DR. ASZÓDI PÁL
DR. ASZÓDI PÁL
DR. ASZÓDI PÁL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A megtárgyalandó törvényjavaslat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosítása.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Legyen szabad azzal az észrevételemmel kezdeni, miszerint nem tartom szerencsés helyzetnek, sőt balszerencsének minősítem, hogy ez a fontos téma a nagy nyilvánosság kizárásával történik. Miért nem lehetett ezt a kérdést, amikor a nyugdíjasok 94 százalékáról van szó, a televízió nyilvánossága elé hozni, hogy hallhatták volna a nyugdíjasok, hogy értük ki mit óhajt tenni? Mi vállaljuk azt, amit mondunk, önöknek is vállalni kellene azt, amit mondanak.
Sajnos félre kell tennem a hozzászólásomat teljes egészében, mert figyelmesen hallgattam Korózs Lajos képviselő úr felszólalását, így az ő hozzászólásával foglalkozom. Igaz, hogy az Európa Tanács szakbizottsága 2003 tavaszán megkereste az Idősügyi Tanácsot az úgynevezett nyílt koordinációs módszer elnevezésű állásfoglalásával a megfelelő és fenntartható nyugdíjrendszerek ügyében. Alapvetően kiragadta ez a kezdeményezés, javaslat, hogy a foglalkoztatási ráta az elsődleges dolog, és nem szabad megengedni, hogy a nyugdíjba menetel a nyugdíjasok elszegényedésével járjon.
Július 15-én megtette a kormány az erre vonatkozó stratégiai jelentését, ahogy a képviselő úr mondotta, mint az Idősügyi Tanács titkára is. De szeretném tapasztalni, hogy ebben a stratégiai jelentésben hogyan szerepelt a szegénység elleni küzdelem politikája a kormány politikájában, milyen halvány tünetei vannak vagy vannak-é a felzárkóztatás nyugdíjas-politikájának, és itt az a körülmény, tisztelt képviselő úr, miszerint a javaslat indoka, hogy a járulék nem fedezi a költséget, és ön azt mondta: keveset szednek be, nem fizetnek, de abból is adódik ez, hogy nem dolgoznak.
(19.10)
Érdekes, ez az “is” megszorult a harmadik helyen. Ez az első. Ennek a kormánynak a gazdaságpolitikája olyan volt, amit az őszödi beszéd összegzett: könnyű volt teljesíteni, mert semmit sem csináltak. Tehát a gazdasági helyzet eredményezi azt, hogy erről a kérdésről ilyen módon beszélni kell. Meg kell kurtítani a nyugdíjasokat.
Én csak arról a kérdésről szeretnék majd röviden szólni, hogy az a korrekciós törvényjavaslat már sérelmet szenved, már nem jó, már kevés, tehát már tovább kell menni, és Korózs képviselő úr szíves figyelmét fölhívhatom, hogy a miniszterelnök úr az Idősügyi Tanácsban ez év tavaszán a kampány során azt mondotta: mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az 50 év körüli, 50 éves korú munkavállalókat kedvezményes nyugdíjhoz juttassuk hozzá.
Ott fölvetődtek az aggályok, hogy ennek fedezete is kellene, és én voltam bátor elmondani, hogy ha a Medgyessy Péter által fölvázolt 400 ezer munkahely teremtéséből meglett volna a 400 ezer munkahelyteremtés, akkor 400 ezer ember járulékot fizetett volna, növekedett volna ez a kassza, amiről most azt mondjuk, hogy nem sok pénz van benne - sőt a rendszerváltáskor egy forint sem volt benne, amikor az Antall-kormány kezdte -, és a másik dolog a damnum emergens, az okozott kár. Ezt a 400 ezer embert még fizetni is kellett, támogatni szociális kedvezményekkel és így tovább. Szóval, így működött ez a rendszer, és ebből eredően tartunk ott, ahol tartunk.
Megosztottam munkatársaimmal a beszélgetési témaköröket; én kevés adattal fogok foglalkozni, mert majd a munkatársaim szót kérnek e tekintetben.
Én csak egyről szeretnék szólni. Az öregségi nyugdíjasok érdekképviseletében ténykedek évek óta. Most mi történik? Az öregségi nyugdíjas munkabérét 62 éves kor betöltése után összevonják a nyugdíjjal, visszatérünk oda, ahhoz a rendelethez, amit Medgyessy Péter még pénzügyminiszterként a Németh-kormányban megalkotott: megadóztatjuk a nyugdíjakat. Igaz, hogy az adósáv föltolása mellett a nyugdíj után nem kell majd adózni, de akkor is, a munkabér utáni járulékokat - ez 14 százalék - fizetni kell. Akkor most hogyan is állunk a nyugdíjasok támogatásával? Hogyan állunk azzal, hogy a nyugdíjasok helyzetén javítani akarunk?
Az a tiszteletteljes kérésem, amire a mai sajtó fölhívta figyelmünket, a Népszabadságból idézek: “Aki teheti, még most menjen nyugdíjba.” Hát, ez aztán megmondja a riadalmat keltő figyelmeztetést, mert arról van szó, hogy ha ezt halogatja bárki, csak rosszabbul járhat 2008 után; nem én mondom: mások mondják, szakemberek is mondják.
Ilyen módon, tisztelt Ház, tisztelt frakciók, az a tiszteletteljes kérésem, hogy jobb megfontolás érdekében tegyük félre ennek az ügynek a megtárgyalását, hiszen a nyugdíjrendszer megváltoztatására nem alkalmas, ez csak egy szelete a nyugdíjrendszernek, ezzel pedig sokra nem megyünk. Legyen egy egységes nyugdíjrendszer-változtatás, annak kereteibe dolgozzuk bele ezt is.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről az előterjesztett törvényjavaslatot nem támogatjuk. Köszönöm a türelmet, és átadom a szót a kollégámnak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
