BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos törvényt tárgyalunk, én is sajnálom, hogy ilyen késő esti órán kerül ez szóba, hiszen a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényünk garantálja azt az időskori biztonságot az idős embereknek, amit minden kormány ígér, ami olyan rendkívül fontos, hiszen az időskor mindenféle lelki és testi bajjal meg van terhelve. Ilyen körülmények között legalább az a minimális anyagi biztonság nagyon fontos az embereknek.
Ott szeretném kezdeni, amit mondani akarok, hogy miről nem szól ez a törvénymódosítás, kikről nem szól. Egyrészt hangsúlyozni szeretném, hogy alapvetően nem a nyugdíjasokról szól, legalább kétharmad részben nem azokról a nyugdíjasokról szól, akik már nyugdíjasok, hanem akik majd nyugdíjasok lesznek; majd nyugdíjasok lesznek, a közeljövőben netán. Nem szól ez a törvényjavaslat a korhatáremelésről, amire utalt Korózs Lajos is előttem, és ezt nagyon fontos hangsúlyozni, hiszen a sajtó sokat cikkezik arról, hogy elkerülhetetlen, hogy tovább emeljük a nyugdíjkorhatárt. Most 62 év az irányadó korhatár, de Európa-szerte 65, sőt a fejlett nyugat-európai országok a további emelésen is gondolkodnak, mert belekényszerülnek, még a nálunk sokkal gazdagabb Németország is.
Aztán nem szól ez a nyugdíjmódosítás - hozzá kell tennem, hogy sajnálatos módon nem szól - a korkedvezményes nyugdíjak szabályozásáról, szigorításáról, merthogy erre nagy szükség lenne, bármilyen fájdalmas is ez bizonyos csoportoknak.
Amiről szól, az alapvetően szigorítás, megszorító intézkedés, és jó, ha nem tartjuk titokban, hogy elsősorban a nyugdíj közeli korosztályt érinti, azt a '49-50-51-ben született társaságot elsősorban, azok közül is elsősorban a nőket, akiket a korábbi, a '97-es nyugdíjreform különös figyelemmel kezelt, mert őket érintette nagyon súlyosan az akkor meghozott nyugdíjkorhatár-emelés. Náluk 55 év volt a nyugdíjkorhatár, ezt tornásztuk fel fokozatosan 62-re, és most, 2008-ra jutottunk el odáig, hogy beteljesült ez a folyamat, tehát most már mindenkire, aki '49 után született, a 62 év az irányadó előírt korhatár. Ezért is különösen fontos, hogyan szigorítja meg a mostani törvénymódosítás az előrehozott nyugdíjazás lehetőségét.
Mielőtt erre rátérnék, azért néhány érvet magam is hadd sorakoztassak fel azzal kapcsolatban, hogy ezek a szigorító intézkedések, bármennyire fájdalmasak, véleményem szerint is alapvetően szükségesek, egyszerűen azért, mert utalt rá államtitkár úr is, a tényleges nyugdíjba-vonulási korcentrum messze alatta van az irányadó 62 évnek. Elhangzottak ezek a számok, hogy átlagosan az öregségi nyugdíjba 58,6 éves életkorban megy a többség, tehát ez a korcentrum; nőknél kicsit alacsonyabb, 57,7 ez a korcentrum, férfiaknál 60,1. De ha tekintetbe vesszük azt is, hogy rokkantnyugdíjba milyen sokan és mennyivel korábban mennek el az egészségi állapotuk miatt, ahol a korcentrum 50 év, akkor azt gondolom, könnyű belátni, hogy ezt a korcentrumot muszáj egy kicsit följebb tolni különböző eszközökkel.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez a törvénymódosítás négyfajta szigorítást is tartalmaz, olyan szigorítások ezek, amelyekkel megpróbálja az előterjesztő, amíg csak lehet, munkában tartani az érintetteket. Ezek közül valóban első helyen azért szeretnék az előrehozott nyugdíjazásról beszélni, mert ez az a kérdés, ennek az újraszabályozása, amelyben nekem is vitám van a tárcával.
(19.30)
Azt gondolom, hogy helytelen az a megoldás, amit a törvényjavaslat tartalmaz, az tudniillik, hogy szemben áll a korábbi, '97-es reformbeli szabályozással, amiben következetesen érvényesítettük azt a szempontot, hogy a ledolgozott évek száma, a szolgálati idő hossza fontosabb, mint maga a korhatár. Fontosabb azért, mert kinek-kinek a saját életpályája, saját életútja eltérő, van, aki egészen korán kezd dolgozni, és mire eléri a 60 évet, addigra már 44 év szolgálati idő van a tarsolyában, és van, aki szerencsésebb, később kezd el dolgozni, aztán szüneteket is tart, urambocsá, szünetekre is kényszerül. Különösen, amióta '90 óta a gazdasági rendszerváltás következtében megnőtt a munkanélküliség, ilyen kényszerévek is előadódhatnak. Mindez azt jelenti, hogy nem egyformán pakolunk bele abba a bizonyos nyugdíjkasszába, amiről tudjuk pontosan, hogy jó néhány éve deficites lett, és tudjuk pontosan, hogy ezeket a szigorító intézkedéseket a finanszírozásképesség fenntartása érdekében kell meglépni.
Amikor az előrehozott nyugdíjszabályokat '97-ben megcsináltuk, kétféle módon voltak rögzítve a törvényben. Volt olyan előrehozott nyugdíj, amit egy viszonylag magas ledolgozott szolgálati időhöz kötve nem büntettünk maluspontokkal. Azt mondtuk, hogy ha dolgoztál 38 évet - mondtuk ezt a nőknek, akiket a korhatáremelés olyan súlyosan érintett -, akkor te a rád irányadó korhatárhoz képest egy ötéves intervallumban szabadon eldöntheted, hogy mikor is jelented be a nyugdíjazásodat. Ha dolgoztál eleget, akkor mehetsz büntetés, nyugdíjcsökkentés nélkül nyugdíjba. Még ehhez képest is volt az eredeti szabályozásban egy ötéves intervallum, hogy ha nem volt ki a 38 éves szolgálati időd, de volt legalább 33, akkor is dönthettél úgy, hogy mész nyugdíjba, de akkor már büntető százalékok életbe léptek, hogy ha kevés hiányzott ebből a szolgálati időből, akkor csak 0,1 százalék havonta, és ez az ötéves intervallumra vonatkozóan fölment 0,5 százalékra. Ad absurdum, ha valaki csak 33 év szolgálati idővel rendelkezett, és elérte az 57 éves korhatárt, akár 30 százalékos nyugdíjcsökkentéssel is, de választhatta azt az utat, hogy elmegy nyugdíjba.
1997-ben pontosan tudtuk, hogy ezek a szabályok hosszú távon nem fenntarthatók, ezért már a '97-es törvény rendelkezett arról, hogy ha elérjük azt az időintervallumot, amikor mindenkire érvényes a megemelt korhatár, akkor szűkítünk ezeken a szabályokon. Tehát pontosan tartalmazza a jelenleg még hatályos törvény, hogy 2009-től már nem öt év ez az intervallum, csak három, és ennek megfelelően följebb ment a szükséges szolgálatiidő-előírás is egészen 40 évre. Akkor mehetne csökkentés nélkül valaki nyugdíjba, ha a 40 év szolgálati idő birtokában az 59 éves korhatárt betöltötte, de akkor még csökkentés nélkül, és ehhez volt igazítva egy hároméves intervallumban a csökkentett nyugdíjazás igénybevételének lehetősége.
Az a javaslat, ami előttünk van, azt gondolom, hogy indokolatlanul és túlságos mértékben bünteti ezt a korosztályt, ráadásul egy nagyon igazságtalan aránytalanságot is előidéz. Mondok konkrét számokat. Ha valaki olyan szerencsés, hogy 1950-ben született, és időben beadja a nyugdíjazási kérvényét, akkor ő elmehet nő létére 59 évesen, 40 év szolgálati idő birtokában teljes nyugdíjért nyugdíjba. Ha olyan szerencsétlen, hogy két héttel később született, már '51-ben, és életbe lép ez az új szabályozás, amikor is ez a szabály teljes értelemben megszünteti a csökkentés nélküli előrehozott nyugdíj lehetőségét, nos, ez a sorstárs hiába rendelkezik 40 év szolgálati idővel, egészen pontosan 13,2 százalék malust fognak neki 59 éves korában levonni a nyugdíjából. Tényleg azt gondolom, hogy indokolhatatlan, igazságtalan, fenntarthatatlan.
Leginkább az a bajom ezzel az új szabályozással, hogy a régi szabályozásnak azt a logikáját, hogy az életkornál fontosabb a teljesített szolgálati idő, fölrúgja, fölmondja. Ha végiggondolják, képviselőtársaim, hogy a következőkben akár 37 év szolgálati idővel is ugyanazzal a 13,2 százalékos büntetéssel mehet nyugdíjba valaki, mint ha akár 44 évet dolgozott volna, akkor azt gondolom, hogy könnyen belátható, hogy ez így aránytalan és igazságtalan.
Van további szigorítás is a tervezetben. Ilyen szigorítás, ami mindenkit érint, aki nyugdíjas lesz, a nettósítás, hogy tudniillik eddig csak a személyi jövedelemadót vonták le a keresetből, és abból számították a nyugdíjat, ezentúl a nyugdíjjárulékot, a munkavállalói járulékot, az egészségbiztosítási járulékot is vonják. Ez mindösszesen 14 százalék. Ez nem azt jelenti, hogy pontosan 14 százalékkal lesz rövidebb az a nyugdíj, ami az új szabályozás szerint megállapítható, mert vannak ellensúlyozó tényezők, ilyen a valorizáció, hogy nem a megelőző három évre hozzuk föl a keresetnövekedés beszámítását, hanem a megelőző évre, és ilyen az, hogy korrigálunk az szja figyelembevételével. De mindent egybevéve - igaza van Bernáth Ildikónak, aki az előbb elmondta -, pontosan 7 százalékkal lesznek alacsonyabbak a jövőben megállapítandó nyugdíjak átlagosan.
Azt gondolom, nagyon keserű pirula lesz az érintett embereknek tudomásul venni és elfogadni, hogy nem működhet tovább az előrehozott nyugdíj és a nyugdíj melletti munka párhuzamosan úgy, ahogy az előző években, akik az előrehozott nyugdíjat választották, egy jó állás árnyékában ezt megszokták. Párhuzamosan ez a két finanszírozás nem működtethető, itt bizony előáll egy választási helyzet: vagy bent marad még a munkaerőpiacon az illető, ha teheti, vagy ha mindenképpen nyugdíjba megy, akkor szüneteltetnie kell az előrehozott időintervallumban a nyugdíj folyósítását, feltéve, hogy folytatni tudja a munkáját.
Egy további, negyedik tétel, ami sújtja most már nemcsak a nyugdíjba készülőket, hanem a nyugdíjasokat is, a járulékfizetési kötelezettség, hogy ha valaki nyugdíj mellett mégis tud dolgozni, akkor abból nyugdíjjárulékot vonnak, és viszonylag sovány vigasz ennek az ellentételezése a másik oldalon, hogy tudniillik ez egy kicsit növeli majd a nyugdíjjogosultság járulékalapját.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is nyújtok be módosító indítványt a javaslathoz abban a reményben, hogy értelemszerűen az előrehozott nyugdíj szabályozásán korrigálni tudunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
