CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én, meg kell hogy mondjam, örülök, hogy nem terheltük a tévénézőket ezzel a vitával, mert a témához képest ez meglehetősen méltatlan vita volt (Dr. Mátrai Márta: Szégyen!), egy kampánygyűlésnek felelt meg (Ékes József: Államtitkár úr, ezt azért nem mondanám! - Dr. Géczi József Alajos: Nyugalom!), ahol visszaismételtek jó néhány korábbi kampányelemet, és még mindig azzal házalnak, hogy 14. havi nyugdíj, meg mindig azzal házalnak, hogy járulékcsökkentés (Ékes József: És Gyurcsány szavai, hogy megvédjük a nyugdíjakat meg a nyugdíjasokat?), miközben egyébként a nyugdíjalap 515 milliárd forintos hiánnyal küszködik, és ebből akarják azt a portékát eladni, hogy itt még többet kellene mindenkinek kifizetni még kevesebb bevételből. (Cseresnyés Péter: Négy évig nem csináltak semmit sem, ez az eredmény!) Én örülök, hogy ezt a méltánytalan vitát nem hallották nagyon sokan, egyébként meg aki akarta, az úgyis hallgatta, és egyébiránt meg bármikor hozzáférhető mindenki számára.
Szeretnék köszönetet mondani azon kormánypárti képviselőknek, akik a törvényjavaslattal foglalkoztak, és fogalmazták meg esetleg dilemmáikat, javaslataikat. És megköszönném én ezt azon ellenzéki képviselőknek is, akik ezt megtették volna, de helyette egészen mást tettek, úgyhogy ezt most nem tudom megtenni, merthogy úgy tűnik, hogy a termet néhány órára elfoglalta a papagájkommandó, hiszen mindenki ugyanabból a prezentációból, ugyanabból a kottából énekelte el a dalát (Dr. Horváth Zsolt: Kikérem magamnak a sértegetést, államtitkár úr!), nem mérlegelve azt, hogy... (Dr. Horváth Zsolt: Kikérem magamnak!)
Képviselő Úr! Én három és fél órát tűrtem a sértegetéseiket (Dr. Horváth Zsolt: Mi nem sértegettük!), gondolom, megengedi, hogy nyolc percben körülbelül reagáljak arra a töméntelen sok sértegetésre, ami elhangzott. El szeretném mondani, hogy egyébként nézze vissza a jegyzőkönyvből, hogy majdnem betűre ugyanazt és majdnem ugyanolyan témasorrendben mondták el, azt a fáradságot sem véve, hogy esetleg a központilag kiadott útmutatót egy kicsit megvariálják a saját szájuk íze szerint.
Kérdezték többen, hogy miért éppen most, miért ezeket, meg egyáltalán a tervezhetőség. A kereszténydemokrata párt képviselő asszonyai, akik ezt olyan fontosnak tartották, most már nem tartják annak, mert itthagyták az üléstermet, de azért a jegyzőkönyvben majd hátha elolvassák. Pontosan azért most került az Országgyűlés elé ez a törvényjavaslat, hogy lehessen előre kalkulálni, tervezni ezekkel az intézkedésekkel, mert ebből összesen egy, a nyugdíj melletti munkavállalásnak a nyugdíjjárulék-kötelezettsége lép be 2007-ben, minden más 2008-ban, 2009-ben, sőt 2012-ben fog belépni. Pontosan arról szól a törvényjavaslat, hogy ez tervezhető, előre tekinthető, így kiszámítható legyen. Ha ez nem tűnt volna fel, akkor kénytelen vagyok még egyszer ismételni.
Valóban sok minden nem szerepel ebben a törvényjavaslatban, például úgy tűnik, a képviselőtársak útmutatója, az ellenzékieké hiányos volt, mert hatan-nyolcan is kitértek a rokkantnyugdíjrendszerre, amiről egy árva hangot nem szól ez a törvényjavaslat. Úgyhogy nincsen benne, kedves képviselő hölgyek, urak, mert amikor majd megérik arra a helyzet, hogy törvényjavaslat formájában önök elé kerüljön, akkor ide fogjuk hozni, de jelenleg ennek az egész rehabilitáció-kérdéskörnek az újrarendezésével foglalatoskodunk. A kormány a múlt héten döntött arról, hogy ezt az egész rendszert újragondolja, és a passzivitásba szorítás helyett az aktivitás ösztönzése legyen a kulcskérdés, ne az, hogy miképpen csökkent az emberek munkavállalása, hanem azt vizsgáljuk, hogy mi az, ami megmaradt, és ez egy egészen más szemléletmód. Tehát ha ennek a törvényjavaslata elkészül a következő tavaszi ülésszakra, akkor természetesen lehetőségük lesz ebben a témában is megnyilvánulni. Most nem ez van az asztalon - úgy tűnik, ez nem tűnt fel.
(22.00)
Béki Gabriella képviselő asszony felvetette, hogy nem szerepel a korkedvezmény ügye. Arról szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy egyrészt egy alkotmánybírósági döntésből adódó kötelezettség okán is kell ezzel foglalkoznunk, másrészről pedig itt egy tízévnyi tárgyalássorozat után ma az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a korkedvezményes nyugdíjrendszer megoldása körvonalazódni látszott, pontosabban: a mai tárgyalás úgy ért véget, hogy a munkavállalói oldal is támogatta azt a kormányzati elgondolást, amit az asztalra tettünk, úgyhogy hamarosan a törvényjavaslattal találkozni fog a tisztelt Ház a korkedvezményes nyugdíjrendszer megoldása érdekében. Nem csak a törvénnyel lehet megoldani, tehát a törvénymódosítás egyfajta lehetőséget fog teremteni arra, hogy további intézkedésekkel egy igazságosabb megoldáshoz jussunk, mint a jelenlegi. Azt gondolom, hogy méltán számíthat a Ház érdeklődésére.
Néhány rövid megjegyzést szeretnék tenni egy-egy felvetett kérdéssel kapcsolatban. Itt lendületes támadásaik voltak a rokkantnyugdíjrendszerrel szemben, amiről - szeretném még egyszer mondani - nem szól a törvényjavaslat, de azért, ha már feltették a kérdést, akkor válaszolok rá. Többen feltették ugyanabból a kottából a kérdést, hogy most akkor mikor mennek a rokkantnyugdíjasok felülvizsgálatra. Semmi különleges nincsen az elgondolásunkban, de abban az elgondolásban sem, ami nincs a Ház asztalán, csak az, hogy amikor a rendszeres felülvizsgálat van, akkor meg fogják nézni ugyanúgy az orvosi, mint a foglalkoztatási rehabilitációs szakemberek. Azt gondolom, ez nem bűn, hanem teljesen normális dolog.
Háttérszámításokat hiányoltak néhányan. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy november 2-án három bizottság tagjainak eljuttattam a kért számításokat, táblázatokat, vagy ötvenoldalnyi számsort és modellezéseket. (Felmutatja.) Azt szeretném kérni, hogy használják, mert a vita azt mutatta, mintha jó néhányan ezt nem használnák, vagy nem jutott volna még el önökhöz, vagy nem volt idejük ezzel kalkulálni.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Többek között a most elnöklést átvevő Harrach Péter alelnök úr, képviselő úr hozzászólása is erről tanúskodott. Úgy tűnik, hogy nem nagyon mélyedt el a számokban a képviselő úr, ráadásul egy elvi vitám is van vele. Azt mondja, hogy ki adott többet a nyugdíjasoknak, az a kormány vagy ez a kormány. Én ezt a szemléletmódot helyből és reflexszerűen utasítom el, a nyugdíj ugyanis járulékbefizetéssel megszerzett jog, nem adomány, egyetlen kormánynak sem adománya. Ez a nyugdíjasnak szerzett joga azzal, hogy járulékot fizetett be húsz-harminc-negyven éven keresztül, úgyhogy ne tessenek adománynak feltüntetni semmilyen nyugdíjat, semmilyen nyugdíjemelést, hanem a nyugdíjkasszával való felelős gazdálkodásról lehet esetleg beszélni.
Ha a képviselő úr megnézte volna a számokat ebben a kiadványban, amit - még egyszer mondom - rendelkezésre bocsátottam, akkor pedig nem beszélne valótlanságokat, és a hazugságnak feltételezett adatokkal szemben nem hazugsággal érvelne. Ugyanis ha megnézi a nyugdíjkassza kiadásait, hogy ki mennyit költött nyugdíjra, akkor azt lehet mondani, hogy 1998 és 2002 között mintegy 323 milliárddal nőtt a nyugdíjkassza kiadása, 2002 és 2006 között meg ennek a duplájával. Tehát ha már abban az érvrendszerben maradok, hogy ki adott “többet” a nyugdíjasoknak, akkor azt tessék megnézni, hogy a nyugdíjkassza kiadása hogyan nézett ki, és akkor nem tetszik ilyen érveket használni a vitában. Arról már nem is beszélve, hogy az a '98-as bázis az 52 milliárddal alacsonyra vett bázis, és onnan tetszettek számolni a kiadásokat, amit önök vettek el - már meglévő jogot egyébként - a nyugdíjasoktól. Ez a törvény semmilyen meglévő jogot senkitől nem vesz el, szeretném mondani, hanem csak bizonyos várományokat csökkent, szűkít vagy módosít.
Kiszámítható legyen a nyugdíjrendszer és biztonságos, mondták többen. Én még egyet szeretnék hozzátenni: fenntartható legyen a nyugdíjrendszer; nemcsak azért, mert uniós követelmény is, hanem azon hárommillió nyugdíjat vagy nyugdíjszerű ellátást kapó ember szempontjából, akiket Csákabonyi Balázs képviselő úr említett, abból a szempontból kulcskérdés, hogy fenntartható legyen. Úgyhogy hamis az az érvelés, hogy ez a törvény nem szól a jelenlegi nyugdíjasokról. Azt mondtam direkt a bevezetőmben, hogy a jelenlegi nyugdíjakat nem érinti, de az nem jelenti azt, hogy a nyugdíjasokat nem érinti, hiszen a nyugdíjkassza bevételei, kiadásai és ennek egyenlege alapvetően határozza meg a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának kiszámíthatóságát, tervezhetőségét, stabilitását. És aki úgy teszi meg a javaslatait, hogy erre nem figyel, az megítélésem szerint felelőtlen. Nem lehet csak egyoldalúan azt nézni, hogy mi menjen ki a kasszából, azt is meg kell nézni, hogy mi menjen be, és milyen módon áll be az egyensúly a nyugdíjkasszában. Úgyhogy azt gondolom, hogy a fenntarthatóság legalább ilyen fontos.
Emlékeztetni szeretném a jelenlévőket, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és a munkáltatói oldal kifejezett támogatásával, a munkavállalói oldalról pedig azzal, hogy nem ellenzi ezt a törvényjavaslatot, hoztuk a Ház elé. Az Idősügyi Tanács nem azért tárgyalta meg, mert meg akarta nézni, hogy ez most a nyugdíjemelésekre miként hat, hanem pontosan a nyugdíjkassza miatt nézte meg, hogy vajon ezek a lépések veszélyeztetik-e a jelenlegi nyugdíjasok ellátását vagy sem, és azért támogatta, mert nem veszélyeztetik, sőt kifejezetten a biztonságot erősítő intézkedésekről van szó.
Önök olyan érzékenyek ezekre a külső véleményekre, ezért csak emlékeztetném e késői órán legalább a rádióhallgatókat, hogy önök mégiscsak azzal kezdték pályafutásukat '98-ban, hogy elvették azt az 52 milliárd forintot, ami már benne volt a nyugdíjtörvényben mint váromány, meg aztán azzal folytatták, hogy a nyugdíj-biztosítási önkormányzatot szélnek eresztették anélkül, hogy bármilyen kontroll lett volna a nyugdíjkassza felett. Azt gondolom, hogy kéne egy kicsit a saját memóriájukat élezni. Mi meg azzal kezdtük, hogy visszaállítottuk a méltányossági nyugdíjat, azzal kezdtük és folytattuk, hogy bevezettük a 13. havi nyugdíjat, és azzal fejeztük be az elmúlt kormányzati ciklust, hogy egy ötéves korrekciós programot indítottunk el, törvénybe foglalva ezeket a tervezett változásokat. No, meg ahogy megígértük, az özvegyi nyugdíjak kérdésében is a választási és kormányprogramnak megfelelően jártunk el.
Egyébiránt is lehet különféle megfejtéseket hozzátenni az eddigi intézkedésekhez meg a beterjesztett törvényjavaslathoz, meg hogy ki mit csinált, ki mit nem csinált. Azt gondolom, hogy mindaz a 3 millió 100 ezer ember, aki nyugdíjat, nyugdíjszerű ellátást kap, elég pontosan le tudta mérni 1998 óta az egyes kormányok intézkedéseit, és a nyugdíjborítékján megérezte, hogy ki mindenki mit cselekedett, és össze tudja hasonlítani azzal, hogy ki mindenki mit beszél.
Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy felelős törvényjavaslat. Nem mondom azt, hogy hibátlan, hiszen egy országgyűlési vita során számos pontosítás, módosítás kerülhet bele, várom is ez irányú módosító javaslataikat. Már most a vitában is - akár Béki Gabriella részéről, akár Farkas Imre részéről - elhangzottak olyan felvetések, amelyeken érdemes együttmunkálkodni, számolni, megnézni a következményeit, mert lehet, hogy kevésbé vitáink vannak, mint inkább nem jól néztük meg esetleg a számokat, nem modellezzük elég pontosan.
Azt gondolom, hogy érdemes így együttműködni, és lehet, hogy egy jobb konstrukciót lehet találni az asztalon fekvőnél. Erre szeretném a kormány nyitottságát újólag megerősíteni, és arra szeretném kérni az ellenzéki képviselőtársakat is, hogy egy ideig felejtsék el a választási kampányokat, vége van ennek, több hónap után tényleg vége ennek, nyugodt, szakmai vitára mindig készek vagyunk és a konstruktív javaslatokra is. A demagógiával fűszerezett kampányszövegeket meg hagyják meg, majd három és fél év múlva nyugodtan elővehetik.
Köszönöm szépen a figyelmet.
(22.10)
