DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, képviselő úr, hogy ön mint pedagógus egyet fog érteni velem abban, hogy szeretni kell a gyereket, nem egzecíroztatni, sőt, úgy mondják, nem nevelni, szeretni, és nem elkülöníteni a mosdatlant, hanem lehetőséget teremteni neki, hogy mosakodni tudjon, hogy szolidáris legyen. Mindez nem iskola-egészségügyi probléma, azt hiszem, ebben is egyetértünk.
Ma a magyar iskolák közegészségügyi helyzete, nyugodtan mondhatom, kiváló. A magyar iskolák közegészségügyi helyzete kiváló azért, mert kiváló iskolai védőnők működnek - a védőnői hálózat egyébként Európában hungarikumnak számít, legyünk büszkék rá. Kiváló gyermekorvosi hálózat működik, és az iskolafejlesztési programok garantáltan jó higiénés feltételeket teremtenek az iskolák legtöbbjében. Az iskolákban nincs járványveszély, az iskolák közegészségügyi helyzete jó, ahogy az általános járványügyi helyzet is jó Magyarországon.
Kétségkívül, tisztelt képviselőtársam, vannak Magyarországon szociálisan hátrányos helyzetű családok, kis, lokális közösségek, vannak rosszul csatornázott települések vagy településrészek, ahonnan lokális járványok elindulhatnak. Ezt semmiképpen nem úgy kell kezelni, és kérem képviselőtársamat, értsünk egyet, hogy nagyobb szegregációt biztosítani.
Azért kell dolgozni mindnyájunknak itt a teremben, hogy ezek a helyi gócok, a szociális feszültségekből eredő fertőzésveszélyek szűnjenek meg, de ennek módja semmiképpen nem az egyébként jó iskolai higiénés helyzetbe bekerülő mosdatlan gyerekek elkülönítése, hanem megfelelő feltételek biztosítása és a közösségi, a helyi közösségi szolidaritás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a helyi infrastruktúrák fejlesztésével együtt.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)