállalkozásoknak fogják tekinteni a kórházakat? A gazdaságos üzemméret a nyereségérdekelt cégek esetén is csak a tömegtermelésre berendezkedett vállalkozások számára fontos kategória, a vállalkozások többsége azonban ma már minőséggel, sajátos tudással, nagy hozzáadott értékekkel versenyez. Jelenti-e ezért a gazdaságos üzemméret gyakori hangoztatása, hogy a kormány tömegellátással, költségleszorítással versenyző globális cégeket utánzó globális kórházak létrehozására, kórházláncok kialakítására törekszik az államilag finanszírozott ellátás területén? Csak kérdés, amit felvetek.
Elméletben egyet lehetne érteni azzal, hogy a kormány az öngondoskodás erősítése felé akarja elmozdítani az ellátórendszert, ehhez azonban kevés, ha ezt csak a kórházaknak a szerkezetátalakításával csinálja, ez a rendszerszemléleti megközelítés teljes hiányát jelenti. Az öngondoskodásról meg annyit, hogy ebben az országban a szociológusok szerint másfél-két millió ember van, aki öngondoskodásra képtelen, mert úgy szocializálódott. Ezeket az embereket el kell majd látnunk, ezektől nem lehet azt várni, hogy egyik napról a másikra, majd illeszkedve ehhez az egészségügyi reformfolyamathoz rádöbbenjen, hogy felelős a lelke, teste épségének a megőrzéséért, és gondoskodjon magáról mintegy megelőzendő a betegségeket. Az öngondoskodás erősödéséhez szükség lenne egy átfogó, az egészség megőrzését segítő programra, ami kiterjedne a megelőzésre, az egészséges életmód támogatására, az élelmiszer-minőség javítására, a munkahelyi környezet és biztonság javítására, a tömegsport támogatására, és folytathatnám tovább.
Észre kell venni, hogy a világban két nagy áramlat figyelhető meg az egészségüggyel kapcsolatban. Az egyik, amiről már részben beszéltem: a tényekre, adatokra alapozott egészségügyi tervezés, ami azt jelenti, hogy járványügyi, népegészségügyi, epidemiológiai trendekre alapozzák a struktúrát, a működtetést és az egész szükségletkommunikációt. A másik még érdekesebb, de erre is figyelnünk kell: ez pedig az egészséghatás-becslés, az egészséghatás-kalkuláció, ami azt jelenti, hogy mivel az egészség nem az egészségügyben keletkezik, nem is ott vész el, ezért multiszektorális kormányzati szinten kell felelősséget vállalni az egészségért.
Ma már vannak olyan országok, Kanada vagy éppen most Franciaország, ahol már olyan monitoringrendszerek élnek, amelyek képesek rövid távon is, ciklusidőben egy kormánynak a teljesítményét a népegészségügyi trendek és demográfiai trendek alakulásával mérni. Egy kormány akkor végzi jól tevékenységét, ha a működési idejében, a ciklusidőben javul a megbetegedési, halálozási trend, javulnak a morbiditási adatok, javul a születéskor várható élettartam, és folytathatom tovább. Ezek a fokmérői egy kormány működésének, ezek pedig multiszektorális dolgok, ezt az egészségügy önmagában nem tudja tenni.
A törvénytervezetben és az egészségügyi program alkotásából hiányzik ez a kormányzati felelősségvállalás, sőt mintha a kormányzat kifelé tartana a rendszerből: egy nagyon alacsony szinten lábra akarja állítani, működőképessé akarja tenni, és utána mintha valami furcsa terve - nekem legalábbis úgy tűnik - lenne az ágazattal. Nem az egészséghatás-becslés, az egészséghatásnak a multiszektorális kezelése, megközelítése tűnik ki ebből a tervezetből.
Hiányzik a jövőkép, valaki elmondta már előttem. A jövőkép egy olyan, a jelenleginél lényegesen kedvezőbb állapot, amelynek elérése a társadalom számára vonzó, lelkesítő feladat, és amelynek elérése érdekében a társadalmat mozgósítani lehet, az embereket mozgósítani lehet. Ez azt is jelenti, hogy egy rendszer szétzúzása, a benne dolgozók elbizonytalanítása, a szolgáltatásokat igénybe vevők megfélemlítése, a pénzkivonás fokozása nem lehet jövőkép. Jövőkép lenne viszont az, ha a kormány megfogalmazná, hogy milyen egészségügyet akar, mert modellzavarok is vannak. Nem tudjuk, nem tudjuk, hogy milyen irányba megy a dolog; tömegtermelőt vagy minőségi szolgáltatót, államit vagy magánt, továbbá, hogy milyen szerepet szán az egészségügynek a gazdasági versenyképesség helyreállításában, hiszen tudjuk, hogy a nemzetek versenyképességének egyik fontos eleme a növekvő számú egészséges lakosság. A testében, lelkében ép, szellemileg felkészült ember a gazdaság motorja, az a gazdasági prosperitás és annak a fenntarthatóságának az alapvető tényezője.
Nagyon érdekes, megjelennek most - van időm, hadd mondjam el - olyan írások, amelyek Magyarországon az úgynevezett összegzett humántőke-vagyont próbálják mérni. Döbbenten olvasom az egyik tanulmányban, hogy megjelöli az összegzett humántőke-vagyont, tehát egy emberbe befektetett, ráfordított, oktatására, egészségére, szocializációra fordított kiadásokat - teljesen mindegy a szám, 90 000 milliárdban jelöli meg -, és a vizsgálatok során oda jut, hogy ennek az irtózatos humántőke-vagyonnak mindössze körülbelül a fele működik a magyar gazdaságban, és ennek a fele működő humántőke-vagyonnak is nagyon rossz a kondíciója, rosszak az egészségügyi mutatói, rosszak a szellemi mutatói. Mitől fog prosperálni ez a gazdaság, ha nem az egészséges embertől, akinek az egészsége megőrzésén, fejlesztésén kellene munkálkodnunk? Ez a törvénytervezet nem ebbe az irányba hat.
A felvázolt rendszer rendkívül bürokratikus, túlszabályozott, rugalmatlan és tűzoltó jellegű, reagáló lesz, leginkább a régi tervgazdálkodási rendszerre és azon belül is a bázisszemléletre emlékeztet. Ilyen megoldásokat hallunk, hogy ha majd megnő a szükséglet, akkor lesz többletkapacitás, vagyis a helyzetre reagálva utólag lesz többletkapacitás, de hogy ez hány embernek az életébe és egészségromlásába kerül majd, ezt most nem tudjuk.
Az ágykihasználást az előző évi, illetve az országos átlaghoz hasonlítva akarják a következő évre megtervezni, illetve az ágyszámokat meghatározni. Ez mechanikus, primitív, bázisszemléletű tervezési módszer, amely átlagra szabályoz, és nem sok köze van a valós élethez, az egyes konkrét kórházak igényeihez, illetve a lakosság várható jövőbeli szükségleteihez. Ez az egész káoszhoz vezet, nem szabad ezt a törvénytervezetet így elfogadni. Semmiféle következtetés nincs, ami az élettartam növekedésére - hallottuk itt a minisztertől -, az egészségi állapot javulására vagy éppen az egyenlőtlenségek csökkentésére engedne bennünket joggal következtetni.
Végül annyit, hogy ha ez a törvény ebben a formában megszületik, akkor irreverzibilis károkat okozhat, amit rendkívül nehéz lesz, sőt talán lehetetlen jóvátenni. Ez a leépítés, strukturális csonkítás, visszavágás, forráselvonás, az egészségbiztosító feldarabolása sehova nem vezet.
Mindig úgy láttam, hogy az egészségügy, az egészségbiztosítás, a társadalombiztosítás az embereknek egy természetes monopóliuma, hiszen közfeladat, közfinanszírozott, közszolgálati formában valósul meg. Aki ezt a természetes monopóliumot rongálja, a rendszert kiméri, eladja, privatizálja - mert azért az egészségbiztosítás sorsa még nem dőlt el, és élünk a gyanúperrel, hogy a nagy játék arra megy ki, hogy több biztosítót csinálni, részvénytársasági formában ezt megoldani, és utána kimérni majd a magánbiztosítók között -, aki ezt csinálja, az a nemzeti közösséget számolja fel. Ez közösségellenes, és általunk semmiképpen nem elfogadható irányultságot jelent.
Azt is hozzá kell még tennem, meggyőződésem, hogy sokan, akik az egészségügyben régóta dolgozunk, én magam is harmincöt éve, törtük a fejünket itt ezen a törvénytervezeten, elmélkedtünk, gondolkodtunk - jó szándékkal tettük -, hogy mit lehetne még ebből kihozni, hogyan lehetne ezt módosító javaslatokkal javítani, valahogy ezt az egész dolgot rendbe tenni. Oda konkludáltunk a viták során, hogy ez az egész így kivitelezhetetlen, ezt így nem lehet végigcsinálni, súlyos károk származnak belőle, és mint ahogy mondtam, irreverzibilis torzulások lesznek, amelyeket talán csak életöltőn keresztül lehet majd valamennyire is korrigálni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem