BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. A bizottsági vitában valóban elhangzottak különböző adatok és hivatkozások, hogy miért van szükség arra, hogy a jelenlegi nyugdíjazási szabályok megváltozzanak.
Elhangzott az is, hogy ma Magyarországon a jelenlegi szabályok szerint alacsony a nyugdíjkorhatár, mondjuk, az Európai Unió többi tagállamához képest. Ez bizonyára így van, hiszen tudunk erre pró és kontra példákat mondani, de a Magyarországon élő népességnek az átlagéletkora - függetlenül attól, hogy itt némi javulást említettek meg már a vitában felszólalók, ettől függetlenül -, a magyar népesség átlagéletkora ma jóval alacsonyabb, mint az Európai Unió tizenöt tagállamában élőké. A férfiaknál történetesen 65 év az átlagéletkor, ehhez képes, mondjuk, a 62 évet nyugdíjkorhatárként megállapítani azért ez egy elég elképesztő álláspont, még akkor is, ha valóban sokan élnek azzal a lehetőséggel - állítólag lehetőséggel -, hogyha elérik a szolgálati időt, illetve azt az életkort, akkor elmennek nyugdíjba, előrehozott nyugdíjba.
De nem azért mennek el, tisztelt képviselőtársaim, az emberek előrehozott nyugdíjba és kedvezőtlenebb feltételekkel, mert ez egy fantasztikusan nagy adomány vagy lehetőség számukra, hanem azért mennek el, mert nagy a létbizonytalanság, és különösen ennek a korosztálynak évről évre romlik a munkaerő-piaci esélye, hogy ilyen árnyaltan fogalmazzak, és ne mondjam azt, hogy a fejük felett lebeg folyamatosan a munkanélküliségnek, az elbocsátásnak, a leépítésnek a réme. Ezt lehet szépíteni, meg lehet kerülgetni, de a meztelen igazság sajnos ez. Ezért van az, hogy aki csak teheti, és elérte a szolgálati időt, illetve azt az életkort, akkor elmegy nyugdíjba, ha még egyáltalán ilyen helyzetben van.
(18.50)
Végtelenül igazságtalannak tartjuk, hogy pontosan a legnépesebb korosztállyal, az úgynevezett Ratkó-korosztállyal kezdik a nyugdíj-megszigorítást, mert ez az a korosztály, amelyik ameddig csak tehette vagy teheti, dolgozik, és tisztességesen fizette a nyugdíjjárulékot. Ehhez képest mit kap cserébe? Azt kapja cserébe, hogy az új számítási módszerek szerint átlagosan 7 százalékkal kevesebb lesz a nyugdíja. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ez a nőket hogyan fogja sújtani, mert köztudott, hogy a nők fizetése helyből alacsonyabb, mint a hasonló munkakört hasonló képzettséggel ellátó férfi kollégáiké, ugyanakkor ennek következményeként természetesen a nyugdíjuk is kevesebb lesz. S ezt még megfejelni az említett 7 százalékos negatívummal, nos, ezt rendkívül igazságtalan és diszkriminatív megkülönböztetésnek érezzük.
Szóba került a nyugdíj és a minimálbér közötti kapcsolat. Nem kaptunk választ arra, hogy mit kell érteni minimálbér alatt, mert jelenleg három kategória van, hacsak meg nem szűnik, mert erről is vannak információink. Nem tudjuk, hogy a kormány ezzel kapcsolatban mit kíván az Országos Érdekegyeztető Tanácson bevinni a munkáltatók, illetve a munkavállalók elé.
Reformnak nevezik ezt a változtatást, amivel végképp nem tudunk egyetérteni, mert miért reform az, ami csak negatív változásokat hoz az emberek életében. Jobb lett volna, ha ezt egyrészt nem nevezik el reformnak, másrészt pedig hosszabb, elnyújtott időszak alatt vezetik be, mert ez így a társadalommal egészen biztosan nem lett egyeztetve és megbeszélve. Az Idősügyi Tanácsban jellemzően olyanok ülnek, akik már nyugdíjasok, őket ez nem érinti; de azt a korosztályt, amelyről említést tettem, bizony igen. Ez a korosztály rendkívül hátrányos helyzetbe kerül a törvény elfogadását követően, ezért nem támogattuk a törvényjavaslatot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
