LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy november 1-jei újsághír, amely a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításával kapcsolatos, címe: “Megkezdték a törvényellenesen megvont nyugdíjak folyósítását. A nyugdíjintézet ideiglenes forradalmi bizottsága a kormány utólagos engedélyének reményében megkezdte a törvényellenesen felsőbb rendelettel megvont nyugdíjak folyósítását: saját jogú nyugdíjasoknak 400, özvegyeknek 200 forint nyugdíjat küld előlegként.” A hír igaz, csak nem 2006. november 1-jei, hanem 1956. november 1-jei.
Mondanék egy újabb lépést a közelmúltból: Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter úr bizottsági meghallgatását idézném. Itt a miniszter úr a szociális ágazat és a hozzá tartozó családügy és ifjúságügy piaci alapú átalakításáról beszélt hosszasan, megrendelő-szolgáltató viszonnyá degradálva az ágazatot. Egyetlen szóval sem említette a magyarság demográfiai helyzetét, ami pedig minden, ehhez a szaktárcához tartozó ügyben észlelhető és összetett probléma gyökere.
Amikor erre felhívtam Kiss Péter úr figyelmét, azonnal elvágta a kérdést azzal, hogy ezt a fontos ügyet ne tegyük pártpolitikai csatározások színterévé. Ezzel önmagában egyet lehetne érteni, amennyiben a legcsekélyebb nyomát látnánk annak, hogy ezzel a kérdéssel a tárca foglalkozik.
Miért került ide ez a kép? Pusztán azért, mert a demográfiai probléma a gyökere a nyugdíjrendszer átalakítási igényének, az egészségbiztosítás egész összetett és súlyos problémakörének, a foglalkoztatási gondoknak, a családok helyzetének - és sorolhatjuk, tágíthatjuk a kört szinte a végtelenségig. A törvénytervezet általános indokolása még néhány mondat erejéig foglalkozik a demográfia kérdéskörével. A ma problémája egyes szakértők szerint főként az, hogy mostanában mennek nyugdíjba a Ratkó-korszakban született népesebb korosztályok. Ez a szemlélet tragikus. Ez lengi át a kormány gondolkodását a nyugdíjrendszer átalakításáról, a szociális szektorról, a családtámogatási rendszerről.
Kérem szépen, nem az a probléma, hogy az ’50-es évek elején volt néhány év, amikor sok gyermek született, hanem az, hogy 1956 súlyos vízválasztó volt a demográfia terén is: azóta csúszunk le a népesedésben, akkor vették el az életkedvét a nemzetnek, és ezt nem nyertük vissza azóta sem.
Sokat hallottunk arról, hogy készül egy új, átfogó nyugdíjtörvény. Miért nem várjuk azt meg? Miért nem lehet megvárni a jövőre esedékes átfogó nyugdíjreformot? Azt gondolom, hogy talán azért, mert igazából söpörni kell az utat a konvergenciaprogram, a költségvetési törvény és valószínűleg nagyban-egészében a 2007-13 közötti európai uniós források önrészének biztosítása előtt. Ez az ára, kérem szépen, annak, hogy most megint egy olyan nyugdíjtörvényt hozunk, olyan módosítást csinálunk, amellyel igazából, azt hiszem, konzerváljuk a problémáinkat.
Mert mi a kormány válasza ezekre a problémákra? Szűkítés, megvonás, elvonás. Nem az elosztható, a társadalombiztosítási alapba befolyt pénz értékét őrzik meg, nem ezt bővítik, nem azon gondolkodnak, hogy hogy lehet többet befizetni, munkahelyteremtéssel, a fekete-, szürkegazdaság kifehérítésével, a vidék sok százezres alkalmi munkából élő tömegének bevonásával a tb- és nyugdíjrendszerbe. Ezzel, elsősorban a leendő nyugdíjasokat és a rokkantnyugdíjasokat érintő megszorító csomaggal egy negatív spirált idéznek elő. Egyre nagyobb teher járul az egyre szűkülő, aktív, járulékot fizető népességre, és egyre kevesebb jut a nyugdíjpénztárakba.
Két képet mondanék önöknek. Olyan ez a nyugdíjrendelet, mint akvárium a tengerben. Az akváriumban lévő halakat etetjük tubifexszel meg szárított bolhával, az akváriumon kívüli halak egyre veszélyesebb környezetben élnek, olajjal szennyezett a világ, lehalászás folyik, és gyakorlatilag, úgy látom, az akváriumon kívüli népesség óriási.
(19.20)
A másik kép pedig ennél morbidabb és súlyosabb. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer olyan, mint egy földön fekvő ember, amelyet most letakarunk egy szőnyeggel; a szőnyeg kisebb, mint a fekvő ember, s a szőnyeget körbevágjuk, és levágunk kezeket, lábakat, netán fejet. Azt hiszem, nekünk a tengerben lévő halakkal kell foglalkozni igazán, és a kezekkel, lábakkal, fejekkel, amelyeket körbevágunk.
Néhány gondolat: beszéljünk néhány szót a rokkantsági nyugdíjasokról! A számok valóban drasztikusak. Óriási számokat hallottunk. Miről szólnak ezek? Ki kell mondani, hogy ezen óriási tömeg bizony javarészt a szocializmus és a végbe nem vitt rendszerváltozás hajótöröttje. Az önkizsákmányolás a Kádár-korszakban, a spontán és rablóprivatizációban munkahelyüket elveszített tömegek létbizonytalansága, elértéktelenedése a munkaerőpiacon ide vezetett. Ezért sem szabad ilyen könyörtelenül kezelni ezt a kérdést. Úgy gondolom, hogy ez átgondolást igényel.
Egy másik nagyon fontos dolog, hogy Kiss Péter szerint a nyugdíjrendszert úgy kell megváltoztatni, hogy a nyugdíjba vonulás ideje közelítsen a nyugdíjkorhatárhoz. Persze, mi azt gondoljuk, hogy igen - de miért akarnak jelentős tömegek idő előtt nyugdíjba menni? Óriási számokról beszélünk: azért, mert kilátástalannak ítélik meg a helyzetüket, kimenekülnek az egyre ingoványosabb, egyre több megaláztatást okozó munkaerőpiacról. Ez éppúgy menekülés, mint az előző helyzet.
Nyugdíjkorhatár felemelése - hallatlanul izgalmas kérdés. Draskovics Tibor úgy vélte, hogy már rövid távon foglalkozni kell a nyugdíjkorhatár felemelésének kérdésével, és úgy kell a reformot elindítani, hogy az világos ösztönzést adjon a legális foglalkoztatás terjedésére. 58-60 éves emberekről beszélünk. Miről van itt szó?
Számos olyan gondolatot lehet itt még fölvetni, ami nagyon izgalmas és érdekes, én most mégis egy kicsit a jövőről beszélnék, és arról, hogy igazából mi volna a teendő. A brüsszeli Európai Bizottság azt mondja, hogy a siker kulcsa a demográfiai megújulás elősegítése, az emberek segítése abban, hogy jobban egyensúlyozhassanak a munka, a család és a magánélet között, és így több gyermeket vállalhassanak; több munkahely és hosszabb aktív életszakasz, az idősek munkalehetőségének javítása, nagyobb termelékenység. Erről kellene inkább beszélni, és ezzel kellene inkább foglalkozni.
Van egy nagyon fontos dolog. A Magyar Nemzeti Bank egyik ügyvezető igazgatója azt mondja, hogy a nyugdíjreform nem a mai nyugdíjasokról, hanem a jelenlegi aktív foglalkoztatottakról szól. Rövid távú megoldást jelenthet az, hogy megváltoztatják a nyugdíjba vonulás korhatárát, illetve a nyugdíjak indexálását. Hosszabb távon azonban a strukturális problémákat kell megoldani.
A nyugdíjrendszer valódi reformja csak az adórendszer és a szociális ellátások rendszerének együttes újragondolásával teremthető meg. S most egy nagyon fontos dolog következik: a nyugdíjak kérdéskörével napjainkban több minisztérium, főhatóság és állami intézmény is foglalkozik, de valódi gazdája nincs a kérdéskörnek. Épp ezért a nyugdíjproblémák kezelésére egy jól meghatározott feladatkörrel felállított intézményt kellene létrehozni, amely hosszú távra gondolkodik, és a kormánytól is egyfajta függetlenséget élvez, amelynek vezetésében hozzáértő, szakértő testület foglalkozik a nyugdíjrendszer stratégiai kérdésével. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Lehet, hogy pontosan arról volna szó, hogy létre kellene hozni a nyugdíjintézet ideiglenes forradalmi bizottságát. Ez tréfa ugyan, de komolyan is lehet gondolni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
