DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány olyan zárszámadást készített, amely hűen tükrözi, hogy mi történt a gazdaságban, az államháztartásban az elmúlt esztendőben. Olyan zárszámadásról folyt a vita az elmúlt hetekben itt, az Országgyűlésben, amelyből minden olyan kérdésre választ lehet kapni, ami a politikát izgatta az elmúlt időszakban. A múlt évről, a megelőző évről, az azt megelőző évekről készült zárszámadások hűen beszámolnak arról, mire is költötte a szocialista-szabad demokrata kabinet a pénzt a korábbi kormányzati ciklusban, és bizonyítják azt is, hogy mindig pontosan beszámoltunk a történtekről.
Azért készült ilyen részletes zárszámadás egy-egy év gazdálkodásáról, hogy az az állam gazdálkodásával kapcsolatos minden adatot tartalmazzon, ellenőrizhető legyen, hogy a törvényhozó hatalom, a képviselők, akiket a nép ezzel bízott meg, ellenőrizhessék: a végrehajtó hatalom, a kormány, a miniszterelnök, a miniszterek hogyan gazdálkodtak. Mondanom sem kell önöknek, hiszen nagyon jól tudják, ezek a dokumentumok nem titkosak, ahogy önök elolvashatták, úgy elolvashatja bárki más is, hiszen nyilvános, a Pénzügyminisztérium honlapján, illetve az Országgyűlés honlapján is hozzáférhető, böngészhető bárki által.
Elnézést, hogy ilyen köztudott dolgokkal untatom az Országgyűlést, de azt gondolom, hogy két dologra most, a zárszámadás vitájának lezárásakor fel kell hívnom a figyelmet. Az egyik az, hogy soha semmit nem titkolt el senki a nyilvánosság elől; aki azt keresi, hogy hová tűntek el ezermilliárdok, az könnyen megtalálhatja a 2005-ről, az azt megelőző évekről készült zárszámadásokban. Tudom, azok a politikusok, akik időről időre ezeket a kérdéseket nagyon hangzatos formában megfogalmazzák, maguk is tudják, hogy a zárszámadásban, a kormány szokásos éves, a költségvetés végrehajtásáról készült beszámolóiban mindig benne volt ez az adat. Úgy sejtem viszont, hogy ezt az átlagember, az átlagos újságolvasó nem mindig tudja, vagy éppen nem jut eszébe, amikor hallja a hangzatosan megfogalmazott kérdéseket. Ezért arra kérnék mindenkit, tartózkodjunk attól, hogy ilyen kérdésekkel megtévesszük azokat, akik ezt nem olvassák, mármint a zárszámadásokat. A kormány eddig is elszámolt azzal, hogy mit csinált, ezután is el fog ezzel számolni. Amit csinálunk, ahogy gazdálkodunk a pénzzel, a törvényes kereteknek megfelelően, ellenőrizhető módon zajlott, és ekként történik most is.
A másik kérdés az, hogy éppen a mostani és az előző évi zárszámadások bizonyítják, mindig is pontosan, precízen, a valóságnak megfelelően közöltük a tényadatokat. Senki nem állította azt, hogy a prognózisaink minden tekintetben megalapozottak lettek volna. Igen, nemegyszer optimistának bizonyultak előrejelzéseink, mint ahogy ez minden más kormánnyal is előfordult korábban. Mással is megesett már, hogy 7 százalékos gazdasági növekedéssel, alacsonyabb inflációval számolt, aztán a növekedés még a felét sem érte el a 7 százaléknak, az infláció pedig kétszerese lett a tervezettnek. Ugyanakkor még egyszer felhívnám a figyelmet arra, a tényadatok tekintetében pontosak voltunk, és ezután is azok leszünk. Bizonyítják ezt a zárszámadási dokumentumok, bizonyítja ezt az is, hogy az Európai Unió statisztikai szervezete, az Eurostat soha nem kérdőjelezte meg a magyar adatok precizitását, valósághűségét.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a zárszámadás, az abban foglaltak hűen tükrözik, hogy a múlt esztendőben a gazdaság teljesítménye kedvező volt Magyarországon, ugyanakkor az egyensúlyjavítás tekintetében nem sikerült előrelépnünk. Ezért is foglalt úgy állást a kormány, hogy 2005-2006 fordulópont kell legyen az államháztartáson belüli alrendszerek lényeges tartalmi átalakításának megkezdését tekintve. Bebizonyosodott, a jelenlegi keretek között az állam nem képes a felzárkózáshoz szükséges fejlesztési, bérnövelési feladatainak eleget tenni úgy, hogy elfogadható szinten tartsa az egyensúlyt is.
A felismerést tett követte. Az idén megkezdődött a tényleges reformokig elvezető program részleteinek kialakítása, a szükséges intézkedések kidolgozása, és ma már mondhatom azt is, hogy a végrehajtása. Az átalakítások a gazdaság egyes területein súlypontáthelyezéssel járnak, átmenetileg megtörténhet a kedvező makrogazdasági trendek változása, a GDP-növekedési ütem esetleges lassulása, a mérséklődő inflációt, a reáljövedelmek alakulását illetően is változásokra lehet számítani.
A vitában több képviselő által hangsúlyozott, megfogalmazott aggodalmakra azt mondhatom, a kedvező makrogazdasági trendek csak átmenetileg törnek meg, a kiigazítást követően visszatérhetünk az eredeti, az intézkedések és a reformok által fenntarthatóvá tett pályára. A vita során az ellenzék egyes képviselői többek között azt említették, hogy a reálgazdaság alakulását 2005-ben akár sikeresnek is lehet nevezni, de ehhez a kormánynak kevés köze volt, hiszen a magyar gazdaság privatizált, önjáró, és egy rosszul működő kormány is nehezen tudja elrontani a helyes folyamatokat.
Említették az infláció 2005-ös kedvezőnek mondható, 3,6 százalékos alakulását is, mondván, ez egyedül az MNB törekvéseit igazolja, hiszen a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az infláció ne úgy csökkenjen, ahogy azt a Magyar Nemzeti Bank elvárta volna. Nem kívánom elvitatni az MNB érdemeit az infláció csökkenésében, bár úgy gondolom, hogy azért nem elhanyagolhatók az olyan tényezők sem, mint a kínálat bővítése, az üzleti szektor beruházásainak ösztönzése, a külföldi tőke számára kedvező feltételek alakítása, amelyek zömében a kormány tevékenységéhez köthetők.
Az általános vita során többen említették a fizetési mérleg kedvező alakulását, a 2005-ben beáramló, mintegy 5 milliárd euró működő tőkét is, amelyet kedvezőnek ítéltek ugyan, de a helyzet okát kizárólag a jó nemzetközi helyzetnek tulajdonították. Erre vonatkozóan csak azt tudom mondani, hogy a beáramló tőke mennyiségének alakulásához a világgazdasági feltételek mellett a kormány gazdaságpolitikájának is van némi köze, talán ezt nehéz lenne cáfolni.
Kitérnék az államháztartási hiány alakulása kapcsán megfogalmazott kritikákra is. A zárszámadási törvényjavaslat a mindenkori hivatalos pénzforgalmi államháztartási számadatokat mutatja. 2005-ben az államháztartás hiánya pénzforgalmi szemléletben 1067 milliárd forint, a GDP 4,8 százaléka lett. Ezt az államháztartási egyenleget tartalmazza az Országgyűléshez benyújtott zárszámadási törvényjavaslat, valamint a Számvevőszék jelentése is.
Az Állami Számvevőszék minden évben körültekintő és alapos ellenőrző munkát végez az államháztartási adatok felülvizsgálata során, amelyet jelentésében foglal össze. Ebben a jelentésben hitelesnek tartotta a bemutatott adatokat. Ahogy az expozéban is mondtam, most ismét felhívnám a figyelmet arra: a pénzforgalmi hiány nem keverendő össze az eredményszemléletű hiánnyal. Az Európai Unió jogrendje szerint a tagországoknak a túlzotthiány-eljárás keretében évente két alkalommal, 2006-tól kezdődően április és október 1-jéig kell hivatalos jelentésben közölniük a két kiemelt kormányzati mutatót, a kormányzati szektor adósságát és eredményszemléletű hiányát.
2006 tavaszától kezdve a Központi Statisztikai Hivatal állítja össze a notifikációs jelentést, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium bevonásával. A tavaszi jelentés előzetes eredményszemléletű államháztartási hiányadatot tartalmazott, a mostani őszi már többé-kevésbé a véglegest. Azért mondom, hogy többé-kevésbé végleges, mert aki ismeri a statisztikai elszámolást, az tudja, hogy az eredményszemléletű adat még egy ideig mozog, változhat.
Nemcsak a 2005-ösre igaz ez, hanem az ezt megelőző évekre is. Most például az történt, hogy amennyivel az előzetes adat 2000-ben romlott, annyival javult a helyzet 2004-ben, 2003-ban és 2002-ben. De ez az eredményszemléletű számbavétel sajátossága. A statisztikusok döntik el, hogy ugyanazt a tételt milyen formában melyik évre számolják el, és általában ez a döntés utólag születik meg. Ettől persze a pénzforgalmi deficit, amivel a zárszámadás foglalkozik, nem változik. Tehát ez az adat, ami a törvénytervezetben van, stabil adatnak tekintendő.
Tisztelt Ház! Szeretném a zárszóban megragadni az alkalmat, hogy ismét szót ejtsek Magyarország Unióhoz fűződő pénzügyi pozíciójáról. A 2005. év kapcsán, azt hiszem, mindnyájunk számára örömmel nyugtázható, hogy az uniós költségvetési kapcsolatokat illetően már nem kérdéses hazánk pozitív egyenlege. Mind a zárszámadási adatok, mind az Állami Számvevőszék jelentése, mind az Európai Bizottság által a 2005. évi kifizetésekről szeptemberben közzétett dokumentum alapján a Magyarország részére átutalt források, illetve a kedvezményezetteknek kifizetett támogatások jelentősen meghaladták az Unió költségvetése felé teljesített hozzájárulás összegét.
Az adatok azt is egyértelműen mutatják, hogy költségvetési akadálya nem volt az uniós források felhasználásának. Több előirányzaton nagyobb összegű forrás került kifizetésre, mint az eredetileg tervezett, a pótlólagosan szükséges hazai finanszírozás pedig mindig biztosított volt.
(17.20)
A helyi önkormányzatok zárszámadása minden évben szinte önálló témaként jelentkezik a törvényjavaslat vitája során. Engedjék meg, hogy néhány tényre hivatkozva reagáljak a képviselők által a zárszámadási vitában elmondottakra; először arra a kérdésre, hogy képesek-e az önkormányzatok egyensúlyban tartani a költségvetésüket. A számok azt bizonyítják, hogy ha ésszerűen és fegyelmezetten gazdálkodnak, akkor igen. Megfelelő feltételek esetén a költségvetés is segít ebben. Látni kell, hogy az önkormányzatok 2005. évi bevételeinek csupán 7 ezrelékét kitevő önhiki elegendő volt ahhoz, hogy a saját tartalékok messzemenő feltárása mellett a közszolgáltatási feladatok ellátása megtörténhessen.
Ami a kistérségi társulások működését illeti: eltérően néhány képviselőtársam véleményétől, én igen jó eredménynek tartom, hogy 2005-ben a lehetséges 167 kistérségből 157 helyen olyan többcélú kistérségi társulás működött, ahol jelentős előrelépések történtek az érdemi közös feladatellátásban. Azt pedig természetesnek tartom, hogy a költségvetés pénzügyi ösztönzőkkel segíti e folyamat kibontakozását. Már most jelzem önöknek, hogy a jövőben is ezt fogja tenni - természetesen a tapasztalatokat visszacsatolva -, a jövő évi költségvetés tervezetében is.
Az önkormányzatok államháztartási tartalékképzési kötelezettségeiről szóló kritikai felvetésekre vonatkozóan változatlanul az a véleményünk, hogy 2005-ben és 2006-ban is az államháztartás valamennyi alrendszerének részt kell vállalnia az államháztartás helyzetének stabilizálásában. Természetesen ismerjük az ezzel járó problémákat. Most úgy látjuk, hogy jövőre e szférában minden bizonnyal nem lesz erre szükség.
Röviden kitérnék a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak gazdálkodását érintő felvetésekre is. Néhány ellenzéki képviselő elmarasztaló megállapításokat tett a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 2005. évi költségvetésének teljesítésével kapcsolatban, melyben teljesen megalapozatlannak nevezték mind a bevételi, mind a kiadási előirányzatokat. A tények azonban sok szempontból cáfolják és megkérdőjelezik ezeket a véleményeket. Ha valaki megtekinti és áttanulmányozza a benyújtott zárszámadási törvény mellékleteit, akkor láthatja, hogy a tényleges bevételi főösszeg csak minimális mértékben, mintegy 7,6 milliárd forinttal kevesebb a tervezettnél. Figyelembe véve, hogy mintegy 3000 milliárd forint körüli összegről van szó, ez messze a tervezési hibahatáron belül van, százalékos mértéke az 1 százalék negyedrészeként fejezhető ki.
A tervezettnél nagyobb hiányról tehát elmondhatjuk, hogy kizárólag a kiadási oldalon keletkezett, de ezen belül is mindössze két előirányzatnál, nevezetesen: a nyugellátási és a gyógyszer-támogatási előirányzatnál. Az összes többi kiadási előirányzat esetében a tervezett és a tényleges értékek közötti eltérések minimálisak. A nyugellátási kiadásoknál keletkezett közel 60 milliárd forint nagyságú túllépést három tényező okozta. Az egyik ilyen a 2005. november 1-jétől megvalósult 1 százalékos mértékű kiegészítő és visszamenőleges hatályú nyugdíjemelés, mely a többletkiadás mintegy egyharmad részét magyarázza. Az eltérés további mintegy egyharmadnyi részét, durván 20 milliárd forintot az úgynevezett automatizmusok tervezettnél nagyobb mértéke okozza. A harmadik pedig az, hogy a 2005. évi tervezés alapját képező 2004. évi bázisadatok valamelyest kisebbek voltak a tényleges értékeknél.
A kiadási többlet másik felét a túlteljesülő gyógyszer-támogatási kiadások okozták. A kormány a hat-hét éves múltra visszatekintő gyógyszer-támogatási keret túllépései alapján úgy döntött, hogy az előirányzathoz kapcsolódóan 2007-ben jelentős változtatásokat ér el ezen a területen. Ennek alapján benyújtotta az Országgyűléshez a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló T/1037. számú törvényjavaslatot, amely biztosíthatja a szükséges intézkedések megvalósulását.
Végezetül szeretnék reagálni arra a felvetésre, mely szerint az egészségügyi intézmények adósságállománya 2005-ben az előző évhez viszonyítva növekedett, az adóssággal érintett intézmények száma pedig emelkedett. A szaktárca rendszeres felmérése alapján megállapítható, hogy míg 2004 végén a lejárt tartozásállomány a módosított kiadási előirányzathoz viszonyítva 1,17 százalék volt, addig 2005 végére ez az arány lecsökkent 0,89 százalékra, azaz a tendencia éppen az állítással ellentétes volt. A tartozásállomány döntő hányadát néhány intézmény produkálta, azonban a Kincstár, illetve az önkormányzati biztosok segítségével a problémák feltárásra kerültek.
A kormány által támogatott módosító javaslatok némelyikéről szeretnék szólni. Kevesebb mint húsz módosító indítványt nyújtottak be képviselőtársaim, illetve a bizottságok. Az indítványok a zárszámadási törvényjavaslathoz kapcsolódóan jogtechnikai és elszámolási pontosításokat tartalmaznak. Ennek megfelelően támogatjuk azokat a képviselői indítványokat, valamint az önkormányzati és területfejlesztési bizottságnak azt a módosító javaslatát, amelyek az egyes települések önrevízió során feltárt adminisztrációs hiba miatti visszafizetési kötelezettség alóli mentesítéseket fogalmaznak meg. Támogatjuk továbbá az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságnak azt a javaslatát, amely az egyházi közoktatási intézményt fenntartókat megillető közoktatási kiegészítő támogatás, valamint az egyházi szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményfenntartókat megillető szociális kiegészítő támogatás mértékét határozza meg. Végezetül elfogadásra javasoljuk az önkormányzati és területfejlesztési bizottságnak azt a módosító javaslatát, amely az Állami Számvevőszék megállapításaira figyelemmel a számvevőszéki vizsgálat által feltárt visszafizetési kötelezettségekről és pótlólagos támogatásokról rendelkezik.
Befejezésül szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék zárszámadási ellenőrző munkáját. A megállapításaikat tárgyszerűen és szakszerűen fogalmazták meg, és remélem, ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a következő években még pontosabb, még hatékonyabb legyen a közpénzek felhasználása.
Végezetül kérem az Országgyűlést, hogy a kormány által támogatott módosító javaslatokat elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
