DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom első felében egy olyan szempontot szeretnék érinteni, amelyet csak távolról súrolt néhány előttem szóló képviselőtársam. Olyan korban élünk, hozzátehetjük, hála a Teremtőnek, amikor épeszű ember már nem vitatja el azt, hogy minden személynek joga van az emberhez méltó élethez, minden személyt megillet az emberi méltóság.
Mi kell ahhoz, hogy emberhez méltóan éljünk? Sok minden, nem fogok mindent felsorolni, nyilvánvalóan a megfelelő táplálék, a munka, a megfelelő otthon, de kell hozzá három nagyon fontos dolog még: kiszámíthatóság, biztonság és igazságosság. Ha a három közül bármelyik hiányzik az életünkből, akkor az emberi méltóságunkon esik csorba.
A kiszámíthatóság azt jelenti, hogy tudok tervezni előre, nemcsak holnapra, nemcsak holnaputánra, hanem akár öt-tíz évre is, ami egy ember életében még belátható időtartam. A biztonság azt jelenti, hogy biztos lehetek abban, hogy amit megígértek, az úgy lesz, hogy az ismert szabályok hasonlóképpen fognak alakulni a jövőben, hogy nem kerülök hátrányba azért, mert egy évvel később vagy korábban születtem. Az igazságosság szintén azt jelenti, hogy nincs kettős mérce, ugyanaz az elbírálás fog engem érni, akár '51-ben, akár '52-ben születtem.
A törvényhozás mindig törekedett is arra, hogy ez a három szempont érvényesüljön a megalkotott jogszabályokban, legyen az akár törvény, akár alacsonyabb rendű jogszabály. Ennek a jegyében nem lehetett például csak két év várakozási idő után bevezetni az érettségi reformot, mert nem lehetett olyan hátrányos helyzetbe hozni a már gimnáziumban ülőket, hogy ne tudják, hogy mire készüljenek. Tehát ez egy általános szempont volt mindig is a törvényhozásban, hogy legyen kellő idő a felkészülésre, ne érje hátrány, ne legyen igazságtalan az új jogszabály a később jövőkkel kapcsolatban.
Megkockáztatom, az érettséginél az ember életében fontosabb fordulópontot jelent az, amikor nyugdíjba készül, hiszen elmenőben vagyunk már az aktív élettől, és nem tudjuk, hogy mi vár még ránk. Az anyagi biztonságnak, a kiszámíthatóságnak talán itt sokkal nagyobb szerepe van, mint fiatal korban, amikor az ifjúság még sok problémát meg tud oldani.
Húsz-harminc éves képviselőtársaimat még nem érinti meg a nyugdíjazás gondolata - nincsenek is itt az ülésteremben ilyen fiatalok. Kár, pedig ők is el fognak jutni eddig, kívánom nekik. Negyvenéves korban az ember már elkezd ezzel foglalkozni, ötvenéves kor után pedig már számolgat. És ez a nyugdíjreform éppen ezt az ötvenéves korosztályt sújtja igazságtalanul, mert más vár rájuk, mint ami várna, ha néhány évvel történetesen idősebbek lennének.
Ezért tehát ez a nyugdíjreform nem felel meg a kiszámíthatóságnak, mert egészen más kondíciókat teremt 2008, 2009 és 2010 után, mint amit a jelenleg érvényes nyugdíjszabályok teremtettek.
(21.10)
Csorbul a biztonság követelménye is az említettek miatt, az igazságosság követelménye pedig amiatt, hogy - ahogy ezt már több képviselőtársam elmondta előttem - egész korosztályokat hoz pótolhatatlan és orvosolhatatlan hátrányos helyzetbe. Ezért tehát ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan több ponton. Elfogadhatatlan például ott, hogy a nyugdíjakat másképp számolják ki két év múlva az akkor nyugdíjba menőknél - ahogy ez már szintén többször elhangzott -, és ez évente körülbelül 70-100 ezer forint mínuszt jelent azoknak, akik pechükre egy-két évvel később születtek. Nem véletlen, hogy a Kereszténydemokrata Néppárthoz egyáltalán nem köthető országos napilap is már ilyen tanácsokat ad az embereknek, hogy menjenek nyugdíjba minél előbb, mert különben olyan hátrányuk lesz, amit utána egészen halálukig nem fognak tudni orvosolni.
Elfogadhatatlan az is, hogy az egyszer már megszerzett nyugdíjból további levonásokat eszközöljenek akkor, ha munkát vállalnak mellette. Az összevont nyugdíjra és bérre gondolok, amit egyszer már megszüntetett a törvényhozás, és most ismét nagyon hátrányos helyzetbe taszítaná a nyugdíj mellett sokszor kényszerűségből munkát vállalókat, akik pedig ugyanakkor sokszor nagyon hasznos munkát végeznek.
Elfogadhatatlan amiatt is, hogy akik idő előtt kénytelenek nyugdíjba menni, azok megint csak forintban, tízezrekben kifejezhető hátrányokat szenvedjenek. Ezek a hátrányok, amelyeket már sokan elmondtak előttem, évi 20-50-70 és 100 ezer forintot jelentenek, évente ennyit, és nem egyszeri 19 ezer forintot, mint az az ominózus 2002-es, sokszor felemlegetett történet.
Az idő előtt való nyugdíjba vonulás lehetősége is erősen beszűkült éppen a mellette vállalható munka miatt. Egy diplomás ember lényegében megfosztódik attól a lehetőségtől, hogy 62 éves kora előtt nyugdíjba menjen, hiszen 24 éves korban szerzünk diplomát, a 38 éves munkaviszony éppen 62 évre jön ki. Ha hozzáadjuk az egyetemi éveket, akkor tudjuk, hogy ez több, de ha korábban nyugdíjba akar menni, és emellett munkát vállalni, akkor ismert, hogy milyen hátrányokat szenvednek.
Itt térek rá a saját, szűkebb szakmám problémájára, a pedagógusokéra. Én több mint egy évtizeddel ezelőtt még gimnáziumi igazgató voltam, még lényegesen fiatalabban, mint azok a kollégáim, akik akkor 55 évesen nyugdíjba mentek. Nagyon sok olyan beszélgetést folytattam velük, ahol arról számoltak be, azt mondták, és láttam is 55 éves kolleganőimen, hogy ők képtelenek már heti - akkor, azt hiszem, 18 volt a kötelező tanítási óra - 18 órát tanítani, erre felkészülni, koptatni magukat, elviselni a gyerekekkel való állandó feszültséget, a szülőkkel való konfliktusokat, viszont nem tudják elképzelni az életüket úgy, hogy egyik pillanatról a másikra a heti 18 óra tanítás után bevonuljanak a főzőkanál mellé. Nagyon előnyös megoldás volt számukra az, hogy idő előtt vagy éppen 55 éves korukban nyugdíjba mentek, és fokozatosan vonultak ki az aktív életből, és emiatt nem szenvedtek olyan hátrányt, mint amiket ez a törvénymódosítás most jelent. Volt egy olyan kollégám, aki 75 éves korában is még latint tanított az iskolában, nagyon kevés óraszámban. Az egész iskola fiatalsága felnézett rá. Ez a latintanár nyilván nem vállalna most munkát, mert ha kiszámolná, hogy az összevont jövedelme után mennyit kell adózni, rájönne, hogy nem éri meg, többet kellene elköltenie már gyógyszerre és orvosra.
Nem tudom, hogy a képviselő hölgyek és urak közül hányan és milyen gyakran utaznak villamoson vagy metrón. Én elég sűrűn teszem. A múlt héten volt az az eset, hogy felszállt egy általános iskolai osztály két tanárnővel a villamosra. A gyerekek nem voltak rosszak, csak éppen - mint a gyerekek - irdatlan hangosan beszélgetek, mindenen rihegtek-röhögtek. Elképesztően fárasztó volt már nekem is. De nem is bírta hallgatni mindenki szó nélkül, megkérdezte a villamoson utazó egyik utas a kísérő tanárnőt, hogy mondja, kedves, hogyan lehet ezt idegekkel bírni. A válasz teljesen mindegy, hogy mi volt - nagyon nehezen. Ez a szakma, ez a hivatás olyan, ami koptatja az embert, ami iszonyatos feszültségeket jelent számukra, és ha megfosztjuk őket az emberi méltóságuktól, hogy úgy vonuljanak nyugdíjba, úgy készüljenek életük utolsó harmadára, hogy ne érje őket hátrány, akkor nagyon rosszat teszünk.
Ha jól emlékszem, a nyári miniszterelnöki nyilatkozatok között többször olvastam azt, hogy néhány területet nem fog érinteni a megszorítás. Ilyen terület volt a nyugdíj vagy a nyugdíjasok említése is. Ebben a törvényjavaslatban ennek az ellenkezője köszön vissza.
Csak olyan hátrányos nyugdíjreformot tartok az emberi méltóság szempontjából elfogadhatónak, amely legalább 15 éves kifutási időt enged, azért, hogy az emberek méricskélhessenek, meggondolhassák, hogy mi az előnyösebb nekik, mi a hátrányosabb, hogy felkészülhessenek arra a szükségszerűen bekövetkező rosszra, amire, úgy látszik, hogy számítanunk kell a közeljövőben.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
