SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság is a mai napon napirendre tűzte és megtárgyalta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényt, valamint az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/1140. számú törvényjavaslatot.
A vitában, ami egyébként egy konstruktív és szakmai vita volt, a többségi oldalon elhangzott - és az talán kiindulópontnak is helyes -, definiáltuk azt, hogy itt nem egy rövid távú szakmai feladat elvégzésére vállalkozunk pusztán, hanem annak a tudatában tesszük meg a javaslatainkat, hogy egy hosszú távú, több emberöltőt átkötő programról beszélünk. Éppen ezért figyelembe kellett vennünk azt is, hogy a kiinduló helyzetnél melyek azok a kihívások, amelyek az elmúlt időszakban a nyugdíjrendszert érték, és éppen ezért, amikor a javaslatainkat, a módosításainkat megtesszük, akkor ezeknek a figyelembevételével kell eljárnunk.
Ilyen kihívás volt, amelyet fontosnak tartott a többségi oldal, hogy rögzítsen, hogy jelen pillanatban azt tapasztalhattuk, hogy a nyugdíjrendszerbe, jelenleg a nyugdíjba belépők 94 százalékáról mondhatjuk el azt, hogy a lehető legkorábbi időpontban választja ezt a formát. Tulajdonképpen ebből a helyzetből alakult ki az is, hogy az átlagos korcentrum - ami 58,6 életévre tehető - nyilvánvalóan egy olyan kihívás, amelyet hosszú távon a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságának az érdekében figyelembe kell venni.
Ugyancsak kihívásnak láttuk, és ezt a többségi oldal elmondta, hogy azt a pozitívumot, ami a társadalom életgörbéjének a növekedését jelenti, azt a pozitívumot, amely a férfiaknál évente másfél hónappal, a nőknél évente egy hónappal ezt a korgörbét emeli, figyelembe kell venni a nyugdíjrendszer alakításánál is. Ugyancsak rögzítettük azt, hogy a hosszú távú fenntarthatóság érdekében a finanszírozhatóság oldalát is figyelembe kell venni, tehát a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát, és amikor az átalakításról, módosításokról beszélünk, akkor nyilvánvalóan ez is az egyik szempont, ami szerint lépnünk kell.
Talán itt még egy elemet emelnék ki: azt a fajta prognosztizációt - és ebben egyetértett a bizottság minden tagja -, a jelenlegi prognosztizáció alapján 2050-re a nyugdíjaskorúak aránya a társadalomban 59,2 százalékra emelkedik a jelenlegi 28,6 százalékról. Ez egy komoly kihívást jelent a nyugdíjrendszerben.
Csak néhány szakmai elemet vennék ki a nagyon hosszú és komoly vitából. Ha a célok tekintetében közelítjük meg, akkor azt látjuk, hogy azok a módosítások, amelyek a törvényjavaslatban benne vannak, ténylegesen azt a célt szolgálják, hogy ösztönözzék az embereket, hogy minél tovább maradjanak a munkában; hogy minél közelebb a valódi korhatárhoz menjenek el nyugdíjba, tehát azokon a kihívásokon, amelyek jelenleg érik a nyugdíjrendszert, pozitív értelemben tudjunk változtatni.
Nagyon sok, már elhangzott szakmai érvet tudnék kiemelni, talán kettőt emelek ki abból, ami a vitában elhangzott. Az egyik az, hogy jövő évtől a nyugdíj melletti keresetnél megjelenik a nyugdíjjárulék-fizetés, és a nyugdíjjárulék-fizetés fejében pedig évente az érintettek nyugdíj-kiegészítő emelést kérhetnek. Aztán a többségi oldalon elhangzott az a vélemény, az az álláspont is, ami a törvényjavaslathoz kapcsolódik, hogy a nyugdíj-megállapítás ellentmondásos szabályainak az oldására a részleges valorizáció helyett a teljes valorizálás kerüljön bevezetésre, ezt tartalmazza a jogszabály is.
Tehát ezt a sort folytatva azt tudom mondani, hogy a többségi oldal nemcsak hogy megtárgyalta, hanem általános vitára alkalmasnak is tartotta a törvényjavaslatot. A bizottság jegyzőkönyve alapján a törvényjavaslat megtárgyalását követően a foglalkoztatási bizottság 10 igen szavazat és 8 nem szavazat ellenében az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.
