VÍGH ILONA
VÍGH ILONA
VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt pár gondolattal én is hozzájárulnék a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, valamint a kapcsolódó törvények módosításához, engedjék meg, hogy én is megfogalmazzam azt az aggályomat és kételyemet, hogy ennek a nagyon fontos törvénytervezetnek, amely valamennyiünket érint, a vitája sajnos az esti órákban, adásidőn kívül történik. Úgy gondolom, az embereknek joguk van az információhoz. Most pedig azt tapasztalom, mint az egészségügyi törvény tárgyalása kapcsán is - amely szintén valamennyi társunkat érinti -, hogy a társaim egyszerűen nem kapják meg a szükséges információt. Én ezt maximálisan kifogásolom.
A felszólalásokban elhangzott, hogy a jelenlegi törvény - s ezt nem is titkolják szocialista és liberális képviselőtársaim - a megszorításról szól, illetve arról, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap nem fedezi a járulékokat, ezért szükséges az eddig megszerzett jogosultságokat korlátozni. A szóban forgó nyugdíjtervezet meghatározza a célokat, és - mint ahogy elhangzott az előzőekben is - azt a célt szolgálná, hogy a nyugdíjrendszer igazságosabb legyen, biztosítson érzékelhetően magasabb jövedelmet idős korban azoknak az embereknek, akik az életüket végigdolgozták, és akik után tisztességesen fizették a járulékokat. Ne a mielőbbi nyugdíjba vonulásra, hanem az aktivitás megőrzésére ösztönözzön. Legyen pénzügyileg fenntartható, és ne rójon elviselhetetlen terheket az aktív dolgozó emberekre, valamint működjön zökkenőmentesen. Ezzel a célkitűzéssel az a probléma, hogy sem nem igazságos, sem nem biztonságos.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy ez a törvény igazságos legyen, önöknek bátorságra lenne szükségük, csakúgy, mint a szocialista-liberális kormánynak. Bátorság kellene ahhoz is, hogy egy komplex, hosszú távú családpolitikai intézkedést hajtson végre, amely összefüggésben van a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával. Egyetértek Harrach Péter képviselőtársammal abban, hogy a nyugdíjrendszer megállapításánál elengedhetetlen a gyermekvállalás érvényesítése, hiszen a gyermeket nevelők a legnagyobb adófizetők ma Magyarországon. Azzal is egyet lehet érteni, hogy a jelenlegi hárompilléres rendszer valóban nem biztosítja a járulékfizetők időskori biztonságát.
A napokban olvastam a sajtóban a Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság egyik munkatársának a nyilatkozatát arról, hogy tulajdonképpen mit is kellene tenniük az embereknek, hogyan szerezhetnék meg a biztonságos nyugdíjat idős korukra. Az interjúalany elmondta, talán a legbiztosabb az, ha mindenki gondoskodik magáról a jövőben, mert a jelenlegi nyugdíjrendszer semmiképpen nem garantálja biztonságukat a jövőben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a rövid távú átalakítás nem más, mint a már megszerzett jogosultságok korlátozása. Az önök nyugdíjrendszerreformját már volt alkalmunk megismerni korábban, 1997-ben, amikor az 55 éves korhatárt felemelték 62 esztendőre. Nyilván ülnek itt a teremben olyan képviselőtársaim, akik egyéni körzetben képviselők. Engem nagyon sokan megkerestek azzal, hogy egyetlen kérésük van: ha a parlament nem tesz semmi mást az elkövetkezendő négy évben, csupán azt, hogy visszaállítja az 55 éves nyugdíjkorhatárt, akkor már azt hálásan és tisztelettel megköszönnék. Arról van szó, hogy a ma érvényben lévő korkedvezményt is megvonják, illetve emelni kívánják a jelenlegi törvénytervezet szerint. 1997-ben bevezették a magánnyugdíjpénztárt, amelyről szintén nem kedvezőek a hírek, mert nem a legmegfelelőbben fektetik be a járulékfizetők pénzét. Jogos tehát társainknak az az észrevétele, miszerint bizonytalanság elé nézünk.
(20.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy említettem, amennyiben ebben a törvénytervezetben megfogalmazottak életbe lépnek, ezek a megszorításról szólnak, hiszen számítások kerültek napvilágra, miszerint 2009 és 2015 között körülbelül 60 milliárd forintot kellene megspórolni ezen a rendszeren.
Megfogalmazták többen képviselőtársaim, hogy a nyugdíjrendszerben meglévő feszültségek egyre nőnek. Ez való igaz, és többen megfogalmazták, hogy '90-ben a rendszerváltást követően Magyarországon másfél millió munkahely szűnt meg. Én azt látom és azt tapasztalom, hogy ezt a rendkívül nagy problémát az elmúlt időszakban, az elmúlt 16 esztendőben nem sikerült megoldani. Látjuk a problémát, hogy ezt a társadalmi problémát, a munkanélküliséget hárították az egészségügyre, tehát az egészségügy oldotta meg olyan módon, hogy ma már több mint 700 ezer rokkantnyugdíjas van az egyébként is magas számú nyugdíjasok között.
A foglalkoztatási nehézségek egyre nőnek, ezt nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni a törvénytervezet kapcsán. Mint Békés megyei képviselő, azt tudom elmondani, hogy még ma is tanúi vagyunk a munkahelyek megszűnésének. A feldolgozóüzemek sorra zártak be Békés megyében, Békéscsabán, Orosházán, Mezőkovácsházán, de most zárt be a Kabai Cukorgyár, amely több mint 200 főt bocsátott el, és ehhez kapcsolódóan több száz beszállító művelési ág váltására kényszerül. Megszűntek a textilipari üzemek, amelyek főképpen nőket foglalkoztattak.
Megkérdezem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy meddig kell még nekünk elszenvedni vidéken élőknek, vidéki képviselőknek a piacvesztésből adódó hihetetlen problémákat és a nagyon-nagyon magas munkanélküliséget. Ugye, nem titkolják önök azt sem, hogy a közszférából több tízezer főt kívánnak elbocsátani, a vállalkozói kör terheit pedig növelték 2007. január 1-jétől.
Szeretném fölhívni a képviselőtársaim figyelmét, az Európai Unióban is probléma az aktív keresők foglalkoztatása. Ebben a bizonyos lisszaboni stratégiában az aktív foglalkoztatottak számát 70 százalékra kívánják növelni az Európai Unióban 2010-ig. Magyarországon nagyon rosszak az arányok, hiszen a férfiak esetében alig 56 százalék, a nők esetében 50,4 százaléka dolgozik a nőknek. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, a foglalkoztatás kérdését meg kellene oldani. Mint ahogy elhangzott már itt képviselőtársaim részéről, bizony önök ígértek több százezer munkahelyet. Ahhoz, hogy mi elérjük ezt az európai uniós célkitűzést, ezt a bizonyos 70 százalékot, meg kellene teremteni a 400 ezer munkahelyet. Nem látom, hogy ezen dolgozna a kormány, és mint ahogy elmondtam, nemhogy javulna ez a helyzet, hanem sajnos romlik a foglalkoztatottak aránya.
Való igaz, hogy az öregségi nyugdíjasok 94 százaléka a korhatár előtt megy nyugdíjba, de ennek megvannak az okai. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy európai uniós felmérés szerint a Magyarországon élő lakosság egészségi állapota kritikusnak mondható, tehát ez okozza azt, hogy választják társaink a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjaztatást.
Szeretnék szólni arról, hogy megfogalmazták önök, hogy a nyugdíjrendszerrel az a probléma, hogy több ízben bizonyos csoportokat érint hátrányosan. Ezzel a jelenlegi törvénymódosítással szintén bizonyos csoportok hátrányba kerülnek, mint ahogyan elhangzott, ezek annak a bizonyos Ratkó-korszaknak a gyermekei, akik '50 és '56 között születtek. Én nem tudom megköszönni a magam nevében sem és nőtársaim vagy akár férfitársaim nevében sem az Államreform Bizottságnak, hogy lényegesen nehezebb, illetve hátrányosabb helyzetben tudunk majd annak idején nyugdíjba menni.
Szeretném még fölhívni a képviselőtársaim figyelmét: ebben a törvényben arról is szólnak, hogy a nyugdíjak átlaga ma Magyarországon nem éri el az átlagkereset szintjét, ezt a bizonyos 103 ezer forintot; nemhogy azt nem éri el, kedves képviselőtársaim, hanem ennek az átlagkeresetnek... - a nyugdíjasok egyharmada 51 500 forint alatti nyugdíjjal rendelkezik. Még szeretném azt elmondani, hogy régiónként is rendkívül nagyok a nyugdíjak közötti különbségek. Békés megyében és ahol én lakom, az én körzetemben az átlagnyugdíjak nőknél 10 ezer forinttal, férfiaknál 15 ezer forinttal alacsonyabbak, mint az átlagnyugdíj, tehát a jelenlegi 65 ezer forintnál ennyivel alacsonyabbak. Azt gondolom, hogy egy nyugdíjreformnál erre is oda kellene figyelni, hogy a régiók közötti különbséget meg kellene szüntetni. Ennek is megvannak az okai, hiszen itt mezőgazdaságból éltek az emberek, és ott mindig kevesebb volt a jövedelem, és ennek következtében kevesebb nyugdíjban részesültek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Majd kétpercesben még szeretnék szólni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
