DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A T/1375. számú törvényjavaslat címe: az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről.
Gyerekkoromban volt egy olyan mese, amelyiknek az volt a címe, hogy A hópehely és a vasorrú bába. Ez a cím csak a hópelyhet említi meg, a vasorrú bábát elhagyja. A cím maga anakronisztikus, de hogy ha végiggondoljuk ezt a mellékletek és értékelés nélkül mindössze 11 oldalas törvényjavaslatot, akkor azt gondoljuk, hogy ez óriási változást igazából nem hozhat, pedig ez a magyar társadalom számára az ötödik csapás. Előtte már négy volt.
És egy soha meg nem élt, új világba csöppen bele az, aki belép 2007. január 1-jétől az orvoslásba, és ezeket önök, országgyűlési képviselők sem tudják. Tapasztalni fogják: végig kell élni egy ilyen hosszú pályát, hogy ezt megértse az ember.
Ez a világon embereken eddig még végre nem hajtott legnagyobb kísérlet. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiból: Így van!) A legnagyobb kísérlet, amelyikhez a belépők nem adták a beleegyezésüket. Ez az első olyan kísérlet - mert Magyarországon az Egészségügyi Tudományos Tanács hozzájárulása nélkül nem lehet kísérleteket végezni -, ahol nem ismertették a kísérlet tényét; nem ismertették a kísérlet kockázatát; nem ismertették a kísérlet várható eredményét - csak azt mondták, hogy menjetek, itt van, nincsen más választásotok.
Biztosan mondom, hogy az orvosoknak halvány segédfogalma sincs arról, hogy mi történik velük. Egy kollégium üléséről jövök, amely kollégiumon beszélgettünk a várható változásokról. Az ott élő, nagy tekintélyű egyetemi tanároknak halvány segédfogalma sem volt a bekövetkező változásokról. Megkérdeztük, hogy az adott betegségcsoportot vajon hány ággyal lehetne ellátni Magyarországon. Sem a kollégium elnökének, sem a titkárának, sem az ott lévőknek egyetlen régióról sem volt még fogalmuk se!
Ilyen jellegű törvények előkészítésénél kormánynak el nem kötelezett egészségügyi szervezők szokták elvégezni az alapfelméréseket, és arra lehet felépíteni egy ilyen jellegű törvényt. Ezzel szemben mi történik Magyarországon? Az történik Magyarországon, hogy a rendelkezések bizonyos elemeit a törvény meghagyja a minisztériumnak, a többit meg odadobja a regionális egészségügyi tanács tagjai közé, és azt mondja, hogy egyezkedjetek. A jelenlévőkkel ellentétben én ilyen egyezkedésnek gyakran voltam a részese.
Tudják, mi az egyezkedés eredménye? Az, hogy az egyezkedésben részt vevők egymás ellen fordulnak. Nem az ellen, aki a törvényt kiadja, nem az ellen, aki végrehajtatja velük, hanem egymás ellen fordulnak. Egyébként, kedves uraim és hölgyeim, önök között ez a dolog csírájában már most is tapasztalható. Gondoljanak rá, önök, akik felszólaltak, mindegyikük elmondta, hogy bizony egyes területeken nem megfelelő az ellátás, egyes területeken korrekcióra kell szoruljon ez az ellátási forma.
Végiggondolták önök, hogy miért van ez? Bizony azért van ez, mert az, ami most történik, az a regionális egészségügyi tanácsokban a sokszorosává válik. És tudják, hogy az intézményvezetők elsősorban nem arra fognak törekedni, hogy az ellátási forma megfelelő legyen, hanem hogy az intézmény finanszírozható legyen! Tehát azt kell mondanom ebben a vonatkozásban, hogy a törvény koncepciója alapvetően hibás. Ebben a rendszerben, ebben a szisztémában kibocsátani egy törvényt, ez több mint végiggondolatlan!
És elmondok még ezzel kapcsolatosan egy tényt. Hogy önök megszüntetnek ennyi aktív ágyat, létrehoznak ennyi krónikus ágyat, hölgyeim és uraim, ez nem más, mint egyszerű pénzkivonás. Úgy hoznak létre krónikus ágyakat, amely krónikus ágyakra az ott dolgozók semmilyen képzést nem kaptak. Önök azt gondolják, hogy átminősítünk egy ágyat krónikus ággyá, odarendeljük az orvost, és az utána el tudja látni a krónikus beteget? Hogy tudná? Hát nem kapott képzést rá! Azok az orvosok és nővérek, akármilyen orvosi esküjük van, akik nem tudják, hogy mi zajlik a betegben, nem tudják megfelelően ellátni őket!
Hölgyeim és uraim, azt a beteget, akiről tudtam, hogy meg fog halni, mindig, minden egyes viziten megvizsgáltam, függetlenül attól, hogy tudtam, hogy semmi újat nem találok rajta. Tudják, miért? Mert ha én elhagytam volna, az összes dolgozó elhagyta volna mögöttem az osztályon.
És itt is ez történik, ha nem tudjuk, hogy mi zajlik a betegben. A betegek nagy többsége a krónikus osztályokon 65 éven felüli. Ezek 65 éven felüli emberek, megbomló szociális kapcsolatokkal, ami azt jelenti, hogy igazából kezdi őket elhagyni mindenki. Egészen más patofiziológiai folyamatok zajlanak bennük az agyuktól a testükig, az ott lévő orvos meg nővér pedig nem tudja, hogy mi történik velük. Tudják, minek tekintik őket? Tárgyaknak. Tárgyaknak, nem személyiségeknek, mert az orvosokat és a nővéreket az ilyen feladatra képezni kell. Ha nem képezzük őket, nem tudják ellátni a feladatukat.
Most létrehoznak 8 ezer új ágyat - de ki fogja ezt a 8 ezer új ágyat ellátni? Átcsoportosítják az orvoslást, átcsoportosítják az orvosokat. Nehogy azt gondolják, hogy újat csinálnak! Én az 1960-as évekre is emlékszem. Akkor, ha jelentkezett valaki, azt mondta, hogy én belgyógyász szeretnék lenni, annak megmondták: nem, fiam, te fül-orr-gégész leszel, mondjuk, Kisvárdán.
Tudják, mivel feleltek erre az orvosok? A talpukkal. Elmentek. Elmentek Magyarországról, elmentek máshová, azért, mert ott, abban a helyzetben úgy gondolták, hogy nem tudják teljesíteni azt a kötelességüket, amit az orvosi esküben letettek.
Amikor arról beszélünk, hogy az egészségügyet átalakítjuk, arra gondolok, hogy Gabriel Márqueznek van egy könyve, az a címe, hogy Azért élek, hogy elmeséljem az életemet. A tárgyaknak, a folyamatoknak és az embereknek is van története. Most egy pici pontot tárgyalunk ebből a történetből. Egy pici pontot, amelyik azonban kibillenti a sarkából a ma még működő egészségügyet. Önök, mikor egy parkban utakat csinálnak, akkor vonalzóval meghúzzák az utakat, ilyen derékszögben (Mutatja.). Aztán kiderül, hogy az emberek nem a vonalzóval meghúzott úton, hanem a füvön keresztül mennek, és ott csinálnak új ösvényeket.
Kérdezem én: miért van erre szükség? Mik azok a meggondolások, aminek alapján ezt a tőlünk és az orvoslástól idegen szervezetet létre kell hozni? Tudják, mi ez, hölgyeim és uraim? Nyugat-európai és amerikai mintáknak a majmolása. De semmi nem jön ki belőle, mert azok a minták korántsem biztos, hogy emberközpontúak! Korántsem biztos, hogy megfelelnek a magyar társadalom igényeinek - és nekünk a szükséges és lehetséges takarékosság mellett a magyar társadalom, a betegek igényeinek kell megfelelnünk!
Úgyhogy a betegek társadalma számára önök a törvény megszavazásakor új parancsot adnak ki: élj túl, ahogy tudsz! És vajon biztos, hogy mindenki meg tud felelni ennek a parancsnak?
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
(17.20)
