DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségbiztosítási felügyelet kérdésével kapcsolatban a mai napon is csak azt tudom megállapítani, amit korábban: nagyon fontos kérdés. Az ország egyik legnagyobb vagyona fölötti felügyeletről van szó. Ennek múltbéli gyökereit, előzményeit is láttuk, és ma szintén vannak olyan intézmények, vannak olyan szervek, amelyek az egészségbiztosítás pénze fölött őrködnek és ezt ellenőrzik.
(22.40)
A mostani felügyeleti törvény alapjában véve a következő feladatokat tűzte maga elé: a biztosítottak fogyasztóvédelmének ellátását kívánják megtenni, a szolgáltatók minőség-ellenőrzését, a tisztességes piaci magatartást, a pénz felhasználását kívánják ellenőrizni, valamint egyes hatósági jogköröket kívánnak ellátni. A feladatokat jelentős részben vagy szinte kivétel nélkül ma is ellátják különböző szervezetek. A szerkezete számomra pontosan nem meghatározható annak a mamutintézménynek, amit felügyelet címén az egészségügyi kormányzat alkotni kíván.
A szolgáltatások minőségének ellenőrzéséről szeretnék még néhány szót szólni. Úgy gondolom, pontos indikátorokat kell találni, és nagyon vigyázni kell arra, hogy mikor, milyen körben és hogyan nyilvánítunk véleményt a különböző intézmények munkájának minőségéről. Ez elsősorban a következő problémát veti fel számomra. Nyilvánvalóan, ha találunk megfelelő indikátort, akkor a megfelelő indikátor alapján elképzelhető, hogy jó rangsort tudunk csinálni. Aztán az szerepel a javaslatban, hogy ezt a rangsort nyilvánosságra hozzuk. Ez nagyon helyes.
Csupán a következő a gondom. A beteg, miután a rangsorba állított intézményeket látja, és hatályba lép az 1093-as sorszámon jegyzett törvényjavaslat, amely a beteg szabad orvosválasztását korlátozza, akkor abban a nehéz helyzetben lesz és abba a nehéz helyzetbe kerül, hogy úgy látja, úgy érzi, hogy a környezetében bizony nincs olyan intézmény, amely megfelelő színvonalon működik. Ha nincs olyan intézmény, akkor igazság szerint elmenne másik intézménybe. Csakhogy a másik törvényjavaslat hatálybalépésével erre csak úgy van módja és lehetősége, hogy ezért külön fizet az időközben - tudom, nem jó kifejezés - szegény- és gazdagellátássá vált magyar egészségügyben.
A finanszírozást is ostorozza a törvényjavaslat, illetve az általános indoklásban a következő szerepel. Ugyanolyan értékben kénytelen finanszírozni a jó kórházban is a beavatkozást, meg a rossz kórházban is a beavatkozást a biztosító, tehát ha valaki málló falú kórházban fekszik, ugyanannyi pénzt kap a biztosítótól az intézmény, mintha csillogó-villogó kórteremben gyógyul a beteg. Kérem szépen, a mai magyar finanszírozási rendszer teljesítményalapú finanszírozás. Nyilvánvalóan arra törekszik majd minden intézmény, hogy minél szebbek legyenek a falai, ugyanis több lesz abban az esetben a betege, és ha több lesz a betege, akkor több finanszírozást kap. A teljesítményfinanszírozásnak ez a lényege. Tehát úgy gondolom, hogy a finanszírozás oldaláról ez a kérdés így megoldott.
A következő, a harmadik kérdés ebben a minőségbiztosításban az, hogy ki lesz az, aki a minőségi ellenőrzést végrehajtja, milyen apparátus lesz, illetve személy szerint, foglalkozás szerint kik azok, akik ezt megteszik. Ma van az ÁNTSZ-nek egy minőség-ellenőrző rendszere, amit szakfőorvosi hálózatnak hívunk. Nyilvánvalóan a kormány azt tervezi, hogy ezen szakfőorvosi hálózatnak megfelelő rendszert épít ki. Gondolom, hogy akkor az egészségpolitikának megvan erre a pénze. Ugyanis pillanatnyilag ezen szakfőorvosi feladatokat 60 ezer forintért látom el például én az oxiológia területén - ez a 60 ezer forint egy esztendőre történő juttatást jelent. Tehát úgy gondolom, hogy a pénz erre megtalálható valahol. Kérdezem én: hol lesz ez a pénz, hogyan építi föl az egészségügyi kormányzat ezt a rendszert?
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
