DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kollégák! Szerencsés helyzetben vagyok, mert azt mondom, azt mondhatom, amit gondolok. Hozzászólásomban négy kérdést igyekszem megválaszolni, illetve négy részre tagolom a hozzászólást.
Először a rendszerről beszélnék, arról a rendszerről, amely a törvénytervezetben kirajzolódik. Az egészségügyi ellátás rendszeréről van szó. Ha visszagondolunk, 1990-ben két lábra igyekezett állítani az akkori egészségügyi kormányzat az egészségügy ellátórendszerét, alapellátásra és fekvőbeteg-ellátásra. Az alapellátást megerősítette, a fekvőbeteg-ellátás megerősítése a következő időkre maradt. 1994-ben jött a következő egészségpolitikai áramlat. Ez visszaállította a három lábra támaszkodó egészségügyi ellátást, magyarul: az alapellátást, a szakellátást, a szakorvosi ellátást, illetve az intézeti, kórházi ellátást.
Természetesen ez kétfajta egészségügyi ellátórendszer. Nem mondom, hogy ez a fajta, amely három részből áll, egy rossz rendszer, de tudvalevő, hogy ez volt a szovjet modell. Ezt a szovjet modellt aztán megvalósították például Svédországban. Úgy tudom, Svédországban jó eredményeket produkálva jól működik a rendszer. Ez is bizonyítja azt, hogy az egészségügyi rendszer milyensége nagyjából az ellátás minőségét nem határozza meg, sokkal inkább meghatározza azt a pénz.
Ma azt hallottuk és az olvasható a törvénytervezetben, hogy ez egy négyszintű egészségügyi ellátórendszer. Ez a fekvőbetegszintet választja két részre. Az egyik rész egy kiemelt kórházakat tartalmazó rész, a másik pedig területi kórházak rendszere. Én ezt pillanatnyilag idegennek érzem bármelyik egészségügyi ellátórendszertől, ugyanis a területi ellátó kórházak funkciója nekem nem világos. Azt mondja, hogy általános ellátást nyújt. Hát, ezt nem tudom; az általános ellátást pontosabban meg kellene határozni.
A következő, a járóbetegszint vagy szakellátó szint emlékeztet engem a Fidesz egészségügyi programjára, az egészségügyi programban valóban szerepelt - ez a '98-as egészségügyi program - egy járóbeteg-ellátó szint, amely sürgősségi ellátóhelyeket tartalmazott. Emlékeim szerint Thuri Peregin készítette ezt a részét a programnak, és ez valóban hasonlít ezekhez a kistérségekben elhelyezett ellátóhelyekhez. Konkrétan nem tudom, hogy mi lesz a funkciójuk. Már itt több ízben szó volt róla, hogy valamiféle általános belgyógyászat hangzott el. Úgy gondolom, hogy nem általános belgyógyászat, hanem valami sürgősségi ellátóhely szükségeltetik ezekben az intézetekben, ezekben az intézményekben is. Kérdezem én, honnan lesz eszközünk rá, honnan lesz annyi szakemberünk rá, annyi sürgészünk rá, akit itt tudunk foglalkoztatni.
A következő nagy kérdéscsoport az ágystruktúra. Arról van szó, ugye, és azt hallottuk, hogy rettenetesen nagy bűn, a kórházi ágyak 20 százaléka üres. Hát, ez a természete, én úgy gondolom, a kórházrendszernek, hogy bizony abban vannak üres ágyak, hiszen a betegségek ilyen szezonális jelleggel fordulnak elő. Időnként vannak, időnként nincsenek betegek, tehát nyilvánvalóan ez nem egy matematikailag száz százalékig betölthető rendszer.
Szó van arról, hogy minden ötödik beteg krónikus ellátásra szorul, és azért fekszik az akut ágyon, mert ő nem oda való, és krónikus ellátásra, szociális indok miatti krónikus ellátásra lenne szüksége. Bizony, ez az ellátó hibája, és ezt nem lehet a rendszer hibájául felróni először is. Másodszor, nincsenek pillanatnyilag krónikus ágyak. Való igaz, ezeknek a számát növelni kell. Csak egy baj van: az a baj, hogy nem összetévesztendők ezek a krónikus ágyak a rehabilitációs ágyakkal, ugyanis a rehabilitációs ágyak száma, ami valóban kevés, komoly infrastrukturális, felszerelésbeli, valamint szakemberbeli fejlődést kíván és von maga után, ami igen sok pénzbe kerül. Tehát a rehabilitáció fejlesztése nagyon fontos, csak a rehabilitáció fejlesztésére sok pénz kell.
A következő nagy probléma: szó volt specialitásokról; szó volt arról, hogy a progresszív betegellátást ezután is szem előtt tartjuk, és a progresszív betegellátás ezután is az egészségügyi ellátás egyik fontos vezérelve. Igen, akkor olyan vezérintézetet, tudományos intézeteket, mint az Idegsebészeti Intézet, a stroke-intézet, mint az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet, nem szabad megszüntetni. Ezek természetszerűleg amellett, hogy ellátóhelyek, a tudomány fellegvárai, és a tudomány megbocsáthatatlan károsodása lesz ezek megszüntetése.
A következő nagy téma a kórházi struktúra átalakításával az aktív kórházi ágyak koncentrálása és a mentőszolgálat fejlesztése. Azt hiszem, így fogalmaztak. Pillanatnyilag ma az folyik a mentőszolgálatnál, hogy 10 százalékos létszámleépítés van. (Dr. Vojnik Mária: De nem a mentésnél.) A betegszállítást egészében el akarják venni a mentőszolgálattól. Oké, csak nincs, aki elvigye a beteget - ez az egyik.
A másik: olyan gondokkal küzd a mentőszolgálat ma, hogy például nincs takarítás. Tudom, hogy felháborító dolog, de tegnapelőtt kocsiztam, én voltam a kivonuló mentőorvos Szombathelyen, kérem szépen, nincs takarítás három hete. Ez nem azért van, mert fejlesztjük a mentőszolgálatot, hanem azért, mert visszafejlesztjük a mentőszolgálatot. Nem lesz lehetőség arra, hogy a betegek odakerüljenek azokba az intézetekbe. Ugyanez történt másik nagy rendszerekkel, a PIC-cel, a művesekezeléssel, az onkológiai kezeléssel, fejlesztettük ezeket a rendszereket. Mindent fejlesztettünk, a kicsi szállítókapacitást, a kis összegű szállítókapacitást nem fejlesztettük. Mi lett belőle? Inszufficiensen működnek ezek a rendszerek, ugyanis a betegek nem jutottak oda.
(18.30)
A negyedik kérdéssel kapcsolatban - nagyon kevés időm maradt - az egynapos sebészet: kérem szépen, az egészségkultúránk nem tart ott, hogy ezt tömegekben meg tudjuk valósítani. Béki képviselő asszony felvetésére mondom: az ápolás nagyon fontos dolog, gondoskodást kíván és szakértelmet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - befejezem -, a gondoskodás pedig szeretetet és empátiát követel.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
