DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Miután az adott témában - tudomásom szerint - önt a bizottságban már képviselőtársai több alkalommal felvilágosították, de ön mégis leírta ezt az interpellációt, akkor engedje meg, hogy azzal kezdjem, hogy visszautasítom, hogy ön feltételezéssel él, miszerint nekem nincs diplomám. Ha kéri, akkor be tudom mutatni a diplomáim másolatát. Sajnálom, hogy ön egy ilyen szövegkörnyezetben egy ilyen interpellációt mond el a magyar parlamentben. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Orvosi diploma!) Nem azt mondta a képviselő úr, bocsásson meg! A szövegben is, szóban is és írásban is olyat mond, ami, azt gondolom, hogy visszautasítható ebben a helyzetben. (Dr. Szabó Zoltán: Helyesen teszi! - Folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból, többek közt: Lényegtelen!)
A következő dolog: ha a képviselő úr utánanézett volna a helyzetnek, mint ahogy a képviselőtársaim a bizottságban pontosan elmondták, akkor tudnia kellett volna a következő tényeket. A 46/2000. számú PM-EüM együttes rendelet határozta meg először Magyarországon azt az eljárást, amire ön most úgy hivatkozik, mintha az én vagy bármelyik másik pénzügyminiszternek a kiváltságos joga lenne.
(14.00)
Még egyszer mondom: a 46/2000. számú PM-EüM együttes rendelet határozta meg, tehát annak a kormánynak az időszakában szabályozták ezt a kérdést úgy, amely kormányt, úgy gondolom, ön valószínűleg fölvállalja jogutódként vagy legalábbis szellemi rokonként. Ezért azt gondolom, képviselő úr, hogy teljesen fölösleges olyan hangnemben és olyan módon ebben a kérdésben hangulatot kelteni a parlamentben, amely nem méltó a parlamenthez, nem méltó önhöz mint orvoshoz, és nem méltó a parlament hangneméhez.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
