DR. PESTI IMRE
DR. PESTI IMRE
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a törvényjavaslatot orvos kollégáimmal és egészségpolitikus barátaimmal elolvastuk, akkor elsőként a megdöbbenés volt az, amit éreztünk, de meg kell hogy mondjam, bennem némi optimizmus is felsejlett, különösen a miniszter úr személyére vonatkoztatva, hiszen az volt a véleményem, hogy a miniszter úr alaposan forgatja a Bibliát, és éppen innen vette a hasonlatot, a Jelenések könyvéből - az utolsó hét csapás kihirdetése közül most az ötödiket tette meg.
Amikor erről a reformról beszélünk, akkor azért néhány alapvető dolgot tisztázni kell. Az egyik, hogy mindenhol a világban, ahol egészségügyi reformot indítottak vagy kezdeményeztek, az mindig egy nagyon hosszú folyamat volt, és mindig társadalmi konszenzuson alapult; 15-20-25 évet, két-három-négy ciklust is igénybe vett. Hiszen nemcsak egy ágazat sorsáról, nemcsak nagyon magasan kvalifikált orvosok jövőjéről és nővérek életéről, egzisztenciájáról van szó, hanem tízmillió magyar állampolgár egészségéről.
Különösen itt, az Európai Unióban, amikor ez az orvostársadalom olyan tudással rendelkezik, amely konvertálható, és amely tudás iránt igencsak nagy az igény Európában, meg kell gondolni, hogy ezt a hatalmas tudást hagyjuk-e elvándorolni ebből az országból. Biztos tudják a kollégák, hogy a legtöbb tudományos cikk éppen az orvostársadalom világából születik. Tehát amikor felvetődik az a kérdés, hogy ez egy európai színvonalú egészségügy, akkor bizonyos tekintetben azt kell mondani, hogy ez igenis egy európai szintű egészségügy.
Ahhoz, hogy egy reform sikeres legyen, nyilvánvalóan valamekkora társadalmi támogatottság kell, kell egy kritikus tömeg, amely nélkül nem lehet sikeres reformot véghez vinni. S természetesen a legnagyobb gond az, hogy ennek hiányában nem lesz reform, nem sikerül áterőszakolni, és azt gondolom, hogy néhány év múlva ugyanott vagy rosszabb helyen fogunk állni, mint ahol most vagyunk.
Ezt a reformot, azt kell hogy mondjam, valóban társadalmi vita nélkül erőltették át a magyar társadalmon, a magyar orvosi szakmán. Sokszor hallottam azt, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy nem volt társadalmi vita. Szeretném felolvasni a fővárosi szocialista egészségpolitikusok véleményét: “Szomorú jövő elé nézünk. A lista ismeretében számos probléma merül föl, nem látni a szakmai koherenciát, a tudatos, végiggondolt politikát, a sürgősségi prioritást, hogy az megjelenne ezeknél a sürgősségi kórházaknál is.” Ezt fővárosi szocialista politikus mondja.
Mindezek alapján azt kell mondanom, hogy maga a reform nem átbeszélt, és mindazok a vélemények, hogy itt egy nagy társadalmi támogatottság van, őszintétlenek és valójában nem igazak.
Beszélnék arról, hogy milyen egészségpolitikai célokat akar megvalósítani ez a reform. Szóba került, hogy európai színvonalú ellátást. Azt kell hogy mondjam, hogy nemrégiben, talán fél-egy évvel ezelőtt jelent meg egy tanulmány, ahol az uniós országok egészségügyi ellátását vizsgálták, elemezték, és ott Magyarország a középmezőnyben foglalt helyet, nagyon sok korábbi európai uniós országot is megelőzött. Azt kell mondjam, hogy nagyon sok tekintetben igenis európai szintű orvoslással rendelkezünk már.
Igazságos-e? - vetődik fel a másik egészségpolitikai kérdés. Vajon igazságos-e az, ha az átlagnál jóval nagyobb terhet teszünk rá egy társadalmi csoportra? Szintén európai uniós tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy a lakosság hozzájárulása milyen az egészségügyhöz, és a zsebből történő finanszírozás, ami ellen itt nyilvánvalóan sokan felháborodunk, a legmagasabb Európában Magyarországon. Nyilvánvalóan ez diszkrét csúsztatás, de azt is mondhatnám, hogy ilyen tekintetben a legprivatizáltabb egészségügy a magyarországi. Ebből adódóan újabban vizitdíjat bevezetni továbberősíti az igazságtalanságot.
Van egy kérdés, vagy egy másik fontos egészségpolitikai cél volt az, ami megfogalmazódott ebben a törvényjavaslatban, ez pedig az volt, hogy szeretnék a pazarlást megszüntetni. Szeretném megkérdezni, hogy valóban a pazarlás megszüntetése-e az, amikor az olyan kórházakat, ahol milliárdos beruházások történtek, kivesszük a kiemelt kórházak köréből, és gyakorlatilag hagyjuk, hogy ez a befektetett érték kevésbé legyen kihasználva. Ezt hívják pazarlásnak, és ezek a fejlesztések néhány hónappal, évvel ezelőtt pontosan azért történtek, hogy magas szintű egészségügyi ellátás legyen.
Beszéltünk hatékonyságról, biztonságról, minőségi ellátásról. Én azt tudom mondani, hogy itt a hatékonyság szóba került több alkalommal, és a feladat delegálását próbálták meg valamilyen szavakkal jelezni. Nyilván van egy volumenkorlát, és van egy szándék arra, hogy a kórházban ellátottak, a betegek a járóbeteg-ellátásban kerüljenek kezelésre. Na de hát nem történik fejlesztés a járóbeteg-ellátásban, kollégák! Ilyen nincs, ez mese! Ez szépen hangzik, de ilyen nincs!
A másik, ami nagyon-nagyon fontos, hogy az kellene, hogy a járóbeteg-ellátás felől delegálva legyen az alapellátás felé, de nincs az alapellátásban sem fejlesztés.
(18.50)
Forrást vonnak ki onnan is. Nekem ne mondja senki sem, államtitkár asszony sem, hogy nem, hiszen 60-80 ezer forinttal emelkedtek a háziorvosok költségei. Lehet, hogy a vizitdíj ott fog maradni - bizonytalan, hogy tudják majd beszedni -, de az kétségtelen tény, hiszen jelezték is, hogy ugyanakkor a finanszírozást csökkentik. Magyarul: nem felel meg a valóságnak az, hogy az alapellátásban fejlesztés történik. Egyébként az Európai Unióban az alapellátás az egészségügy összfinanszírozásából 20 százalékkal részesedik; ma Magyarországon 8 százalékkal, és ezen nincs változtatás.
Szeretnék néhány gondolatot elmondani úgy is, mint budapesti képviselő. Nehéz szavakat találni, főleg amikor félig optimista, félig pesszimista vitáról van szó, nem is tudom, hogy mondjam, talán úgy, hogy a csapataink harcban állnak, de a főváros elesett. Tessék tudomásul venni, hogy egyetlenegy fővárosi intézmény sem került a kiemelt kórházak listájára. Ötezer aktív ágyat szüntetnek meg Budapesten. Olyan kórházak kerülnek másodrangú, nem kiemelt kórházi körbe, mint a Bajcsy-Zsilinszky Kórház, ahol a választások előtt adták át Magyarország legkorszerűbb sebészeti tömbjét. Miniszterelnök úr jelen volt az átadáson, learatta a sikert, most pedig ez a kórház másodrangúvá lesz minősítve.
Kollégák! Ennek az osztálynak a vezetője 25 éves klinikai múlttal rendelkező sebész szakorvos, de a jövő évtől kezdve nem végezhet olyan műtéteket, amelyekben óriási tapasztalatra és gyakorlatra tett szert. Majd olyan sebészeti osztályra fog kerülni a beteg, ahol nincs ilyen műtői háttér, és nincs ekkora tapasztalat. A fő gond éppen az, hogy nem kerül kihasználásra az a 12 milliárdos beruházás, ami a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban történt.
Hadd mondjak egy nagyon izgalmas és érdekes példát arra vonatkozóan, hogy mennyire nem körültekintően készült ez a rendelkezés. Budapesten létezik mellkassebészeti klinika, mellkassebészeti tanszék, és majd az fog felelni a mellkassebészeti ellátásért. Kollégák, azt nem tudják, hogy ezen nincs ágy, nincs osztály emögött. Ez csak egy oktató intézmény. Nincs ágy! Nem végeznek műtétet! Akkor hol végeznek? A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban, a Korányi Kórházban, a Budai MÁV-kórházban és a legkevesebbet a kiemelt Országos Onkológiai Intézetben. Ott nem is vállalnak ügyeletet, mert azt mondják, se a labor-, se a radiológiai háttér nincs meg hozzá. Ahol végeznek, azt megszüntetik, vagy legalábbis másodrangúvá sorolják. Ennyire nem végiggondolt a dolog! Kiemelnek egy olyan klinikai osztályt, sebészetet, amelyik valójában nem is létezik.
Az Uzsoki Kórház a második legnagyobb onkológiai centrum az országban, és szintén a másodrendű kórházak közé kerül. S akkor még nem beszéltem az egyházi intézményekről. Hogy fogják képviselni az érdekeiket a RET-ben és hogy a betegbeutalási rendszerben? Hadüzenet lett az egyházi intézményeknek is kihirdetve. Gyakorlatilag azt mondhatom, hogy a főváros ezzel a rendelkezéssel elesett.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
