DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi ellátórendszer átalakítása és fejlesztése az egészségügyi reform meghatározó, ha nem a legfontosabb eleme. A reform és a fejlesztési programok célja az átlagéletkor növelése és az egészségi állapot javítása, továbbá a területi és társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek, méltánytalanságok csökkentése, egy korszerű, hatékony és igazságos ellátórendszer megteremtése. Olyan egészségügyi rendszert kell létrehoznunk, amelyben mindenkinek méltósággal adatik meg a gyógyulás esélye, méltó módon lehet gyógyulni.
Mindannyian azt szeretnénk, hogy tovább és egészségesebben élhessünk. Szeretnénk, hogy ha megbetegszünk, akkor méltóságunkat megőrizve gyógyulhassunk. Mindannyian azt kívánjuk, hogy igazságos legyen az egészségügyi rendszerhez való hozzáférés, hogy tudatosan, megfelelő információk alapján magunk dönthessünk a magunk egészségéről, gyógyulásunkról, és az ellátórendszer, az egészségügy átlátható, ellenőrizhető legyen, és a rendelkezésre álló pénzeket a lehető leghatékonyabban használja fel.
A célok elérésének feltétele az ellátórendszer szerkezetének és működésének átalakítása. Ezt a célt szolgálja az ötödik reformtörvény, a kórházfejlesztési törvény. Olyan szabályozást szeretnénk, amely méltányos és igazságos hozzáférést biztosít a betegeknek az ország egész területén, bárhol lakjanak is. Megteremti ez a rendszer a tervezhetőség, az igazságosabb és hatékony ellátórendszer kialakításának feltételrendszerét.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt várjuk, hogy a törvényjavaslat elfogadásával egyértelművé válik, elkülönül az állam és az önkormányzatok felelőssége, beleértve az intézményfenntartás felelősségét, kötelezettségét is. Végül fontos cél, hogy az európai uniós fejlesztési forrásokat is felhasználva egy fenntartható fejlődésű, finanszírozható, modern európai szolgáltatási rendszer alakuljon ki.
Az új egészségügyben az ellátórendszer korszerűbbé és igazságosabbá válik, szerkezete, működése igazodik a kor színvonalához, a megváltozott megbetegedési viszonyokhoz, az egészségügyi technológiák rohamos fejlődéséhez és a jogos lakossági igényekhez. Az átalakítás célja az, hogy minden beteg a betegségének leginkább megfelelő helyen és a lehető leghamarabb jusson ellátáshoz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az új ellátórendszer négy szintre épül. A törvényjavaslat szerint az egyes szintek kapcsolata jól szabályozott, így a beteget a számára szükséges ellátási szinten, lehetőleg lakóhelye közelében, az ellátáshoz szükséges legközelebbi helyen lássák el. A kialakított betegutak következtében mindenki számára átlátható, hogy milyen problémával hol kötelesek őt ellátni, és hogy a kezelőorvosa hova tudja továbbutalni, ahol kötelesek is a beteget fogadni.
Lássuk, képviselőtársaim, az első szintet! Az új ellátórendszer zászlóshajói a kiemelt kórházak. Ezek a kórházak az országban egyenletesen elosztva, az egyetemi klinikák, országos intézetek, megyei kórházak bázisán, a legmodernebb, európai színvonalú technikával felszerelve, nagy tapasztalatú orvosokkal biztosítják a súlyos vagy speciális, ritka betegségben szenvedők hatékony ellátását is. Ezekben a kórházakban folyamatos fejlesztésekkel, korszerű műtéti és diagnosztikai blokkok kialakításával biztosítjuk a hatékony, biztonságos, folyamatos gyógyítást. Ezek a diagnosztikai központok nemcsak a kiemelt kórházakat, szakmai centrumokat szolgálják ki, de a távdiagnosztika és a telemedicina lehetőségeivel - elsősorban a radiológia és kórszövettan területén - segíthetik az általános kórházak, területi egészségközpontok munkáját is.
Mindegyik kiemelt kórháznak rendelkeznie kell a legfontosabb képességekkel a sürgősség, az intenzív ellátás a súlyosabb betegségek kezelésének feltételeivel, de bizonyos speciális betegségeket csak a kiemelt kórházak területét ellátó centrumokban lehet kezelni. Ilyen betegségek esetében a centrumok régión átnyúló vagy országos feladatokat látnak el.
A kiemelt kórházak egy terület szakmai, szellemi központjai, részt vesznek a területen dolgozó orvosok, nővérek, szakasszisztensek képzésében, továbbképzésében is. A kiemelt kórházak a törvényjavaslat szerint kapacitásuk egy részét garantáltan megkapják, ezen felül természetesen pályázhatnak további kapacitásokért régiós szinten is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kiemelt kórházak kiválasztásánál a szakmai és területi elv egyaránt érvényesült. Négy szempontot határoztunk meg. Az első szempont a megfelelő alap: a leendő kiemelt kórházak jelenlegi felszereltsége, elhelyezkedése, szakmai felkészültsége, szervezeti kultúrája legyen alkalmas a szerep betöltésére, legyen alkalmas a szükséges fejlesztések befogadására.
A második szempont a sokoldalúság. A leendő kiemelt kórházak többsége már most is a szakterületek széles spektrumában nyújtanak magas szintű ellátást. Ezen felül legyenek alkalmasak nagyobb terület, akár régiós vagy azon túl terjeszkedő feladatok ellátására is.
Fontos szempont volt a kiemelt kórházak intézményrendszerének megalkotásánál, hogy a két legsúlyosabb népbetegség országos intézete, a szívbetegségekkel foglalkozó Országos Kardiológiai Intézet és a daganatos megbetegedésekkel foglalkozó Országos Onkológiai Intézet a népegészségügyi célok jobb teljesítése érdekében a kiemelt kórházak között legyen.
És végül fontos szempont volt az elérhetőség: a kiemelt kórház átlagosan egyórás utazással mindenki számára elérhető legyen.
(15.10)
Térjünk át, képviselőtársaim, az ellátás második szintjére! A jelenlegi kórházak többsége területi kórházként folytatja munkáját. Ezek a kórházak az esetek nagy részét adó általános ellátásra szakosodnak. Itt veszik ki a mandulákat, az epekövet, itt vezetik le a szüléseket, itt operálják a sérvet, itt látják el a belgyógyászati betegségek zömét. A fejlesztések arra irányulnak, hogy a területi kórházak biztosítani tudják a munka korszerű feltételeit, a kulturált elhelyezési és munkakörülményeket és a felesleges aktív kórházi kapacitások krónikus ápolási ellátássá alakítását. A területi kórházak kapacitásait a kórházfejlesztési törvényjavaslatban meghatározott régiós keretszámok alapján a regionális egészségügyi tanácsok döntik el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg az ellátás harmadik szintjét! A kiemelt és a területi kórházak közé szerveződve területi egészségügyi központok működnek, biztosítva a lakosság közeli járóbeteg-szakellátását. A cél az, hogy a beteg ezekben a központokban a lakóhelye közelében, lehetőleg és átlagosan 20 kilométeres körzeten belül megtalálja a szakrendelések többségét, a belgyógyászatot, a sebészeti szakrendelést, a nőgyógyászatot, a szemészetet, ahol el tudják végezni a fontosabb diagnosztikai, laboratóriumi, röntgen-, ultrahangvizsgálatokat.
A jól működő központoknak köszönhetően nem kell a betegeknek kórházba utazni, mert helyben is, a lakóhelyük közelében megkapják a magas szintű, kórházi kezelést kiváltó járóbeteg-szakellátásokat. A hagyományos szakrendelési feladatok mellett ezekre a központokra épülve működnek a betegek bejárásos kezelését végző nappali kórházi részlegek, a központok működtethetnek egynapos sebészetet, és szervezhetik, központjai lehetnek az otthoni szakápolásnak is. Amennyiben az ellátott területen nincs az új szabályoknak megfelelő mentőállomás, úgy a fejlesztések során a területi központok részeként kell építeni azokat. Ezáltal sok olyan ellátás kerül közelebb a beteghez, aminek igénybevételéhez eddig utazni kellett.
A területi egészségügyi központok szakmailag szorosan együttműködnek az alapellátással, a háziorvosi rendszerrel és a szociális ellátó hálózattal, így biztosítva a beteg gyógyulásához, ápolásához vezető úton az ellátás egységét. Fontos tudni, hogy jelenleg az ország összesen 168 kistérsége közül 29-ben nincs, további 18-ban pedig nem megfelelő a járóbeteg-szakellátás. Kiemelten fejlesztjük azokat a térségeket, ahol jelenleg nincs vagy nem elégséges a szakrendelői hálózat. A jövőben emelt szintű járóbeteg-szakellátással, nappali kórházi és egynapos ellátásokkal biztosítjuk ezen, ma még ellátatlan kistérségekben is a betegek lakóhelyhez közeli ellátását.
Végül szóljunk a negyedik szintről, az alapellátásról! Az új egészségügyben kiemelt szerepe van az alapellátás megerősítésének. A háziorvos nem csupán a gyógyítás első vonala, a beteggel való találkozás első pontja, de a beteg egészségének menedzsere is. Az ő kezében futnak össze a szűrési és a máshol végzett kezelések eredményei, és a háziorvos szervezi szükség esetén a beteg további ellátását, a betegutat is.
A háziorvosi rendszer számára biztosítjuk a megfelelő fejlesztési lehetőségeket, amelyek eredményeként a háziorvosi rendelők diagnosztikai és terápiás kezelési lehetőségei egyaránt javulnak. Ebben kiemelt szerepe van az informatikának is, mert ez teremti meg a távdiagnosztika, a távkonzílium lehetőségét, ez alapozza meg, hogy a háziorvos felkészülten, minden információ és lelet birtokában hozza meg a döntéseit.
De az informatika fejlesztése teszi lehetővé annak az elvnek az érvényesítését is, hogy a lelet utazzon, ne a beteg. A megelőzés, kiemelten a szív- és érrendszeri megbetegedések felismerése, kezelése, a betegek gondozása szempontjából is meghatározó jelentősége lesz a pulzus prevenciós központoknak. A szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében speciálisan képzett nővérekre alapozva itt történik a betegek előszűrése, gondozása, ellenőrzése, ideértve a telemedicina lehetőségeit is.
A pulzus prevenciós központok egyúttal az életmódprogramok, betegklubok központjai is. Ezek a központok biztosítják a beteg kapcsolódását az egészségügy rendszeréhez és a népegészségügyi programokhoz. Az intézmények informatikai hálózatba kapcsolása megkönnyíti az előjegyzési rendszerek működését, az időpontra történő betegbejelentkezést, és a betegek számára egy új lehetőség is nyílik: a pulzus prevenciós központokban elérhető ügyfélkapun keresztül a betegek ellenőrizhetik biztosítási státusukat, ellenőrizhetik befizetéseiket és a velük kapcsolatban a biztosító felé elszámolt egészségügyi ellátásokat is. A távolságok leküzdése érdekében megerősítjük, mindenütt egyformán elérhetővé tesszük a mentést és a légi mentést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért lesz jobb az új egészségügy? Az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi szerkezete egyrészt aránytalan és igazságtalan, másrészt nem követi a szükségletek változását. Ennek következményeként túl sok az aktív kórházi ágy, ugyanakkor nem elég fejlett a járóbeteg-szakellátás. Nagyok és az egészségi állapot különbségeivel nem indokolhatóak a kórházi kapacitások eltérései az egyes országrészek, területek között.
Sokszor elmondtuk: még mindig túl sok az aktív és kevés az ápolást, rehabilitációt, krónikus ellátást nyújtó kapacitás. A törvényjavaslat szerint az aktív kórházi ágyak száma a jelenlegi 60 146-ról 43 935-re csökken. Ezzel párhuzamosan a krónikus fekvőbeteg-ellátásban, -rehabilitációban, -ápolásban elérhető ágyak száma a jelenlegi 19 979-ről 27 409-re nő. Az összágyszám mintegy 11 százalékkal, 80 125-ről 71 344-re csökken, közel 7500 aktív ágy krónikussá alakul.
A számok önmagukban persze nem sokat mondanak. A lényeg, hogy az átalakulás hatására biztonságosabb, hatékonyabb, magasabb szakmai színvonalú ellátást nyújtó, méltányos, a mainál lényegesen egyenletesebb hozzáférést biztosító, szakmai és pénzügyi szempontból is fenntartható fejlődésű, finanszírozható ellátórendszer jön létre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügy jelenlegi aránytalan és nem jól szabályozott szerkezete és működése nem képes egyenletesen jó ellátást nyújtani. A korszerű gyógyítás drága, nagy értékű gépeket és nagy tapasztalatú, speciális szakértelmű orvosokat kíván. Be kell látni, hogy ez nem biztosítható mindenütt; nem biztosítható, és nem elsősorban vagy kizárólag pénzügyi okok miatt.
A megfelelő szakmai gyakorlat csak a nagy centrumokban szerezhető meg. A nemzetközi tapasztalatok és az elvégzett elemzések viszont azt bizonyítják, hogy azokban a kórházakban, ahol az egyes betegségek alacsonyabb számban fordulnak elő, rosszabbak a kezelési eredmények, mint azokban a centrumokban, ahol nagyszámú esetet kezelnek. Így van ez Magyarországon is.
Azokban a kórházakban, ahol például nagy számban gyógyítanak szívinfarktusos beteget, akár közel kétszer akkora a túlélési esély, mint ott, ahol ilyen ellátást csak ritkán végeznek. A betegeknek az az érdekük, hogy súlyosabb betegségeket csak ott gyógyítsanak, ahol a szakmai tapasztalat, a műszerezettség, minden feltétel rendelkezésre áll ehhez.
A mindennapi betegségek gyógyításában ugyanakkor megerősödik a helyi ellátás, jól felszerelt ambuláns központok, nappali kórházak, ápolási részlegek jönnek létre, és így a betegek nagy része közelebb talál megfelelő megoldást az egészségügyi problémáira, mint eddig, de nem feltétlenül kórházi ellátás keretében, hanem a kellemesebb, megszokottabb és kényelmesebb környezetében.
(15.20)
A technika fejlődése sok betegség esetében már nem teszi szükségessé a hosszadalmas, megterhelő kórházi kezelést, hanem olyan megoldásokat kínál, amelyek rövid idő alatt vezetnek gyógyuláshoz járóbeteg-szakellátás keretében is. Ma már nem lehet az a cél, hogy mindenáron kórházban gyógyuljunk, az a fontos, hogy minél nagyobb biztonságban és minél rövidebb idő alatt. Miután a kórházak száma a reális szükségleteknek megfelelően alakul, pénzügyi helyzetük is stabilizálódik, ezáltal többet és jobban tudnak törődni az ellátás biztonságával és kulturáltságával.
Ha a jelenlegi helyzet nem változna, egy évtizeden belül csupán az aktív fekvőbeteg-ellátásra többet költenénk, mint amennyit ma az egészségbiztosítás valamennyi gyógyító-megelőző ellátásra összesen. Ez bizonyosan nem lehetséges, ezt nem teszi lehetővé sem a magyar gazdaság, Európa egyetlen gazdasága sem, de a lakosság teherbíró képessége sem viseli el, az ilyen kiadásnövekedés a konvergenciaprogram tarthatóságát is megkérdőjelezné.
Az átalakítás után nem költünk kevesebbet az egészségügyre, minden felszabaduló forint továbbra is az egészségügyben marad. Az aktív kórházi ágyak számának csökkentésével teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy a kevesebb ágyra több pénz jusson, azaz javuljon az ellátás minősége. A kórházfejlesztési törvény teremti meg az alapját a jobb ellátást nyújtó, de finanszírozható egészségügy működtetésének, és az uniós pénzeket is felhasználó fejlesztési források hatékony felhasználásának. A törvény segíti az intézmények gazdasági társasággá alakulását, ezzel megteremti a feltételét a rugalmasabb gazdálkodásának, a tőkebevonásnak, hitelfelvételnek, azaz további fejlesztéseknek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy az emberek támogatják az átalakítás céljait. A törvény szerint az átalakítás sokévi halogatás után, a törvényjavaslat elfogadását követően a jövő év első félévében megtörténik. Az átalakítás folyamatában egyaránt megvan az állam és a helyi döntéshozók, önkormányzatok felelőssége. Az állam alkotmányos felelőssége az egészségügyi intézményrendszer működésének biztosítása. A hatékonyság és igazságosság érdekében köteles élni a tervezés eszközeivel, ezért a kiemelt jelentőségű ellátásokat, a kiemelt kórházak kijelölését és szakmai működőképességük garantálását törvényi szinten, egységesen törvényben szabályozzuk. Ugyanakkor az általánosan biztosítandó ellátások eloszlásának meghatározása már helyi felelősség, mert ezeknek a döntéseknek illeszkedni kell az adott régió jövőképébe, fejlesztési koncepciójába.
A régió kapacitására a miniszter javaslatot készít a régió szakemberei és intézményfenntartói számára, de a végleges döntések a regionális egészségügyi tanácsokban születnek. E testületek működése a tulajdonosok felelős együttműködésén alapul, figyelembe veszi a helyi igényeket, a tradicionális értékeket és a pénzügyi lehetőségeket egyaránt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen felmerül a kérdés, hogyan érinti az átalakulás az orvosokat, az egészségügyi dolgozókat. Mindnyájan tudjuk, hogy az egészségügyben munkanélküliségtől nem kell tartani, sőt a szerkezetátalakítás lehetővé teszi azt, hogy nem alakulnak ki vagy megszűnnek munkaerőhiány miatt ellátási zavarok. A korábban kialakult, egyes régiókban és szakmákban tapasztalható, regionálisan egyenlőtlen megoszlású létszámhiányt a másutt felszabaduló szakemberek szüntetik meg a járóbeteg- és az alapellátás megerősítésével együtt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A következő években annyi pénzt tudunk költeni az egészségügy fejlesztésére, mint korábban soha. Ezt a pénzt nem szabad változatlanul hagyott, korszerűtlen, pazarló rendszerre költeni. Azért van szükség az átalakulásra, hogy az uniós támogatás már a korszerű, modern és betegbarát egészségügy felépítését szolgálja. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy felelősen tárgyalják meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és azzal a tudattal vitatkozzunk, hogy a mindenki által szükségesnek tartott átalakítással azokon a betegeken segítenek, akiknek az új ellátórendszer biztonságosabb és méltányosabb ellátást nyújt majd.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
