CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm az elnök úr erőfeszítését a tárgyalási helyzet megteremtése érdekében.
A benyújtott törvényjavaslat a fenntartható, igazságosabb nyugdíjrendszer érdekében szükséges, rövid távon megvalósítandó lépéseket tartalmazza. A nyugdíjrendszer jelenlegi helyzete, a demográfiai folyamatok várható jövőbeni kihívásai az elmúlt időszakban a közérdeklődés egyik fontos kérdésévé váltak.
Ezt a folyamatot erősítette, hogy az európai uniós tagországokhoz hasonlóan tavaly hazánk is elkészítette a nemzeti nyugdíj-stratégiai jelentést. Ennek középpontjában az idősödési folyamat kihívásaira válaszoló, megfelelő színvonalú, biztonságosan finanszírozható nyugdíjrendszer állt. A jelentés tervezetéről a civil szervezetekkel széles körű egyeztetést folytattunk, és számos állampolgári reagálást is kaptunk.
A most kibontakozó vitákban, publikációkban szélsőséges egyéni vélemények is megnyilvánulnak, egyesek vészharangot kongatnak a nyugdíjrendszer összeomlásáról, de a nagy többség a kihívásokra adandó megfelelő választ, a megoldási módokat keresi.
A tavaly nyár óta folyó párbeszédnek, véleménycserének - hosszú előkészítő munka és számos egyeztetési forduló után - elérkeztünk egy fontos állomásához. A most beterjesztett törvényjavaslatban szereplő változások már évek óta napirenden voltak, de a végrehajtást különböző okok hátráltatták.
A javasolt lépéseket nem csupán az államháztartási egyensúly kényszere miatt kell megtennünk, hanem a már nyugdíjban lévők és a leendő nyugdíjasok iránti felelősség miatt, a nyugellátási biztonság érdekében sem halaszthatók.
Vegyük sorra a nyugdíjrendszer főbb kihívásait! A statisztikai adatok igazolják azt az örvendetes folyamatot, hogy a magyar népesség átlagos élettartama fokozatosan növekszik. A nyugdíjazáskor várható élettartam a rendszerváltás óta a nőknél és a férfiaknál is közel két évvel nőtt. A számok azt mutatják, hogy nálunk a születéskor várható élettartam mintegy hat évvel marad el az Európai Unió átlagától, de jelenleg a 60 vagy 65 éves kort megélők hátra lévő élettartamában már csak mintegy három év az eltérés.
A jövőben is dinamikus növekedés prognosztizálható, a férfiaknál évente másfél hónappal, nőknél évente egy hónappal fog nőni az átlagos élettartam, miközben a termékenységi ráta ma is nagyon alacsony: 2005-ben 1,32 volt, az önreprodukcióhoz minimálisan szükséges 2,1-del szemben. Sajnos a jövőben sem várható a születések számának jelentős növekedése. Az előrejelzések szerint 2050-re a nyugdíjas korúak aránya a népességen belül több mint duplájára, a jelenlegi 28,6 százalékról 59,2 százalékra fog nőni. További kihívás, hogy nálunk az aktivitási ráta az Európai Unió átlagától mintegy 6 százalékponttal marad el.
Arra kell felkészülnünk, hogy a járulékfizetők és a nyugdíjasok aránya romlani fog a jövőben. Ha nem változtatunk időben, akkor egyre kevesebb munkavállalónak kell egyre nagyobb terhet vállalnia, és a már nyugdíjban lévők helyzete sem javulhat érdemben.
A demográfiai és az aktivitási folyamatok nyugdíjrendszerre gyakorolt és fokozódó nyomása következtében a társadalombiztosítási nyugdíjkiadások a bruttó hazai össztermék jelenlegi 9,9 százalékáról 2050-re elérhetik a GDP 14,5 százalékát, miközben az európai átlag várhatóan 12,8 százalék lesz. A Nyugdíj-biztosítási Alap járulékkal nem fedezett hiánya a GDP jelenlegi 2 százalékáról tíz év múlva akár 3, 2050-re 4 százalékra is duzzadhat.
Magyarországon a nyugdíjkorhatár jelenleg 62 év. A nőknél az 1997-től indított emeléssel 12 évi átmeneti idő után 2009-ben érjük el a 62 évet. Az európai uniós országok többségében 65 év az öregségi korhatár, ez arányban van az átlagos várható élettartam terén meglévő háromévi lemaradásunkkal. De nálunk a tényleges nyugdíjazási átlagéletkor az öregségi nyugdíjaknál 58,6 év, a férfiaknál 60,1, a nőknél 57,7, a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjazások átlagos életkora pedig 50,3 év, az öregségi és a rokkantsági nyugdíjazások együttes átlaga 56,7 év, vagyis a 62 éves korhatárnál több mint 5 évvel alacsonyabb a tényleges nyugdíjazási korcentrum.
(18.00)
Az Európai Unióban jellemző 65, esetenként 67 éves nyugdíjkorhatároz általában kettő és fél, három évvel korábbi tényleges nyugdíjazási korcentrumok tartoznak.
A nyugdíjszabályok egyes ellentmondásai önmagukban is hozzájárulnak a finanszírozási feszültségekhez. Magyarországon az öregségi nyugdíjasok csupán 6 százaléka - jól értették, csupán 6 százaléka - megy nyugdíjba a tényleges korhatáron, 94 százaléka pedig a korhatár előtt. Ilyen arányú korai nyugdíjazás szinte példa nélküli. Ez azt jelzi, hogy az előrehozott nyugdíjra jogosító feltételeket csaknem mindenki teljesíteni tudja, vállalva a kedvezményhez kapcsolódó, esetenként igen szerény nyugdíjcsökkentést is.
Az Európai Unióban az is kivételes magyar sajátosság, hogy a korhatár előtt, tehát kedvezményesen nyugdíjba vonulók egyes csoportjainál nincs csökkentett nyugdíj, s akár ugyanott teljes aktív státusban foglalkoztatva őket a teljes nyugdíj is folyósításra kerül.
Ezek a nyugdíjszabályok egyértelműen a mielőbbi nyugdíjazást ösztönzik, szinte mindenki él is ezzel a lehetőséggel, de közben nemcsak hosszabb ideig kell a nyugdíjat finanszírozni, hanem erre az időre kiesnek az általuk már nem fizetett vagy a kereset után részlegesen fizetett járulékbevételek is. Korhatár előtt teljes nyugdíj és a teljes aktív státus lehetőségével nem konkurálhat olyan ösztönző módszer, ami a későbbi nyugdíjba vonulásban tenné érdekeltté az embereket. A korhatár feletti nyugdíjra a havi 0,5 százalékos, évi 6 százalékos, két év után 12 százalékos nyugdíjpótlék nem versenyképes a korhatár alatti, lényegében puha nyugdíjszabályokkal.
Az utóbbi években felerősödött néhány ellentmondásos nyugdíjszámítási módszer hatása is. Ilyen például a részleges valorizáció, a részleges nettósítás, és részben ennek következtében az új nyugdíjak színvonala aránytalanul megugrott, egyes években a 13. havi nyugdíj nélkül számítva megközelítette a bér 80 százalékát is, szemben a teljes nyugdíjas kör 62-64 százalék körüli színvonalával.
Ha nem korrigáljuk ezeket a szabályokat, nemcsak a finanszírozási helyzetet rontjuk tovább, hanem a következő években fokozódik a nyugdíjasok csoportjai közötti ellátási aránytalanság is.
Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslattal ezekre a kérdésekre és kihívásokra kívánunk válaszokat adni. A korai nyugdíjazás feltételeinek módosítása és a korhatár alatti kereső tevékenység esetén a nyugdíj-folyósítási szabályok változtatása azt az üzenetet közvetíti, hogy minél többeknek érje meg a korai nyugdíjazás halasztása, a nyugdíj igénybevétele nélküli aktív keresői státusban maradás. Célunk, hogy a tényleges nyugdíjazási életkor közelítse a normatív 62 éves korhatárt. Ehhez azonban, amint az okokat az előbbiekben jeleztem, konkrét lépések is tartoznak, a következők szerint.
Aki 2008. január 1-jétől az előrehozott nyugdíjat választja, annak a nyugdíjjogosultság új feltétele lesz a biztosítási jogviszony megszüntetése, szüneteltetése.
Ha valaki a nyugdíj mellett változatlanul aktív kereső lesz, tehát tud dolgozni, van munkája, annak a minimálbért meghaladó kereset esetén a nyugdíj folyósítását a korhatár eléréséig szüneteltetnie kell majd.
Akik kényszerből mennek korai nyugdíjba, mert nincs munkájuk, azok számára e korlátozás nem jelent hátrányos változást, de ha találnak más, eseti munkát, akkor a javaslat szerint a nyugdíjukat a minimálbér összegéig kiegészíthetik.
2010. január 1-jétől ez a szabály kiterjed mindazokra, akik korhatár alatt nyugdíj mellett dolgoznak, függetlenül attól, hogy mikor mentek nyugdíjba. Azt kell elérnünk, hogy korhatár alatt ne a nyugdíj legyen a keresetet kiegészítő jövedelem, hanem fordítva. Hangsúlyozni kell, hogy 62 éves kortól a kereső tevékenység, függetlenül az elért kereset nagyságától, nem jár a nyugdíjfolyósítás felfüggesztésével.
A nyugdíj melletti kereső tevékenységet folytatóknak - a korhatár alatti vagy feletti nyugdíjazástól függetlenül - 2007-től, lényegében március 1-jétől kötelezően, de január 1-jétől választhatóan a keresetek után a jelenlegi 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot meg kell fizetniük, de ennek fejében többletnyugdíjra is jogot szereznek. Egy egyévi, 365 napi járulékfizetéssel az alapul szolgáló bruttó keresetük 0,4 százalékával növelik a nyugdíjukat, és ez átlagosan évente 1 százalék körüli nyugdíjtöbbletet jelent.
2009-től az előrehozott nyugdíjba vonulás feltételeit is módosítjuk. Ismeretes, hogy az 1997-es nyugdíjtörvény már akkor rendelkezett a 2009-es érvényes új feltételekről is. E szerint 2009-től a nők alsó korhatára 59 év, a férfiaké szinté 59 év a régóta érvényes 60 évvel szemben, és az előírt szolgálati idő minimuma 37 év.
A nyugdíjazási korcentrumot az említett problémák miatt nem csökkenteni, hanem fokozatosan növelni kell. Ennek érdekében 2009-től a férfiaknál marad a jelenlegi 60 év, a nőknél pedig a 2009-ben 59 év alsó korhatárt majd 2012-től emeljük 60 évre, de nem változik a 37 év szolgálati idő. Így ekkortól a nemek szerinti egységes alsó korhatár a szintén egységes 62 éves korhatárhoz képest kettő évvel korábbi nyugdíjazást tesz lehetővé azok számára, akik legalább a 37 év szolgálati időt elérték.
A javaslat szerint 2009-től arányosabbá válik a bonus-malus mértékrendszere is, és megszűnik a csökkentés nélküli előrehozás lehetősége, hogy a korai nyugdíjazásra ösztönző hatás mérsékeltebb legyen, s a korai nyugdíj kedvezményének árát az érintettek arányosabban viseljék. A biztosítási rendszerhez kapcsolódó számítások szerint a korai nyugdíjazáshoz havi 0,3-0,4 százalékos nyugdíjcsökkentés adódik.
Ezt azonban 2009-re még 0,1-0,2 százalékban határoztuk meg, s 2010-től kell a 0,3-0,4 százalékos csökkentési mértéket alkalmazni. A nagyobb csökkentés a 61 év alatti, a kisebb csökkentés a 61-62 év közötti időre vonatkozik, s nem lesz további differenciálás a szolgálati idő szerint. A szolgálati idő hossza a nyugdíj összegében már megjelenik.
A nyugdíjszámítás egyes torzító szabályait is korrigálni tervezzük, melyeket a 2008. január 1-jétől nyugdíjba vonulóknál kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy korhatár előtt vagy után mennek nyugdíjba. Teljessé tesszük a nyugdíjhoz figyelembe veendő keresetek valorizálását, 1988-tól minden év keresetét, tehát a valorizálásból eddig kihagyott utolsó három év keresetét is a nyugdíjazás előtti év szintjére felszorozzuk az országos nettó átlagkereset növekedési mértékével. Ez átlagosan 2,5-3 százalékkal növeli a számítási alapot.
Egyidejűleg teljessé tesszük a nettósítást is oly módon, hogy az egyéni nyugdíjjárulék levonása utáni összegből kell leszámítani az adót. A két változás együttes hatásaként a 2008-tól induló új nyugdíjak átlagos színvonala 7-8 százalékkal mérsékeltebb lesz, de még így is 70 százalék körüli, szemben a korábban nyugdíjazottak 62-64 százalékos átlagos szintjével.
A számítási szabályokkal is ösztönözni, illetve jobban honorálni kívánjuk a hosszú ideig dolgozókat, ezért a 40 év feletti szolgálati időnél a nyugdíj mértékében a jelenlegi évi 1,5 százalék helyett évente 2-2 százalékkal növekedő mértéket kívánunk alkalmazni.
Az aránytalanságokat mérséklő kedvező hatást leginkább a teljes valorizáció érvényesíti, mert nem torzulnak amiatt az új induló nyugdíjarányok, hogy a nyugdíjazás eltérő időpontjához képest alacsony vagy magas keresetnövekedési évek jellemezték az utolsó három évet, ami eddig kimaradt a valorizálásból.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan érintik a változások a nyugdíjasokat és a nyugdíj előtt álló korosztályokat, milyen munkaerő-piaci hatások várhatók. Az intézkedések a már nyugdíjban lévők nyugdíjában közvetlen változást nem jelentenek, a Nyugdíj-biztosítási Alap hiányának növekedési ütemét már középtávon mérséklik, a finanszírozási biztonságot 2009-től közel 40 milliárd forinttal, 2012-ben 100 milliárd forintos nagyságrendben javítják.
A nyugdíj előtt állók közül a változásokkal érintett korosztályok számára az alkotmányossági követelmények szerint kellő felkészülési időt biztosítunk. Az új rendelkezések közül, amint részletesen ismertettem, a nyugdíjszámítás új módszerét, a korhatár alattiak kereső tevékenységéhez kapcsolódó nyugdíj felfüggesztését leghamarabb a 2008-tól nyugdíjba vonulókra kell alkalmazni.
A számítási módszer változása differenciáltan hat attól függően is, hogy például az egyéni keresetek az életpálya alatt hogyan nőttek, gyorsabban vagy lassabban az országos átlagnál.
(18.10)
Kisebb mértékű a változás a lassúbb növekedési pálya esetén. Az előrehozott nyugdíjhoz kapcsolódó arányosabb nyugdíjcsökkentési mérték a 2009-től nyugdíjazottakra vonatkozik, de a 2009-re jelenleg hatályos mértéknél a nagy többség számára ez kedvezőbb, kivéve a jelenlegi csökkentés nélküli eseteket. A nyugdíj melletti kereset után a nyugdíjjárulék bevezetése megtörténik 2007-ben. Ez alapján a nyugdíj-kiegészítés első alkalommal 2008-ban jár majd. Az elvégzett részletes hatásvizsgálatok, számszaki és szociológiai elemzések alapján azt mondhatjuk, hogy a nyugdíj előtt állók az eltérő egyéni élethelyzetektől függően eltérő preferenciák alapján fognak alkalmazkodni a most előre meghirdetendő változásokhoz. Kiemelt figyelmet kell szentelnünk a munkaerő-piaci helyzetük alapján szándékuk ellenére előrehozott nyugdíjba kényszerülők csoportjára.
A javasolt változtatások 2009-ben körülbelül 30 ezer, 2012-től újabb 30 ezer, ezt követően együttesen körülbelül 60 ezer fővel növelhetik a munkaerő-piaci kínálatot, feltételezve, hogy minden, a jelenlegi jogosultsági feltételeket teljesítő munkavállaló élni kívánna a korai nyugdíjazással. Ez a kínálat reményeink szerint, ahogy ez a korábbi évek korhatáremelésénél is történt, az érintett korosztályok foglalkoztatási arányának növekedését eredményezi. A jelentős európai uniós többletforrások hasonló reményre nyújthatnak alapot, ami a munkaerő-piaci fogadóoldalt illeti.
A törvénymódosításban olyan átmeneti kedvező szabályok szerepelnek, melyek biztosítják, hogy a prémiumévek programban lévő biztosítottakat és az ez év végéig ide bekerülőket az előrehozott nyugdíj alsó korhatárának növelése hátrányosan nem érintheti. A vállalati finanszírozású korengedményes nyugdíjprogram résztvevőire és ez év végéig ilyen megállapodást megkötőkre szintén kedvezményes átmeneti szabályozást javaslunk.
Kötelességem arról is tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a most benyújtott törvényjavaslatot az Országos Érdekegyeztető Tanács és az Idősügyi Tanács is megtárgyalta és támogatta, az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala pedig nem ellenezte.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül szeretnék szólni a közeljövőben megteendő lépések és a hosszabb távon megvalósítandó átfogó nyugdíjreform viszonyáról. A jelenlegi lépések is reformértékűek, figyelembe véve, hogy 1997-ben az akkori gazdasági és társadalmi viszonyok között meghatározott néhány fontos szabályozáson érdemben változtatnak. Ezek a változtatások azonban a bevezetőben taglalt jövőbeli kihívásokra nem elegendő lépések. Ugyan a kedvezőtlen demográfiai folyamatok hatásait már középtávon mérséklik, de azokat nem állítják meg.
Jelenleg több munkacsoportban folynak az előkészítő, modellező munkák a hosszabb távú, később bevezetendő, átfogó reformlépések koncepciójáról. Ezek az időskori jövedelemgaranciák biztonságosabb megalapozását célozzák. Jelenleg még többféle változat létezik, a szakértői belső viták nem zárultak le. Azt az alapkérdést kell megválaszolni, hogy a várható élettartam meghosszabbodásával milyen legyen a jelenlegi fiatalabbak jövőbeli új nyugdíjmodellje, milyen átmeneti időszak, milyen járulékfizetést ösztönző, érdekeltséget fokozó elemeket kell a magyar viszonyok sajátosságai mellett alkalmaznunk, hogyan lehet a munkában töltött aktív évek és az inaktív életszakasz arányát tovább javítani. Arról a nagy kérdésről szólnak az átfogó reformmunkák, hogy milyen legyen 20-30-40 év múlva a nyugdíjrendszer, amely a leghatékonyabban kivédi az idősek elszegényedését. A mostani intézkedések nem keresztezik a távlati reformot, bármely modell mellett alakul majd ki a társadalmi konszenzus.
Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg, és tekintettel arra, hogy nem egy kormányzati ciklusra, hanem nemzedékre szóló törvényjavaslatról van szó, ennek felelősségével tegyék meg javaslataikat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
