HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Kénytelen leszek betartani az időpontot, elnök úr.
Hölgyeim és Uraim! Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy Soltész Miklós képviselőtársam minden lényeges kérdést érintett.
(19.50)
Azt a megjegyzést azonban meg kell tennem, hogy itt a változtatások egyértelműen a megszorítás irányába hatnak. Sajnos az időpont, amikor kénytelenek vagyunk erről tárgyalni, azt tükrözi, hogy a kormánypártok féltek ettől a nyilvánosságtól, amit a televízió biztosítana.
Még egy megjegyzést engedjenek meg nekem: a kommunikációs csúsztatások veszélyére hadd hívjam fel a figyelmüket, ami nemcsak ezzel a törvénymódosítással kapcsolatos, de az előző időszakra is vonatkozik. Talán elnézik nekem azt is, hogy mint a '98-2002 közötti intézkedések felelőse, néhány megjegyzést teszek arra az időszakra vonatkozóan is.
Általánosságban látjuk azt - és ez ma is szóba került -, hogy az egy nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható időszak volt, amikor nemcsak az államadósság csökkent és a GDP volt 5 százalék körül, szemben a most prognosztizált 2,2 százalékkal; nemcsak a Széchenyi-terv működött és a gazdaság élénkítése; nemcsak a társadalmi béke volt megteremtett és minden rétegnek valamiképpen az előrelépése, hanem akkor felemelhettük a fejünket mint magyarok, mert másképp néztünk a világba; hogy próbáltuk a nyugdíjasok problémáját kezelni ebben az időszakban. Engedjék meg, hogy néhány kérdésre emlékeztessem önöket.
A nyugdíjak reálértéke, növekedése hogyan alakult a rendszerváltás kezdete óta? Az első ciklusban 8 százalékkal csökkent. Érthető, hiszen '93-ban éppen a munkanélküliség növekedése miatt menekültek sokan rokkantnyugdíjazásba. A második ciklusban, Horn Gyula kormányzati idejében 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. Ez a kettő együtt már 20 százalék. Elérkezett '98, amikor nekünk ezen változtatni kellett: 22,2 százalékkal növeltük a nyugdíjak vásárlóértékét. Hozzá kell tenni persze azt, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány is követte ezt, és ha egy kicsit kevesebb is, de megközelítően ennyi volt az emelkedés.
Felhívnám a figyelmüket egyvalamire, ami azóta gyakran elhangzik, de sajnos egy huncut csúsztatás van benne, és ezt meg kell említeni, mert nem maradhat benn a közgondolkodásban ez a szerény hazugság: 52 milliárdot elvett az Orbán-kormány a nyugdíjasoktól. Súlyos hazugság - aki kitalálta, szégyellje magát. Nem mondom azt, hogy aki bólogat is, mert ilyet nem mondanék egy államtitkárnak (Csizmár Gábor: Aki ezt eltagadja, az is. - Ékes József: Mennyit vesztett az értékéből?) -, de hogyan is nézett ki ez a dolog? Horn Gyula, ugye, a Bokros-csomag idején 20 százalékkal csökkentette a vásárlóértéket, amit némileg korrigált, mínusz 12-re módosított. Szégyellte magát, ezt megértem. Megígérte törvényi szinten, hogy legközelebb majd 20 százalékkal növeli, és ezt hagyta rá a következő kormányra. Ez egy picit emlékeztetett arra a törvénymódosításra, amit az előző ciklus végén tett meg a szocialista kormány.
És mi történt utána? Az Orbán-kormány négy éve alatt nem ennyit, ennél jóval többet adott a nyugdíjasoknak. De azt a disznóságot, amit elkövetett a Horn-kormány, hogy diktátumot próbált adni az utódjának, nem volt hajlandó elfogadni. (Göndör István: Lakásépítés!) Még egyszer mondom, képviselő úr, többet adott az Orbán-kormány a nyugdíjasoknak, mint amennyit Horn Gyula ígért. Erre kitalálta valaki ezt a szemenszedett hazugságot, hogy 52 milliárdot elvettünk a nyugdíjasoktól. Szemenszedett hazugság! Aki ezt mondja, kitalálta, és aki ismételi, az súlyosan hazudik, mert az Orbán-kormány sokkal többet adott a nyugdíjasoknak, mint bármelyik kormány a rendszerváltás óta, és sokkal többet, mint amit Horn Gyula megígért. (Derültség az MSZP soraiból. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Költői túlzás!) Ezen önök vigyorognak, de nincs igazuk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem vigyorgunk!)
Vagy beszéljünk egy másik kérdésről! Önök azt mondják, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosarat önök vezették be. Egy-két őszinte képviselőjük beismerte, hogy ez füllentés. A nyugdíjas fogyasztói kosár bevezetését 2001-ben az Orbán-kormány kezdte meg. Ezt ki lehet sajátítani, de a tényekkel ellentétes.
Beszéljünk arról, hogy a kötelező, törvényben rögzített emelés fölött minden évben 3 százalékkal több nyugdíjemelést adtunk a nyugdíjasoknak. Ez a nyugdíjba beépülő 3 százalékos emelés több, mint a 13. havi nyugdíj.
Ezeket azért kellett elmondanom, mert ezek az igazsághoz hozzátartoznak, és a Gyurcsány-kormányra jellemző csúsztatás - nem akarom hazugságnak nevezni - egyik területe ez volt. Ezeket ki kellett mondani újból, hiszen a közgondolkodásba önök bevitték ezeket a tévedéseket, megtévesztéseket, amelyeket a nyugdíjtörvények (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) módosítása kapcsán nem lehet elhallgatni. Sajnos több időm nincs, ezért több hazugságot nem tudok megcáfolni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ennyi bőven elég volt!)
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
